DUTRA kétkerék-hajtású prototípus traktorok

A nemzetközi trendek hatására igény jelentkezett univerzális hátsókerék-hajtású mezőgazdasági erőgépekre. A Vörös Csillag Traktorgyár (VCST) gyártási tradícióira építve, a Csepel Autógyár traktor-motor családjának felhasználásával készítette el a hátsókerék-hajtású univerzális traktorok prototípusait.

1967-ban készültek el a DUTRA 4010, 4020, valamint 4650, 4652 és 4654 típusjelzésekkel a kétkerék-hajtású traktorok tervei. 1968-ban a prototípusok legyártásra kerültek. A kétkerék-hajtású univerzális mezőgazdasági és ipari erőgépek a DUTRA elv helyett, a „klasszikus traktor elv” – hajtott nagy hátsó kerék, kisebb kormányozható mellső kerék – szerint készültek. A prototípus traktorok jellegzetessége, hogy a könnyű-, és középnehéz-, univerzális kategóriába tartozó traktor nyomtávja állítható volt.

Fotó: DUTRA 4650

A DUTRA 4010 és 4020 típusok a Dutra 4000 (UE-35) típusváltozataiként készültek. A traktorgyár visszanyúlt az U-28-as traktorcsalád szerkezeti elveihez. A prototípusok mellső járószerkezeténél az UB és UC szerkezeti megoldásait másolta. A DUTRA 4010 (UB-35) típust talajművelési és növényápolási feladatokra tervezték, nyomtávja állítható volt! Fülke nélküli változatra is készültek tervek. A DUTRA 4020 (UC-35) típust terep és országúti szállítási feladatok ellátására készítették. A traktor alacsony építésű, mellsőtengelye rugózott, nyomtávja állandó volt.

Fotó: DUTRA 4010 és 4020

A 4010 és 4020 típusok erőforrása kéthengeres Csepel DT-213.10, 35 LE-s motor volt. A szorzó-rendszerű sebességváltó hat előre fokozatot, 4,3-22,4 km/ó munka sebességet biztosított. A teljesítmény-leadó tengely képes volt haladási sebesség és állandó fordulatú (540 f/perc) üzemmódra is.

Középnehéz univerzális traktor kategóriába DUTRA 4650, 4652 és 4654 típusjelzéssel készültek traktorok. A 4650 típust 4, míg a 4652 és a 4654 jelűeket 6 hengeres Csepel motorral szerelték. A kísérleti gépek a DUTRA D4K-B típusváltozatai voltak, amelyeket 75 % alkatrész és törzsegység közösség jellemezte. Mind a három változatnál a törzs félkeretes, királycsapra felfüggesztett, rugózatlan mellső híddal rendelkezett. A mellső tengely – JÁFI M-25 típus adaptációjaként – egymásba csúszó trapéz szelvényű cső volt, amely a nyomtáv állítását biztosította. Az agrotechnika követelményeihez a nyomtávot elől-hátul 8 fokozatban, széles határok között lehetett állítani. A csuklócsapok, mellső kerékagy, a mellsőfékek és a kormánymű a Dömper–család alkatrészeire épültek.

Fotó: DUTRA 4650

A 4650 típust Csepel D 414c 70 LE-s erőforrással, a 4652 jelűt 90 LE-s, míg a 4654 számút 110 LE-s DT 613.15 motorral szerelték. A szorzóváltó 20 kapcsolási fokozatban, 0,98-30 km/h sebesség tartományt biztosított.

Fotó: DUTRA 4652

A prototípusokkal szemben elvárásként a DUTRA elvű gyártmányok vontatási képességét határozták meg. A konstrukciók nem hozták az elvárásokat. A kísérletek Gödöllőn a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben folytak, de szántóföldi méréseket végzett a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar is. A szántóföldi kísérletek után a Gazdasági Bizottság – KGST szakosodásra hivatkozva – leállította a sorozatgyártásra kész traktortípusok előállítását.

dr. Hentz Károly

igazgató, főmuzeológus

Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődés-történeti Szakmúzeum