Kigazdálkodhatóak a növekvő agrárbérek?

Kapaszkodunk, de továbbra is csak az országos átlag 70-80 százalékán van a mezőgazdasági bérszint. E cikkben az elmúlt évek hazai és uniós statisztikai adatai alapján vizsgáltam meg a mezőgazdasági bérszínvonal változását, ami érdekes következtetésékre ad alkalmat.

Az átlagok elfedik ugyan a mögöttük feszülő szélsőségeket, de durva összevetésekre azért alkalmasak. A mezőgazdasági bruttó bérek 2017-ben és 2018-ban a nemzetgazdasági átlag szintjén nőttek. Tavaly gyorsabban nőttek az agrárbérek (2,7%-kal) mint a nemzetgazdasági átlag, míg 2020 első öt hónapjában e gyorsaság elveszett, alig 0,4 százalékkal nőttek jobban, mint az országos átlag. Ez hibahatár alatti, tehát kijelenthetjük, hogy az agrárbérek felzárkózása nem bizonyult tartósnak. Illesztettem egy trendvonalat a két görbe különbségére, ami így trendszerű felzárkózást mutat, de lássuk be, nem túl meggyőzően. A szektor munkaerővonzó képességén ez nem igazán javít. Ez azonban a történetnek csak az egyik olvasata.

forrás: KSH

Mint minden rendes érmének, ennek is két oldala van. Egyrészt, a munkavállalók azért érzékelhetően jobban keresnek a mezőgazdaságban is, mint az elmúlt években, másrészt ezt ki is kellene termelniük. A jövedelmezőség viszont nem emelkedik olyan ütemben, mint a költségek. Így szorul a hurok. Az is fontos értelmezési kérdés, hogy magának a többet kereső munkaerőnek kellene hatékonyabban dolgoznia a magasabb bérért, és kitermelni azt, vagy a vállalkozás szintjén értelmezzük a dolgot. A téma mintha kissé tabunak számítana nálunk, pedig érdemes lenne átbeszélni ezt a témát. Véleményem szerint, a munkavállalók egy részének fejében némi zavart okozott munkába fektetett erejük anyagi felértékelődése. Mint mindenbe, a koronavírus ebbe is tett egy gellert, de a probléma, illetve problémacsokor attól még megoldandó. A gazdasági válsággal összefüggő időszakos kormányzati beavatkozások csak tűzoltások e téren, céljuk nem a bérek felzárkóztatása.

A NAIK AKI adatai alapján 2005 és 2018 között a mezőgazdasági társas vállalkozások személyi költségei majdnem megduplázódtak egy hektár mezőgazdaságilag hasznosított területre viszonyítva. Persze ebben benne vannak azok is, akiknél az állattartás, vagy a kertészet miatt nagyon magas lesz arányosan a szántóföldi növénytermesztőkhöz viszonyítva, azonban a trendet mutatja. Ha csak a bérköltséget nézzük, akkor a növekedés már +127 százalék lesz. Az értékesítés nettó árbevétel azonos időszakban 119 százalékkal növekedett, ami szinte azonos szintnek számít, azonban a gyorsuló növekedést a cégek már nem bírják el. Összehasonlításként, 2011-ben (a vizsgált ciklus közepig) ez még csak +27 százalék és +58 százalék volt, tehát az első 7 évben még gyorsabban növekedett az árbevétel, mint a személyi költségek.

Igen, a mezőgazdasági árak is emelkednek. Méghozzá – ismét átlagosan – 6,9 százalékkal az első öt hónapban. Ugyanebben az időszakban az agrárbérek 9,2 százalékkal emelkedtek. Szóval, a költségek már csak a személyi jellegű kiadások révén is nagyobbat nőttek, mint az áremelkedésekből adódó bevételtöbblet. Ahogy már mondtam: szorul a hurok. Szándékosan nem citálom ide a korfát, a végzettségeket, a külföldön szerencsét próbálókat, a helyükre akár a Távol-Keletről is ide érkezőket, a fizikai munkára hadra foghatók vészesen fogyó táborát, a munkakultúra fejlődési irányát, és még egy sor, az agrárgazdálkodónak fejfájást okozó kérdést csak a munkaerő frontján.

Tény, hogy a megbízható, felkészült munkaerő felértékelődik, megtartása pedig létkérdéssé válik. A másik út a munkaerő gépekkel való kiváltása új eszközökkel, robotokkal. Nos, ez még nem mindannyiunk lehetősége, és nem minden ágazatban nyílik rá lehetőség. Egyre több ugyan a fejőrobot, az áttörés azonban a mezőgazdaság szintjén messze van. Addig marad a lemorzsolódás, a koncentráció növekedése. Ez pedig tetten érhető az üzemszerkezetben. Az egyéni gazdaságok száma tartósan csökken, a társas vállalkozásoké – lassan ugyan, de – nő. Pedig a bőkezű támogatási és elnéző adózási rendszer szemeket elhomályosító vagy elhályogosító szerepe ezt erősen vissza is fogja.

A hatékonyság azonban nem csak a technológiák szintjén értelmezendő. A gazdaságon belüli folyamatok javítása, a létszám optimalizálása, a fejlesztések piaci igényekhez igazítása, és főleg az értékesítés hatékonyabbá tétele mindenütt fontos. Figyelem! Sok mindenhez ért egy gazda, de e témákban érdemes külső segítséget kérni. Megéri. A hatékonysági pontok, a gyengeségek és lehetőségek feltérképezése a feladat. Mindez annak a mozaiknak egy újabb elemcsoportja, amiről e rovatban már többször írtam. Például a hitelfelvétellel kapcsolatban két hete, vagy üzleti tervezés, a jövőkép kapcsán már számtalanszor.

Csak azért, hogy mindezek ellenére pozitív gondolattal tudjam zárni a cikket, hozok egy EU-s mutatót, amely szerint mezőgazdasági munkaerő hatékonyságunk messze az EU átlag felett növekszik. Ne tessék, kérem firtatni, hogy a mi 2010-es bázisunkon mennyi volt! Minden régi tagállamot megelőző e mutatónk növekedése, egyedül Szlovákia került elénk az utóbbi években. (Északi szomszédunk mezőgazdasága erőteljesen koncentrálódik, miközben a belföldi piacot egyre kisebb arányban tudja ellátni.) Ettől még jelentős a lemaradásunk a régi tagállamok, mezőgazdasági munkaerő hatékonysága terén, de a nyomukban vágtatunk.

Munkaerőegységre jutó bevétel, ezer euró

(minél sötétebb, annál magasabb)