Cégeladás, nincs maradás!

Ennek egyik oka a koronavírussal összefüggõ gazdasági válság, amely tisztítótûzként sodor el egy sor vállalkozást, bár a kormányzati intézkedések ezt ideig-óráig el tudják húzni. Még akkor is, ha én magam is vallom, hogy az egyik leginkább válságálló szektorokról van szó. A másik ok a korfa. A nagy privatizatõrök és rendszerváltó vállalkozók egyre nagyobb tömegben érik el a kritikus kort, amikor vagy átadják a kormányrudat, vagy eladják „édes gyermeküket”, a vállalkozásukat. Ha ehhez a gazdálkodás egyéb körülményeinek romlását (például munkaerõkérdés, támogatási kilátások, szigorodó szabályok, informatikai boom) is hozzávesszük, a téma aktualitásához nem férhet kétség. Még azoknak is foglalkoznia kell vele, akiknek nem most kell e döntéseket meghozni. A siker ugyanis egyértelmûen a felkészülésen múlik.

Az idõ meg csak telik

Statisztikák a legutóbbi agrárcenzusból állnak rendelkezésre: 2016-ban a gazdálkodóknak 31 százaléka 65 év feletti volt, míg a 35 év alattiak aránya 6,0 százalék. Ez gyakorlatilag nem változott az elõzõ számlálás (2013) óta. A gazdaságok számának csökkenésével párhuzamosan, összesen 20 százalékkal csökkent az 55–64 éves korosztályba tartozók száma. Az egyéni gazdaságok száma 2010 óta negyedével, több mint 140 ezerrel csökkent, miközben a gazdasági szervezetek száma közel 20 százalékkal emelkedett. Koncentrálódunk, és ez gyorsul. 

Az utóbbi két számlálás között a gazdálkodók mezõgazdasági végzettsége kedvezõbb lett. A felsõfokú végzettséggel rendelkezõk aránya 2,7-rõl 3,4 százalékra emelkedett 2013-hoz képest. A középfokú végzettségûek aránya 7,4-rõl 10 százalékra nõtt, ugyanakkor a gazdálkodók háromnegyede továbbra is kizárólag a gyakorlati tapasztalatára támaszkodik.

Felkészni! Vigyázz! Kész?

A generációváltásra, a cégeladásra alaposan fel kell készülni, nem megy egyik napról a másikra. Miért? Azért, mert a legtöbb esetben egyetlen dobásunk van! A KPMG szenior igazgatója, Simonyi Tamás egy nemrégiben megjelent cikkében nagyon kemény számokat tett közzé: „Az Egyesült Államokban, ahol komoly kultúrája van a családi vállalatoknak és azok átörökítésének, a generációváltási kísérletek mindössze 43 százaléka sikeres, 30 százaléka elakad, vagy más utakat keresnek a szereplõk, 27 százaléka pedig totális kudarc, ami jellemzõen a társaság végét jelenti. Európában a siker még ritkább, és Magyarországon még ehhez képest is sok a nehézség. Ami az eladást illeti, a piacra vitt közepes méretû családi cégek eladása a KPMG magyar irodájának tapasztalata szerint alig 25 százalékban zárul sikerrel, ugyanez az arány Ausztriában is csak 50 százalék. A kudarcok okai jórészt ismertek, a problémák zöme kezelhetõ, vagyis egyáltalán nem törvényszerû, hogy ilyen kis számban záruljon sikerrel a tranzakció.”

Mit kell tenni?

1. Minden szempontból átláthatónak kell lenni, ahol nem elõny, ha minden információ egy ember fejében van. Ha pedig ez egyben azt is jelenti, hogy a piac is hozzá kötõdik, szinte lehetetlen eladni a céget.
2. Az átvilágítás, a stratégiai helyzetértékelés elkészítésére is idõben fel kell készülni attól függõen, hogy valójában mit is akarunk eladni. Vállalkozást, márkát, piacot, vagy magunkat? Ezen kérdések megválaszolásával mindjárt körbe is határolható a lehetséges vevõk köre. Mezõgazdasági vagy élelmiszeripari üzemet leginkább szakmai befektetõnek lehet eladni. Jellemzõen hasonló profilú vállalkozásról, csoportról lesz szó, akinek beleillik a portfóliójába a cégünk. Ebbõl azért nincs olyan sok. Fõleg olyan, aki felvásárlás útján akar és fõleg tud növekedni. Ha pedig rövid a lista, nagyon át kell gondolni, hogy milyen képet fog kapni rólunk a vevõjelölt. Nem szalaszthatjuk el a kínálkozó lehetõséget, ha abból nagyon kevés van. A felkészülés tehát döntõ fontosságú.
3. Itt van például az árazás kérdése. Ennek számos módszere van, amely a különbözõ pénzügyi mutatókon alapul. Az egyik legnagyobb elkövethetõ hiba, ha egy életmûvet akarunk eladni. Ez ugyanis érzelmi kérdés, ami a vevõt nem hatja meg. Õ egy nyereségtermelõ egységet szeretne venni, ami könnyen áttekinthetõ, nincs a szekrény tele csontvázakkal, és a nyereségtermelõ képesség nem kerül veszélybe, ha a régi tulajdonos kikerül az irányításból.

Ezek a gondolatok csak a felszín kapargatásai ebben a témakörben. Cégeket adni-venni egy szakma. Érdemes szakértõ segítségét igénybe venni már az ötlet megszületésétõl kezdve, mert ez a sikeres tranzakcióban meg fog térülni. Tisztában kell ugyanis lenni azzal, hogy a sikeres cégeladás ritka madár. Ha nem készülünk fel rá, akkor könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy dédelgetett cégünkrõl kiderül, hogy csak számunkra jelent értéket, a konkurencia pedig inkább kivárná, hogy elsorvadjon, mintsem pénzt és energiát fordítson megszerzésére.

Az üzenet egyértelmû: tudatosan, érzelemmentesen, és fõleg idejekorán kell felkészülni arra, ha vissza akarunk vonulni cégünk vezetésébõl. Szerencsés esetben nem is az eladás, hanem az utódlás ennek az útja, de ez is felkészülést igénylõ feladat, és a vizsga jellemzõen nem ismételhetõ.

Fórián Zoltán

vezetõ agrárszakértõ

Erste Agrár Kompetencia Központ