Ilyen diótermés vérható idén:

Jó diótermésben reménykedtek még az utolsó pillanatban, július végén is a termesztők, akik két dologtól tartottak a szezon hajrájában: az időjárási viszonyoktól, valamint a dióburok fúrólégytől. Ez utóbbival szemben már van tapasztalatuk a védekezést illetően, ám a forróság – más növényekhez hasonlóan – a diónál is megtette a hatását. Jelen számítás szerint harminc százalékos terméskiesés várható országszerte.

A diótermesztőknél az alkalmazkodás a fejlődéshez és a piaci viszonyokhoz nem olyan gyors folyamat, sőt inkább lassúnak nevezhető például az ültetvény korszerűsítés tekintetében. Viszont ha valaki dió telepítésére vállalkozik, akkor nem években, hanem évtizedekben gondolkodik, ezért ez a fajtaváltás nem hajtható végre olyan gyorsan. A kitartásnak tehát van értelme, hiszen ezek a termesztők valóban hosszú távon gondolkodnak. Idén a forró nyári időjárásban a zöld burok rásült a csonthéjra, ahonnan már nem lehet kiszedni a dióbelet. Évek óta tart ez a probléma, mivel ezek a meleg nyarak csak tetézik a többi nehézséget, így a talajvízszint csökkenését.

Köztudott, hogy több víz folyik ki az országból, mint amennyi beérkezik, és amikor ilyen aszályos év van és nem kapnak vízutánpótlást a termelők, akkor a légköri aszály és a talajvíz hiánya kettős csapást jelent minden termelőre.

A Dél-Alföldön, mint a szárazságnak leginkább kitett térségben még másfél hónapnyi lombkoronára lett volna szükség ahhoz, hogy a diót egészségesen tudják leszüretelni, ehelyett a fák tetejéről elkezdtek száradni a levelek. Ilyenre már volt példa, csak nem ennyire korán. A gazdálkodók egyelőre csak a saját eszközeikkel, lehetőségeikkel próbálják megvalósítani az öntözést, de ez csak részsiker és nem elegendő. Mint kiderült, kipusztulás fenyegeti a fiatalabb fákat, a nagyobb fáknak a gyökérzete lejjebb ér – akár 4-5 méterre -, ezért találnak még némi nedvességet.

Amellett, hogy nem szép látvány az elszáradt dióhéj, még lehetetlenné is teszi a fáról a szüretelést, az a dió ugyanis már nem lesz egészséges. Ha lehull a lomb, akkor a fán megszűnik a keringés, a zöld burok rásül a majdnem megérett dióra és hibás, sérült termék lesz belőle. Ezért jelenthető ki, hogy harminc százalékos terméskiesés várható. A szakemberek szerint a talajvizek állapotát és szintjét kellene szabályozni a Dél-Alföldön,ahol egykor nagy számban voltak vízzel teli árkok, de most mindegyik száraz, ezért ezeket az árkokat kellene újból vízzel elárasztani.

A szárazság közben is folyamatos a védekezés a dióburok fúrólégy ellen: idén az aszályos időszak nem kedvezett az atkák áttelelésének és kifejlődésének, amelyek száma kevesebb volt – ez némileg megnyugtató, de továbbra is a dió fő ellensége marad ez a kártevő. Ha megjelenik és elszaporodik a diófákon, a termés felét is elpusztíthatja, ezért döntően meghatározza a dió növényvédelmét. Ahol a kártevő jelen van, kémiai védekezés nélkül lehetetlen egészséges termést betakarítani.

S ha ez nem lenne elég, akkor a nemzetközi mozgolódások sem jót jelentenek évek óta a kaliforniai és a chilei dió ilyenkor már a hamburgi konténerekben várja azt, hogy szétterítsék Európában. Emiatt az utóbbi években nehéz helyzetbe kerültek a hazai diótermesztők. Voltak olyan időszakok, amikor a kínai kereskedők jöttek ide, azonnali fizetést és elszállítást ígértek, most pedig ők hozzák a diót. Azokba az államokba, ahová korábban az USA szállított, onnan kiszorultak a dióval és most Európát árasztják el vele.

Agrotrend.hu/ Novenyvedoszer.hu