Az egyik legegészségesebb nyári gyümölcs a szeder

A fekete bogyójú szeder mérsékelt éghajlaton vadon és kertekben is megterem. Kellemesen fanyar ízét augusztustól élvezhetjük. Összegyűjtöttünk néhány érdekességet, hogy megmutassuk, miért is említhető a gyümölcs a legegészségesebb nyári csemegék között.

A rózsafélék családjába tartozó fekete szeder szinte az egész világon elterjedt, csak Európában több mint 2000 fajtája található meg. A szedernek növénytani szempontból rendkívül gazdag összetételű állománya van, ugyanis több egymással kereszteződésre képes fajból tevődik össze.

Forrás: pixabay.com

A szedernövények egyetlen faja és része sem mérgező, gyümölcsük íze pedig nagyon kellemes, kiváló antioxidáns-forrás. A természetes erdők kiterjedésének csökkenése, a gyakori tarvágások elősegítik a szederfajok elszaporodását, a különböző génállományok keveredését.

Bár kétségtelen, hogy vannak hasonlóságok, a fekete szeder és a szedermálna semmiképpen sem összekeverendő növények. A szedermálna gyümölcse lédúsabbnak mondható a szederénél, íze viszont hasonló: savanyú, fanyar. A szedermálna a hamvas szeder és a málna kereszteződéséből alakult ki, így nem meglepő, hogy a málnaszezonnal párhuzamosan, júniustól július végéig tart az érési időszaka.

Utazás szedertörténelembe

Az emberiség régóta ismeri a szeder természetes előfordulási helyeit. A napos helyektől egészen a félárnyékosokig megtalálható, például a napfényes erdőkben vagy a mészben és nitrogénben gazdag talajon.

Az ókori görögök a kínzó köszvényükre reméltek gyógyírt a szeder fogyasztásától. Termesztése és komolyabb értékesítése azonban történelmi korszakokkal később, csak a 19. században kezdődött el. Ezzel párhuzamosan indult meg a tüskéktől mentes szederverziók kikísérletezése is, melyekhez egyenes szár tartozott, hogy a termesztésük egyszerűbbé váljon.

A szeder jótékony hatásai

A szeder kimagasló A-, C- és E-vitamin-tartalmánál fogva erősíti a szervezet védekezőképességét. A vírusok és a baktériumok elleni küzdelemben értékes ásványi sói és gyümölcssavai is szerepet játszanak. Rostjai elősegítik az emésztést. Mélykék színe magas antocián-tartalmáról árulkodik: az ismert antioxidáns-vegyület mérsékli a szabad gyökök káros hatását, így csökkenti a rákbetegség kockázatát. Az antocián ezenkívül gyulladásgátló, érvédő hatású, javítja az emlékezőképességet, valamint szabályozza a vérnyomást.

Forrás: pixabay.com

A szeder színanyagai között jelentős még az A-vitamin előanyagaként ismert karotin, az ásványi anyagok közül pedig kiemelendő a szeder foszfor- és vastartalma. A gyümölcsből főzött lekvár enyhe hashajtóként alkalmazható, míg a szederlé nyugtatja a gyomrot, vese- és hólyagpanaszokra javasolt. A szeder gyümölcse és levele egyébként tanninokban (csersavakban) igen gazdag. Számos fajt gyógynövényként használnak, mivel a tanninnak összehúzó tulajdonsága van, ami a hajszálereket védi.

Mindenképpen meg kell még említeni a szeder leveléből készült teát. A szederlevéltea tisztán fogyasztva eredményesen alkalmazható reumára, menstruációval kapcsolatos problémákra, légúti megbetegedésekre, húgyúti gyulladásra, valamint vízhajtó hatása is ismert. Torok- és szájöblítésre ugyancsak nagyszerű, de a szeder leveléből készült teakeverékkel akár a cukorbetegség is megelőzhető, ugyanis segítségével beállítható az ideális vércukorszint. Készíthetünk a teából ülőfürdőt is az aranyeres fájdalmak enyhítésére.

A szeder sokoldalú felhasználása

A szeder sütemények bevonására, lekvár, valamint gyümölcszselé készítésére is nagyszerű választás. A friss gyümölcsöt a téli hónapokra mélyhűtéssel konzerválhatjuk, a forró nyári napokat pedig szederszörp készítésével tehetjük elviselhetőbbé.

Ez utóbbihoz nagyjából 1 kg szederre lesz szükségünk, valamint ugyanennyi cukorra, 1 liter vízre, 1 teáskanálnyi szalicilre, végül pedig egy kis citromsavra. Ha ezek a hozzávalók rendelkezésünkre állnak, már készíthetjük is a szederszörpöt.

A munkafolyamatot a szeder alapos megmosásával indítsuk, majd préseljük, pépesítsük a gyümölcsöt! Az így kapott gyümölcspépre mehet a citromsav és a szalicil, végül a víz. Ha a vizet is hozzáadtuk, fedjük le a tárolóedényt, és hagyjuk egy napig állni a tartalmát! Az egynapos állás után töltsünk meg egy tálat az 1 kg cukorral, a szeder levét pedig öntsük sűrű gézbe, ahonnan az majd rácsepeghet a cukorra! Ha a szederlé teljesen lecsepegett, a kapott szörpöt öntsük át üvegekbe, majd zárjuk le őket légmentesen! A szederszörpöt később némi citrommal kombinálva fogyaszthatjuk vagy kínálhatjuk vendégeinknek.

A szeder ültetése

A szeder ültetése az év elején, illetve az év végén ideális. A szakemberek az ültetést vagy januártól márciussal bezárólag, vagy pedig októbertől decemberig javasolják. A növény helyét tekintve kertünk naposabb szegleteiben gondolkodjunk, és ügyeljünk arra, hogy itt a talaj is jó szerkezetű legyen!

Forrás: pixabay.com

Mielőtt azonban nekifogunk az ültetési munkálatoknak, áztassuk be a szeder tövét, fontos ugyanis, hogy a növény gyökérzete bőségesen megszívhassa magát vízzel. Ha ezzel megvagyunk, ássunk egy nagyjából 60 cm mélységű gödröt a kiválasztott helyen, majd ezt trágyázzuk, vagy töltsük fel komposzttal! Erre kerüljön porhanyós állagú föld, és már mehetnek is bele a szedersarjak. Folytassuk az ültetést újabb adag porhanyós föld betöltésével, majd locsoljunk, és a talaj szintjéig töltsük vissza a kiásott földet! A szeder a későbbiekben is bővizű locsolást igényel, és persze nem feledkezhetünk meg a tápanyagok biztosításáról sem! A szedrest betakargathatjuk mulccsal is.

A szeder metszése

A szeder gondozása nem túl munkaigényes, a növényt évente néhány alkalommal kell csupán megmetszeni, ezenfelül valamilyen támrendszerhez vagy egy karóhoz odakötözni. A szeder metszése azért is elengedhetetlen, mert ha nem végezzük el, egy idő után a növény túlságosan el fog burjánzani a kertünkben, a lehajló ágak ráadásul gyökeret ereszthetnek a földbe, és így újabb és újabb szedertelepeket hozhatnak létre.

A szeder hajtásai közül azokat érdemes metszeni, amelyeknek vannak oldalhajtásaik. Ezeket a nyár közepén, júliustól augusztusig fontos gondozni, ettől ugyanis az oldalhajtásokon található rügyek erőre kapnak, végül pedig kiindulnak belőlük a következő év termőhajtásai. A letermés után javasolt a vesszőket tőből kivágni, ezáltal ugyanis több fényhez, tápanyaghoz juttathatjuk az új sarjhajtásokat. Ezt a munkát legkésőbb az adott év telének végéig vagy maximum a következő tavaszig halogathatjuk, utána ugyanis a vesszők elhalt növényi részekként maradnak a helyükön.

A beteg vesszőket se tartsuk meg, ezeket mindenképpen metsszük ki, csak 4 vagy 6 erősebb vesszőt hagyjunk! Így a szederbokor jól áttekinthető és a napfény által jól átjárható lesz.

agrotrend.hu / Greendex