Természet

Téli éjszakákon a szabadban járva sokszor van részünk a csillagos ég látványában, de értjük is?

Tiszta téli estéken a Körös-Maros Nemzeti Park tájain érdemes meg-megállni egy pillanatra és gyönyörködni a felettünk elterülő csillagos égben. A csillagképek az emberi képzelet szüleményei, az alakzatok csillagai valójában nem tartoznak egybe, csupán mi látjuk így őket.

Minden kultúrának megvannak a saját csillagai és csillagképei, ezek jórészt különböznek egymástól a kultúrköröktől függően. Azonban előfordulnak átfedések is, mint például az egyik legismertebb csillagkép, az Orion esetében is, amely Magyarországról nézve télen figyelhető meg legjobban.

Az Orion a görög mitológia szerint Poszeidón fiát ábrázolja, aki egy óriás termetű vadász volt és addig üldözte Atlasz hét leányát szerelmével, amíg azok csillagokká nem változtak: ők lettek a Plejádok hét csillaga.

pásztorok — Számos néphagyomány kötődik a csillagos égbolthoz. Fotó: Palcsek István Szilárd

A magyar néphagyományban az Orionnak Kaszáscsillag a neve, övének három közeli csillaga a három kaszás, a csillagkép sarkait alkotó négy csillag pedig kéverakókat jelképez, a Plejádokat pedig Fiastyúkként nevezték el őseink.

Orionnak, mint minden rendes vadásznak, kutyái is vannak, a Nagy Kutya és a Kis Kutya csillagképek, melyek szintén a téli égbolton látványosak. A Nagy Kutyában található az égbolt legfényesebb csillaga a Szíriusz, melyet a magyar mondavilág Sánta Kataként ismer. A monda szerint Sánta Kata viszi az ebédet a Kaszásnak és azért lett sánta, mert megbotlott a kaszában.

A régi kultúrák, őseink szorosan kötődtek a természet ritmusaihoz, a változó hosszúságú nappalok és éjszakák, valamint az évszakok változásaihoz. Megfigyelték a természet minden apró rezdülését, így a csillagos égbolt változásait is. A magyar pásztortudomány egy része a csillagos ég ismeretével kapcsolatos, hiszen az állatokkal foglalkozó emberek szinte az egész életüket a szabad ég alatt töltötték. A pásztorok többek között az időjárás várható alakulását is jobban ismerték a falvak és főleg városok lakóinál, ilyen tapasztalat volt például, hogy ha a Hold „csurgóra” áll akkor eső lesz, vagy ha udvara van a Holdnak, reggel hideg lesz. Az órát „a csillagok menetiről tudták” hiszen „A Göncölszekér, a Fiastyúk, a Kaszáscsillag és a Tejút az mind fordul és jelezte, hogy „hol tartunk az éjszakában”.

Szűcs Sándor a Pusztai krónikában szépen összefoglalja ennek a tudásnak a lényegét: „csak pásztormódra tájékozódtak, csillagok állásából a föld, a fű milyenségéből.” Az így összegyűlt ismereteket pedig apáról fiúra örökítették.

A Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin többfelé találkozhatunk nyílt legelőkkel, ahol nemcsak a csillagos ég zavartalan látványát csodálhatjuk, hanem az egykori pásztorkultúra is tovább él még a külterjes állattartás révén.