A téli álom egy csökkent anyagcseréjű és aktivitású periódus, amelynek célja, hogy az állat a kedvezőtlen körülmények között minimálisra csökkentse az energiafelhasználását. Mindez nemcsak a téli hideghez köthető, de sivatagi állatoknál a tartós szárazság is kiváltja ezt. Persze, a téli álom alatt is szükség van valamennyi energiára, amit a korábban felhalmozott zsírtartalékokból fedeznek az állatok. A medvék például átlagtömegükhöz képest 25-30%-nyi tartalékot szednek magukra a tél előtt.
Forrás: pixabay.com
A hazai emlősök közül a pelék számítanak csúcstartónak a téli álom terén, ők ugyanis akár hét hónapot is átaludhatnak. A németben ezért is nevezik Siebenschläfer-nek, vagyis hétalvónak őket. Rajtuk kívül a sünökre is a klasszikus, felébredés nélküli hibernáció jellemző. Ehhez képest a mókusok és a hörcsögök más taktikát alkalmaznak, ők ugyanis rendszeresen felébrednek télen, és rájárnak az ősszel felhalmozott készleteikre.
Ez első hallásra meglepő lehet, de a medvéknek jó okuk van erre a furcsa viselkedésre. Ahhoz ugyanis, hogy a medvebocsok túl tudják élni a következő telet, időre van szükségük, hogy kellően megerősödjenek. Ha tavasszal születnének, nem lenne elég idejük mindehhez.
A hazai emlősök közül az egyik legkorábbi elvonulók minden bizonnyal az ürgék, amelyek közül az idősebbek már augusztusban megkezdik a téli álmot, a fiatal állatok azonban csak októberben bújnak el.
A téli álom nagyon érzékeny állapot, amikor az állat számára kulcsfontosságú a nyugalom. Az indokolatlan ébredésekkel rengeteg energiát veszítenek, ami akár az életükbe is kerülhet. Ezért is fontos, hogy ha például telelő denevéreket találunk valahol, ne zargassuk őket, ne vakuzzunk rájuk, hagyjuk őket tovább álmodni.
agrotrend.hu / Turista Magazin
