HSCS G-35 TRAKTORCSALÁD

Rendkívül érdekes a története a közismert, klasszikus magyar traktornak, amelyet a köznyelvben „Hofherr körmösnek”, valamint „huppancsnak” becéztek. 1943-ban HSCS G-35 néven új típust mutatott be a HSCS Rt. közel 25 éves traktorgyártási tapasztalat birtokában, több mint 25 féle típus gyártása után. Az erőgép a G jelzésű gépcsalád első típusa volt, amelyet a mezőgazdaság számára készítettek.

1936-tól gyártásban volt az R traktor-széria, melynek középső tagja – az R 30-35 típus – kedvező mezőgazdasági fogadtatása adta az alapot a G traktorcsalád kifejlesztéséhez. Gyakorlatilag az R 30-35 típus újratervezését követően jelent meg a HSCS G-35 típus, amely métereiben és szerkezetileg teljesen megegyezett a R 30-35 típussal, miközben valamennyi alkatrészét újratervezték, korszerűbb anyag- és gyártástechnológia felhasználásával.

Az első sorozatok után a háborús viszonyok miatt leállt a gyártás, és csak a háborút követően indult újra. A HSCS Magyar Gépgyári Művek Rt.-t 1948-ban államosították és Hofherr Schrantz Traktorgyár N.V.K.F. néven nemzeti vállalattá alakították. Profiltisztítás következett a HSCS termékszerkezetének csökkentésével. A traktorgyártás kivételével valamennyi termék előállítása megszűnt. Ebben a vállalati formában 1948-ban indult a traktortípus tömeges gyártása, HSCS G-35 változatlan típusnév alatt.

1951-ben a gyárat Vörös Csillag Traktorgyárra (VCST) nevezték át, miközben változatlan műszaki tartalommal, de már VCST G-35 típusnéven gyártotta tovább a traktort. Közben a fejlesztések eredményeként a VCST 1952-ben bemutatta a VCST GS-35 típust, amely Normál mezőgazdasági és Standard vontató típusvariációkban is készült.

A VCST a G szériából nagy darabszámot gyártott. A kollektivizálás időszakában a gépállomások fő traktortípusa lett, a még üzemelő R 30-35 és a HSCS G-35 típusokkal együtt. A G-35 traktort méltán nevezhetjük az 50-es évek szocialista nagyüzemi mezőgazdaság egyik klasszikus alapgépének.

A G traktorcsalád fejlesztése folyamatos volt. Kiemelkedő újításként jelent meg a huroköblítéses szilumin dugattyús motor változat, amely 20-25 %-os üzemanyag fogyasztás megtakarítást eredményezett, 5 LE teljesítmény növekedés mellett. Hat alkatrész cseréjével (henger, hengerfej, dugattyú, izzókúp, sebesség-emelő bütyök és a kipufogó-könyök) az átalakítási munkálatok jellemzően a gépállomási hálózatban valósultak meg.

A vizsgálatokban résztvevő MGI kezdeményezésére 1954-ben a Szállítóberendezések Gyára féllánctalpas járószerkezet kiegészítést fejlesztett és forgalmazott a G-35 típushoz, amelynek alkalmazásával kötött és középkötött talajon 25-30 %-kal növelhető volt a traktor vonóerő teljesítménye, míg üzemanyag fogyasztása ilyen arányban csökkent.

A traktorokhoz opciós tételként számos kiegészítő funkció elérhetővé vált. Rendelhető volt felfelé vezetett kipufogócső, módosított sebességáttétel fogaskerék-készlete, keréktalp-szélesítő, út-védő karika (utiráf), kézifékkészlet, rugós vonókészülék, aratógép-meghajtás, elektromos közúti világítás, gázszabályzó lábpedál, mellső és hátsó gumiabroncsok, lendkerék-burkolat.

A kiegészítők és a G traktorcsalád csereszabatos alkatrész készlete, és az a tény, hogy a gépállomásokon folytak a javítási és felújítási munkálatok azt eredményezték, hogy rendkívül széles szerkezeti variáció jellemezte a G-35 traktorokat hazánkban. Napjainkban is számos működő példánnyal találkozhatunk, a helyi közösségek rendezvényeinek közkedvelt látványossága.

dr. Hentz Károly

igazgató, főmuzeológus

Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődés-történeti Szakmúzeum