Élelmiszergazdaság

Hogyan hat egészségünkre a húsfogyasztás?

Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport által közzétett újabb kommunikációs anyagban a húsfogyasztás egészségünkre gyakorolt hatásairól osztanak meg információkat.

A hús mindig is fontos táplálékforrás volt és továbbra is az, értékes tápanyagok széles skáláját biztosítja, amelyeket a szervezetünk könnyen fel tud venni. Más állati eredetű élelmiszerekkel, például a hallal, a tojással és a tejjel együtt számos európai kulturális hagyományban és receptben is fontos szerepet játszik. Az emberek biológiailag alkalmazkodtak egy olyan étrendhez, ami tartalmaz húst, amely fontos az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozásban. A húsban és más állati eredetű élelmiszerekben található egyes tápanyagok nem mindig könnyen megszerezhetők, illetve nem mindig elérhetők a növényi eredetű élelmiszerekből.

A hús kiváló forrása a szervezet számára könnyen felvehető vitaminoknak, ásványi anyagoknak és alapvető mikrotápanyagoknak. Egy 100 g-os vörös húsadag például a riboflavin, a niacin, a B5- és B6-vitamin ajánlott napi szükségletének mintegy 25%-át, a B12-vitamin kétharmadát biztosítja. Az állati eredetű élelmiszerekben szegény étrend különböző tápanyaghiányokhoz vezethet. Tanulmányok kimutatták, hogy a kevés húst tartalmazó étrend veszélyeztetheti az agy és a reproduktív rendszer fejlődését. Valójában elismert tény, hogy az állati eredetű élelmiszerek nélkülözhetetlenek a csecsemők életének első 1000 napjában, valamint a serdülőkort megelőző időszakban a csontozat és agy fejlődéséhez.

Forrás: pxhere.com

A húsban és a feldolgozott húskészítményekben számos fontos bioaktív vegyület található, mint például a B1-vitamin, a vas, a cink, a kolin, az L-karnitin, a konjugált linolsav (CLA), a glutation, a taurin és a kreatin, amelyeket a fiziológiai tulajdonságaik alapján vizsgálták. A konjugált linolsav például jelentős figyelmet kapott az elmúlt két évtizedben biológiailag kedvező hatásai miatt. A CLA modulálja az immun- és gyulladásos válaszokat és javítja a csonttömeget, míg a karnozin erős antioxidáns és antigenotoxikus hatással rendelkezik, beleértve a sejtek öregedésgátlását is.

Evolúciós szempontból mindenevőként fejlődtünk ki és a hús évmilliók óta étrendünk központi eleme. A húsfogyasztás egészségügyi veszélyeiről szóló állítások nemcsak valószínűtlenek evolúciós történelmünk fényében, de azokat korántsem támasztják alá szilárd tudományos bizonyítékok.

A vörös hús és a feldolgozott húskészítmények fogyasztását a vastagbélrákkal és a kóros megbetegedésekkel összefüggésbe hozó bizonyítékok többsége megfigyelésen alapul és a vörös hús, valamint a feldolgozott húskészítmények olyan mértékű bevitelén alapul, amely meghaladja a legtöbb európai ország átlagos fogyasztási adatait.

Érdekes módon egy brit tanulmány szerint a vegetáriánusok és a húsevők körében hasonló arányban fordult elő bél- és vastagbélrák, ami arra utal, hogy a húsfogyasztás általában véve nem tekinthető e betegség fő okának. Az élelmiszerek, a húsok és a rák közötti összefüggést nagyon nehéz tanulmányozni, mivel számos olyan valós vagy vélelmezett elem létezik, amelyek elősegíthetik a rák kialakulását és fejlődését. A nemzeti hatóságok ajánlásaikat a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) által kidolgozott tanulmányokra alapozzák, amelyek kiemelik és osztályozzák a rák kialakulásáért bizonyosan vagy feltehetően felelősnek tartott anyagokat.

A „rákkeltő” kifejezés olyan dolgokra vonatkozik, amelyek rákot okozhatnak. A probléma a nyilvánosság felé történő kommunikáció szempontjából az „okoz-okozhat” kifejezésekben rejlik. Ebben az esetben nem lehet határozott ok-okozati értelmezést adni. Más szóval, nem lehet azt mondani, hogy „ha feldolgozott húst eszik, akkor biztosan vastagbélrákot kap”. Ugyanígy nem lehet azt mondani, hogy ha valaki egy rákkeltő anyagnak van kitéve, akkor biztosan rákos lesz. A tudósok azt a feltevést vallják, hogy a „rákkeltő” valami olyan dolog, ami bizonyos dózisban és egy maghatározott ideig fogyasztva növelheti annak a kockázatát, hogy kialakul bizonyos típusú rák az ember élete során. Amikor azonban ezeket az információkat megosztják a nagyközönséggel, az értelmezés gyakran az, hogy ha egy anyag vagy egy élelmiszer rákkeltő, akkor az egészen biztosan rákot okoz.

Ennek a félreértésnek az a következménye, hogy egyesek azt hiszik, hogy ha bizonyos típusú élelmiszert nem esznek, vagy nem használnak valamilyen rákkeltő anyagot, akkor biztosan nem kell tartaniuk a rákos megbetegedésektől. Sajnos ez nem igaz. Kaphatunk tüdőrákot − és statisztikailag elő is fordul − akkor is, ha nem dohányzunk, és vastagbélrákot abban az esetben is, ha szigorúan vegánok vagyunk. Senki sem tudja biztosan megmondani, hogy abban az esetben, ha akár minden egyes nap feldolgozott húst fogyasztunk, kapunk-e vagy sem vastagbélrákot. De ez nem jelenti azt, hogy egy bizonyos élelmiszer fogyasztása vagy elhagyása ugyanazt a kockázatot jelentené az egyik és a másik ember számára is.

Visszatérve az IARC-jelentésre, a különböző anyagokat – ha azok rákkeltőnek bizonyultak – nem aszerint osztályozzák, hogy mennyire rákkeltőek, és a jelentés nem foglalkozik az adott anyagnak való kitettség egyéni vagy kollektív kockázatának becslésével sem. Ez azt jelenti, hogy nem helyes minden rákkeltő anyagot egyformán kezelni. Azt állítani, hogy „a feldolgozott hús olyan, mint a dohányzás vagy az azbeszt”, nagyon helytelen, és bizonyosan nem közvetít megfelelő üzenetet a közvélemény felé és nem szolgálja a köztudat formálását sem. A rákkeltő anyagok különbözőek, de nem az IARC feladata, hogy ezt a szempontot osztályozza. Érdemes továbbá az IARC által vizsgált fogyasztási mennyiségekkel kapcsolatosan megjegyezni, hogy azok napi 50 gramm feldolgozott hús vagy 100 gramm vörös hús mennyiséget jelentettek. Ez a fogyasztási szint jóval magasabb, mint az európai fogyasztóké, és általában a világ többi részében jellemző fogyasztási szinteknél is. Mindezen okok miatt a hús és a feldolgozott hústermékek az egészséges és kiegyensúlyozott étrend részeként biztonságosan fogyaszthatók, de a legfontosabb, amit a hatóságoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy ezeket a fogalmakat világosan és megfelelően kell, hogy kommunikálják.

Forrás: ELV – The impact of meat consumption on our health

agrotrend.hu / NAK

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés
Hirdetés