Az agrárium emberi oldala

Most induló cikksorozatunk az agrárium egyik legérzékenyebb pontját, az emberi erőforrás kérdését veszi górcső alá. Célunk felhívni a figyelmet arra, hogy a gazdálkodás emberi erőforrásai egyre szűkösebbek és a kilátások is borúsak. Az agrárszakemberek képzésére fordított költség csak a termelékenység további javításával térülhet meg, ahhoz viszont folyamatos oktatásra, gyakorlatra, szemléletformálásra, motivációra, a munkakörülmények javítására egyaránt szükség van.

Míg mintegy tíz évvel ezelőtt a folyamatos munkaerő-kiáramlás jellemezte az ágazatot, napjainkban a mezőgazdasági foglalkoztatás növekvő tendenciát mutat. A foglalkoztatottak száma a KSH adatai szerint 2016-ban 217 ezer fő volt, ami csaknem 7 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. A növekedés – alacsonyabb intenzitással ugyan -, de az elmúlt néhány évre is jellemző volt.

A mezőgazdaság kihívásokban bővelkedő időket él. Nemcsak az egyre markánsabb globalizálódás, a fokozódó nemzetközi árfüggés megértésére, kezelésére van szükség; hanem az eligazodás képességére is az ágazatba begyűrűző informatikai fejlesztések, a gyors ütemben fejlődő technológiák, a támogatási rendszer és az adminisztrációs akadálypályák útvesztőiben.. Ez képzettséget, gyakorlatot és megfelelő látásmódot igényel. Mindezek alapján nyugodtan kimondhatjuk,, hogy a jövő sikerembere a mezőgazdaságban arról ismerhető fel, hogy a fentiek közül minél több képességgel van felvértezve. Sok múlik azon például, hogy milyen szempontok alapján választja ki a partnereit. Részt vesz-e integrációkban, együttműködésekben, vagy továbbra is csak tagdíjakat fizet. Ma már az agráriumban érdekelt pénzintézetek sem csupán a számok alapján ítélik meg ügyfeleik hitelképességét. Szakértőket tartanak, akik értik az agrárpiacok működését és segítik a kockázatok helyes megítélését. Az okos gazda olyan pénzintézetet választ, amelyik még ezen is túllép: konkrét stratégiai tanáccsal tud szolgálni számára a tevékenységének fejlesztése és termékei várható piaci pozíciója terén is. Ez a stratégiai partnerség az egyik olyan nélkülözhetetlen eszköz, ami a sikeres gazdálkodó képéhez hozzátartozik. A mezőgazdasági vállalkozások közötti együttműködés korlátai ugyanis a mai napig igen erősek, a Takarékkal való évtizedes partnerség azonban olyan stabil alapzat, amelyre minden gazda építheti jövőjét. A Takarékok ezért hozták létre már három éve – a pénzintézeti szektorban messze a legkorábban – saját agrárszakmai műhelyüket. A Takarék Agrár Központ sokrétű – ügyfelet és Takarékot összekötő – tevékenysége sikerén felbuzdulva indítjuk útjára ezt a cikksorozatot is.

Az agrármunkaerő összetett problémaköre ugyanúgy érinti a mezőgazdaság termelési szerkezetét, a birtokpolitikát, a vidéki élet minőségét, a képzési rendszert, a jövedelmi viszonyokat, mint az idénymunka iránti igényt vagy éppen a városok és ipari körzetek szívó hatását. Ezért a cikksorozatunkban időről-időre olyan írásokat adunk majd közre, amelyek támpontokat adnak az üzemi szintű munkaerő-stratégia kialakításához. Hozzá szeretnénk járulni ahhoz a humánpolitikai szemléletváltáshoz, amely nélkül nehezen képzelhető el a magyar agrárium tartós növekedési pályán tartása.

Mennyi és milyen képességű, képzettségű munkaerőre lesz szükség évtizedes távlatban a mezőgazdaságban? Hogyan zajlik a generációváltás? Hogyan tud a szakmai irányítás, a támogatási rendszer helyesen beavatkozni a munkaerőhelyzet alakulásába? Hogyan alakulnak a bérek? Milyen módon tudjuk kollégáink elkötelezettségét erősíteni? Melyek a hatékony munkaerő-stratégia elemei? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is megkeressük majd a helyes válaszokat.