Évszakok madárvilága: téli énekesmadarak a Maros-ártérben

Mindenki számára ismert, hogy vannak olyan madárfajok, melyek nálunk fészkelnek, itt nevelik fel fiókáikat, a téli időszakot viszont messzi déli tájakra vonulva vészelik át. A madárvonulás legfőbb mozgatórugója nem a hőmérsékletváltozás, hanem a táplálékhiány. Azon madárfajok költöznek el, melyek nem találnak maguknak megfelelő mennyiségű, vagy minőségű táplálékot a nálunk megszokott téli időjárási viszonyok mellett.

Forrás: kmnp.hu

A nálunk áttelelő énekesmadarak különböző stratégiákat követve képesek túlélni a zord téli évszakot. Sok olyan madár van, melyek a melegebb félévben teljes mértékben, vagy jórészben állati eredetű táplálékot fogyasztanak, kifejlett rovarokat, hernyókat, férgeket, gilisztákat szedegetnek. A téli időszakban azonban áttérnek a növényi táplálkozásra, magvakat, bogyókat, rügyeket fogyasztanak, és ha ezekből megfelelő mennyiséget képesek magukhoz venni, akkor probléma nélkül áttelelnek. Ilyen viselkedést figyelhetünk meg a közismert fekete rigóknál, vagy a kék és széncinegéknél.

Az énekesek legkisebb magyarországi képviselői azonban nem tehetik meg ezt a fajta alkalmazkodást, mert csőrük annyira finom, vékony, hegyes kialakítású, hogy egyszerűen nem lennének képesek vele például magvakat megtörni. Ezen apróságok a fakuszok, a királykák és az ökörszemek, melyek mindnyájan 10 gramm alatti testtömeggel rendelkeznek.

A fakuszoknak két faja fordul elő nálunk, a hegyi és a rövidkarmú fakusz. Megjelenésükben igen hasonlóak, tollruhájuk világos, szürkésbarna foltokkal, pöttyökkel tarkított mintázata kiválóan segíti őket a rejtőzködésben, miközben a fák törzsén függőlegesen megkapaszkodva, alulról felfelé kúszva keresgélik táplálékukat, a kéregrepedésekbe, hasadékokba elbújt rovarokat, pókokat, lárvákat. Csőrük amellett, hogy igen vékony és hegyes, testméretükhöz képest viszonylag hosszú és lefelé ívelt, ezzel elősegítve a minden apró réshez való hozzáférést. A rövidkarmú fakusz költőfajként is jelen van a Maros-ártér idős fákkal tarkított erdeiben. A hegyi fakuszok jellemzően csak a téli időszakban húzódnak le ide, magasabban fekvő erdei költőhelyeikről, így a tél folyamán mindkét fajjal találkozhatunk.

A királykákból szintén két faj fordul elő, a sárgafejű és a tüzesfejű királyka. Ők az igazi rekorderek, a legkisebb méretet illetően, nem ritka, hogy mindössze 4 grammot nyomnak. Olívzölddel kevert drappos testszínükhöz üde díszként társul a fekete fejtetőjükön húzódó tarajszerű élénksárga vagy vöröses sáv. A két faj közötti legjellemzőbb különbség, hogy a tüzesfejű királykák rendelkeznek fehér szemöldöksávval, míg a sárgafejűeknél ez hiányzik. A királykák nem költenek a Maros-ártéren, a hegy –és dombvidéki erdőkből érkeznek hozzánk télire. Sokszor laza csapatba verődve figyelhetjük meg őket, ahogy minden faágat alaposan átkutatva keresik a télire megbújt rovarokat, sokszor fejjel lefelé függeszkedve a vékony ágakon.

Az ökörszemek szintén a téli kóborlásuk során időznek a Maros-menti erdőkben. Gömbölyded megjelenésükkel, mintha csak apró barna gombócok lennének, akiket egy-egy pillanat erejéig láthatunk, amint egyik sűrű bokrosból a másikba átreppennek, vagy éppen egy nagy gallykupac tüzetes átvizsgálása közben ki-kitérnek a kupac szélső ágaira, hogy aztán egy szempillantás alatt újra a kupac belsejében teremjenek, számunkra láthatatlanul.

Ezek az apró szárnyasok nem sok energiát képesek felhalmozni a télire megbújt rovarokból, pókokból, így kénytelenek szinte egész nap megállás nélkül zsákmány után kutatni, keresgélni. Ha természetjárás közben elcsendesedve leülünk egy tuskóra és figyeljük magunk körül az erdőt, szinte biztos, hogy néhány percen belül megjelenik valamelyik kis szorgos madárka, aki ha nem mozdulunk, tudomást sem vesz rólunk és akár karnyújtásnyira a közelünkbe kerül.

agrotrend.hu / Körös-Maros Nemzeti Park