Emelkedést mutató agrárárak

Elég egy pillantást vetni az élelmiszer értéklánc árainak alakulására, és jól látható, hogy évek óta felfelé mutató tendenciát mutatnak. A görbék egyre közelebb vannak egymáshoz, mégis változik egymáshoz való viszonyuk. Mi mozgatja őket, és merre fognak haladni az agrárárak az előttünk álló hónapokban?

Az agrárárak mindannyiunk életére nagy befolyással vannak. A termelők, feldolgozók, forgalmazók jövedelme múlik rajtuk, miközben a fogyasztók pénztárcájukon érzi súlyukat. Ezek evidenciák. Mégis milyen keveset foglalkozunk azzal, mi mozgatja ezeket az árakat, és még inkább, hogy merre fognak menni.

A belföldi élelmiszerláncban a mezőgazdasági termelői árak, az élelmiszeripar belföldi eladási árai és az élelmiszerek fogyasztói árának viszonya az, amely a lánc minden szereplőjének jövedelmezőségét befolyásolja. Ezek az egyes láncszemek árérdek-érvényesítő képességét tükrözik. Ezek azok, amik a felfelé mutató trendvonalak ellenére változást mutatnak.

A lenti ábrán jól látható, hogy az élelmiszerárak immár három éve gyorsabban emelkednek, mint az infláció, vagyis felfelé húzzák azt. A másik látványos tendencia, hogy az élelmiszeripar árai már egy éve nagyobb ütemben tudnak nőni, mint a fogyasztói árak. Mi történt? Hiszen több évtizede arról beszélünk, hogy az élelmiszer értéklánc legerősebb tagja a kiskereskedő. ő tudja legjobban érvényesíteni árérdekét a beszállítókkal folytatott tárgyalások során, és tudja emelni a fogyasztó felé árait. Az elmúlt hónapokban mégis az élelmiszeripar tudta árait nagyobb mértékben emelni.

A számszerű adatokból kiolvasható, hogy míg korábban hosszú évekig az élelmiszeripar tudta legkevésbé emelni árait, hárítani tovább költségeit a kereskedelem felé, addig tavaly és az év eddig eltelt időszakában ez megváltozott. Persze ezek az átlagszámok elfedik a forgalom szerkezetének változásait, de az élelmiszeripar „bekeményített”.

Nem igazán tehetett mást, hiszen jövedelmezősége tartósan alacsony, a fenntartható fejlődéshez szükséges fejlesztésekkel is jelentősen el van maradva. Nem is beszélve az állandósult munkaerő problémákról, költségemelkedésekről, az árfolyam ingadozások és a kereskedelmi korlátozások hatásáról.

A másik látványos trend a mezőgazdasági árak ingadozásának csökkenése. A globalizálódó agrárpiacok egyik következménye, hogy az egyensúlyok megingása gyorsabban kezelhető, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt. Másik oldalról, a szervezettség és a termelési biztonság növekedése –főként a mezőgazdasági technológiák (termelés, raktározás, feldolgozás, szállítmányozás) fejlődése révén – a kínálat kiegyensúlyozottságát hozza, ami egyre gyakrabban csap át túltermelésbe. A kínálat-szűke, aminek rémét a pánikvásárlások rövid időre felidézték, egyre ritkábban jellemzi az élelmiszerpiacokat.

Az előrejelzéseinket megalapozó harmadik tendencia a terméklánc árainak a fogyasztói árakhoz való igazodása. És nem fordítva. A valóság az, hogy az élelmiszerek fogyasztói árának összefüggése annak előállítása és célba juttatásának költségeivel, csekély. Alapvetően, továbbra is a kereskedelem alakítja az árakat. A hatékonyságnövelés kényszere tehát tartós még akkor is, ha előfordulhatnak olyan esetek, mint a mostani, amikor az import bejutása elé akadályok gördülnek időlegesen.

Nem mehetünk el a jelenlegi helyzet rendkívülisége mellett! Az élelmiszerkereslet megtorpant, majd szerkezete változott meg. A globális keresleti-kínálati viszonyok látványosan változtak meg az elmúlt hónapokban. Lássunk néhány példát!

Ebben az évben nem számítunk a fő gabonafélék árának érdemi emelkedésére. Miközben a kukorica ára rég látott mélységben van a kőolajpiac összeomlása miatt, a búzáé még oldalazik. Ezt az olyan intézkedések okozzák, mint péládul a romániai exporttilalom, amely az orosz és ukrán hasonló lépések után a fekete-tengeri térség búzakínálatát jelentősen visszavetette. Miután a globális készletek magasak, sőt várhatóan ebben a szezonban tovább emelkednek, az ellátási problémákra építve nehéz lesz fenntartani a jelenlegi búzaárat. Ráadásul, várhatóan a globális felhasználás is mérséklődni fog. Miután Magyarországon még tartják magukat a búza és kukoricaárak, üzenetünk az, hogy ez hamarosan meg fog változni. Javasoljuk, hogy ki-ki pozíciójának megfelelően készüljön fel erre.
A sertésárak ugrásszerű emelkedése, ami a sertéspestis tombolása miatti világpiaci kereslet-növekedés miatt tartósnak tűnt, hirtelen szakadásba fordult. Nálunk sincs ez másként. Ezek a szintek még mindig az egy évvel korábbiak felett lesznek, és a koronavírus-helyzet enyhülésével párhuzamosan korrigálnak majd felfelé. A húsipar helyzete ismét nagyon nehéz. Költségei magasak, piacai és jövedelme szűkül, a hatékonyság, versenyképesség kérdései ismét kritikusság válnak. Önmagában a sertéspestis okozta keresleti piac kedvező volt, és az állatállomány óvatos emelkedését vetítette előre. Erre rúgta rá az ajtót a koronavírus. Hatása éppen a keresleti oldalon okoz zavart, az árak elhagyták a csúcsokat, de ez a koronahelyzet enyhülésével változni fog.
A baromfiszektor is beleszaladt a túlkínálatba, áresésekbe. Nemrég még a háromezer forintos kilónkénti csirkemell áron hüledeztünk, most pedig alig több mint ezer forint. Ez mindent elmagyaráz. Az Erste Agrár Központ előrejelzése szerint a mostani árcsökkenések a kínálati nyomás enyhülésével párhuzamosan fognak enyhülni. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági válság lefutásával visszatérő keresleti élénkülés, valamint a termelés várható csökkenésének eredőjeként áll majd vissza a felvásárlási árak korábbi szintje. Ennek időpontját azért nehéz pontosítani, mert a képlet minden tagja bizonytalan. Mi arra számítunk, hogy az év végéhez közeledve, a harmadik negyedévben már korrigálni fognak az árak.

Erste következtetések és előrejelzések 2020-ra:

Az áremelkedések jelenlegi üteme lassulni fog ugyan, de ahogy az elmúlt öt évben azt már megszokhattuk, az élelmiszerárak idén is felfelé húzzák majd az inflációt.
A belföldi élelmiszerpiac bővülése megtorpan idén. Időlegesen szerkezete, változásának eddigi iránya is megváltozik. Az élelmiszerkereslet eddig a magasabb hozzáadott értékű termékek irányában mozdult, de ez idén szintén megtorpan. Magyarul, az olcsóbb termékek aránya ismét megemelkedik.
Ez a szerkezetváltozás az élelmiszeriparra is hatással van. Korlátot épít érdekérvényesítő képessége erősödése elé. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az import szűkülése – akár a forint gyengülése, akár a szállítási nehézségek okán – a belföldi szállítók pozícióját erősíti. Így összességében nem számítunk arra, hogy – a tavaly egy évtizede nem tapasztalt – árarány visszatérne a korábbi szintre. Várakozásaink szerint, idén is az élelmiszeripar árai emelkedhetnek legnagyobb arányban a termékláncban.
A mezőgazdasági árindex az előttünk álló hónapokban mérséklődő emelkedést fog mutatni, majd átvált csökkenésbe.