Sertéshús, te drága!

Ilyen fajsúlyos kérdéseknél tartunk, amikor a húspiaci áremelkedésekről esik szó. A régi nóta ma is igaz: minél hangosabb a panasz, annál többet keres a kereskedő. A fogyasztó fejébe ugyanis szöget üt, hogy baj van, ezért növekszik a hajlandósága többet adni a termékért a boltban. A kérdés, hogy a fogyasztói áremelkedésből mennyi jut a sertéstartónak, és a húsiparnak.

A költségemelkedések az értéklánc minden tagját érintik. Ha csak a malacárak ugrásszerű emelkedését nézzük, kézen fogva a munkaerő és az energiárakkal, máris bőven négyszáz forint feletti kilónkénti önköltségekről beszélünk.

A hízó árának emelkedését pedig a feldolgozóknak kell kigazdálkodnia, illetve minél nagyobb arányban vevőikre továbbhárítania. A referenciának számító német malacárak több mint két és félszeresükre nőttek 2018 43. hete, a legutóbbi mélypont óta. A malacelőállítók jövedelmezősége tehát látványosan megnőtt. De mi a helyzet a hizlalókkal?

Forrás: ezg-huemmling.de

A csúcson, 1983-ban 9,8 milliós volt a sertésállományunk. Utoljára 1937-ben volt a jelenlegi szinten. Van-e még lejjebb? Van. A kocák számának csökkenése erre utal. De legyünk óvatosak. A tavalyi csökkenés mindenképpen összefügg a PRRS-mentesítéssel, és az ASP megelőzéssel is. Ennél fogva – az Erste Agrár Kompetencia Központ véleménye szerint – az első félévben mélypontot fogunk fogni, aztán az újratelepítések pedig felfelé fogják mozdítani az állományt. Hogy jelentősen-e? Nem.

Általánosságban, e sokat megélt szektor számára önmagukban a magas felvásárlási árak már nem adnak elég motivációt az állomány-bővítésre. Vannak és lesznek telepi beruházások, de nem olyan léptékben, ami fordítana a trenden. Eközben, az ideiglenesen leállított telepek közül sok piacra került.

Ez koncentrálódást hoz, beruházást hoz, hatékonyság-növekedést hoz. A malac, a hízó jól értékesíthető, és ez nem fog középtávon sem megváltozni. Az 500 forint feletti élősertésárak még a magas önköltség ellenére is tartalmaznak jövedelmet az átlagos termelési színvonalon is. Felette pedig kifejezetten vonzó.

Mi következik mindebből? Az, hogy a sertéstartók termelési kedve javulni fog. Ez azonban nem fog ugrásszerű állománybővülést hozni, csak lassú, de – várakozásaink szerint – nem rövid távú stabilizálódást.

Az agrárpiac meghatározó finanszírozójaként az ERSTE Bankban látunk beruházási, telepvásárlási szándékot a szektorban. Ismerve a kockázatokat, ezt magunk is ösztönözzük. A sertéstartás jövedelmezősége ugyanis javulni fog, majd stabilizálódni.

Forrás: KSH

Nézzünk végig a termékláncon, mondjuk ez év januárjában! A NAIK AKI PÁIR adatai szerint az élősertés felvásárlási átlagára (hasított meleg súlyban 625 forint kilogrammonként) 44 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál. Egy kilogramm csontnélküli sertéscomb húsipari átadási ára 46,5 százalékkal nőtt, fogyasztói ára pedig 33,6 százalékkal. Egyébként pedig, ez a sertéshús szintjén 27,6 százalékot jelent. Bár a példa kiragadottnak tűnik, húsipari kollégák jelezték, hogy a kereskedelem felé szokatlanul jól sikerült a sertésárak továbbadása. Tényleg szűkös a kínálat?!

S hogy mi lesz ebből? Mivel Kína a világ mezőgazdaságában is központi szereplő, gyakorlatilag mindannyiunknak szakértővé kell válnunk az ott folyó dolgok ismeretében, értékelésében. A sertéspestis és a koronavírus jelenlegi mérgező kombinációja nagyon odaütött a tőlünk oly távoli, mégis ránk olyan nagy hatással lévő kínai agráriumnak.

A pestis megállíthatatlanul terjed. A sertésállomány egyre nagyobb hányada végzi a megsemmisítőben, miközben a még megmaradt állatok takarmányozása ellehetetlenül a koronavírus miatt elrendelt korlátozások miatt. Jönnek a hírek például arról, hogy egész baromfi szállítmányok pusztulnak el a terherautókon a dugókban, amelyek a karantén kialakítása miatt alakulnak ki.

Az import húsok sem jutnak el a fogyasztóhoz, mert nincs elég sofőr a kamionokra, egyébként szintén a karantén miatt. Míg a korona vírusra hamarosan lesz ellenszer, addig a sertésjárvány nem fog idén sem megoldódni. A kínaiak kereslete érdemben nem csökken, tehát az importigény tovább emelkedik.

Nem csak sertésből, hanem marhából, baromfiból, tejtermékekből is. Az EU e megnövekedett igényeknek nem tud megfelelni. A tavalyi csökkenés után idénre egy százalék alatti vágásnövekedéssel számolnak. Az export az első tíz hónapban 18 százalékkal nőtt 2019-ben, de tekintve a csökkenő termelést, ez nem biztos, hogy idén is folytatódni tud.

Kína importja sertéshúsból tavaly elérte a három millió tonnát, összes húsimportja a hatmilliót. Előrejelzésünk szerint, a kínai sertésválság két év múlva fog tetőzni, amikor csúcsra ér az import. Közben az állomány újraépülése el fog kezdődni, de az árak megtorpanására, és korrekciójára még legalább négy évet kell várnunk.

A kínai sertéshús import is ekkor fog csökkenő pályára visszaállni. A visszarendeződés tehát igen lassú folyamat lesz. Addig a jelenlegi árszintekkel bizton lehet kalkulálni a beruházások megtérülése során. Arra is számítunk, hogy ezekben az években az EU igen erős kínai beszállítói pozíciói gyengülni fognak, nagyobb nyomás nehezedik majd a belső piacra.

Ebből az következhet, hogy a világpiaci árak a közösségben kisebb arányban tudnak majd érvényesülni. Ez is azt mondatja velünk, hogy a beruházások nem csak a telepi higiénia terén, hanem a hatékonyság növelése terén is nélkülözhetetlenek.

Ráadásul, ha nem akarunk tartósan élőállat exportőri pozíciókat felvenni, a húsiparra is nagy feladatok várnak.

Fórián Zoltán

vezető agrárszakértő

Erste Agrár-kompetencia Központ