A biztonságos terménytárolás első lépései

A betakarítás közeledtével rövidesen megkezdődik a terménytároló létesítmények raktározásra való felkészítése. Nem szabad félvállról venni ezt a munkát, azt ugyanis egyetlen gazdálkodó sem engedheti meg magának, hogy a termőföldön nehéz munkával és magas költséggel megtermelt termény a raktározás alatt szenvedjen mennyiségi vagy minőségi veszteséget. Mindez a tárolótér felkészítésével kezdődik!

A terményre leselkedő veszélyek

A tárolótérben lévő terményre több veszély is leselkedhet, amely származhat rovarkártevőktől, valamint gombás megbetegedésektől. Ezek mennyiségi csökkenésből és minőségromlásból eredő károkat egyaránt okozhatnak.

A kártevők között olyan raktári körülmények között károsító fajok említhetők, mint a zsuzsokfélék (közismertebb elnevezésükön zsizsikek), lisztbogár- és molyfajok, valamint atkák. Ezek kártétele nyomán közvetlen mennyiségi veszteség is bekövetkezhet, de legalább ilyen nagy jelentősége van a minőségi jellegű károkozásuknak. Ez utóbbi abból fakad, hogy e fajok egyedeinek teljes életciklusa a terményhez kötődik, abban élnek, rágcsálékukkal, levedlett kültakarójukkal, ürülékükkel, pusztulásuk után maradványaikkal szennyezik azt. Az ellenük történő utólagos védekezés körülményes, az csupán magas költséggel, sokszor a termény átmozgatásával, valamint különleges felhasználású, rendkívül veszélyes foszforhidrogén-tartalmú termékek alkalmazásával lehetséges. Felszaporodásuk nyomán olyan nedves, felmelegedő gócok alakulhatnak ki a terményben, amelyben megtelepedhetnek egyes raktári körülmények között károsító gombabetegségek. Ezek között nem egy (például Penicillium– és Aspergillus-fajok) bizonyos körülmények között mikotoxinokat is termelhet, amelyek jelentős mértékben ronthatják a termény minőségét, így értékesítésének lehetőségeit. Azonban a terménytárolásra szolgáló létesítmények megfelelő felkészítésével a károk minimalizálhatók, de akár el is kerülhetők.

A terménytároló környezetének rendbetétele

A raktári kártevőkkel szembeni előzetes védekezés során nem csupán a tárolótérben várnak teendők a gazdálkodókra, az a tárolásra szolgáló létesítmények tágabb környezetében kezdődik. Az előző évből − vagy talán még régebbről − ottmaradó raktári söpredék, terménymaradék biztonságos élettérként szolgál a raktári kártevők számára, amelyben fel is szaporodhatnak. Mivel a legtöbbjük kiválóan gyalogol, biztosan meg fogják találni az újonnan betárolt terményt, abba betelepülve elindítják fertőzését. Ezért az első lépések közé tartozik ezeknek a terménymaradékoknak az eltávolítása és megsemmisítése, ami nem csupán a tárolószínek, vagy tornyok környékén kötelező, hanem telephely teljes területén.

A terménytároló létesítmények előzetes felkészítése

A betárolt termény egyik nagy ellensége a nedvesség, származzon az a tetőn át becsordogáló, vagy kívülről a termény alá folyó csapadékból, hóolvadékból, födémen lecsapódó párából csöppenő vízből, a padozaton keresztül felszivárgó talajnedvességből. A nedvesség hatására a magok életfolyamatai beindulnak, az érintett rész bemelegszik, amely kedvező körülményeket teremt a raktári kártevők és gombabetegségek megjelenésére és gócszerű károsítására.

Síktárolók esetében a betárolt termény biztonságát jelentős mértékben veszélyezteti a tárolótérben felhalmozott zsák, bigbag, gép, különféle lom, minden, ami búvóhelyet biztosíthat a raktári kártevők számára. De ugyanez igaz az előző évről megmaradt, a tárótérben felhalmozott termény- és vetőmagmaradékra is, ugyanis az esetek nagy részében azokban is fellehetők a raktári kártevők. Ezekről a pontokról a betárolásra kerülő új termés gyors fertőződése biztosra vehető.

A nem megfelelő raktározási körülmények mennyiségi veszteséget és minőségromlást is okozhatnak.

Tárolótérből történő eltávolításukat követően eljött a legfontosabb beavatkozás, az alapos takarítás ideje. Ennek során össze kell gyűjteni és el kell távolítani a padló és a falazat repedéseiben felgyülemlett terménymaradékot, törmeléket és port. A takarításnak ki kell terjednie a tartószerkezet akár több méterrel a padlószint felett lévő részeire is. Ezt követően a felületeket le kell kezelni egy, az erre a célra engedélyezett rovarölő készítménnyel. A legjobb, ha ez tömlős permetezővel és nagynyomású szórófejjel történik, azzal ugyanis elérhetők és direkt módon kezelhetők a tartószerkezet elemei, a falazat és a padozat repedései. A munkát nagy mennyiségű vízzel, áztatásszerűen kell elvégezni. Az ilyen célra felhasználható készítmények kontakt módon hatnak, ezért a hatás kifejtéséhez érintkezniük kell a kártevőkkel, ehhez kellő mértékben át kell tudják nedvesíteni az esetleg megmaradó porréteget is, ami kizárólag ilyen módon érhető el.

A síktárolókon túl a takarításból a tárolásra használt silók és tornyok sem maradhatnak ki. Ennek során gondosan el kell távolítani azok faláról, szerkezeti elemeiről a leülepedett port, a feltapadt terménymaradékokat, különös tekintettel az ürítőtölcsér és a zárszerkezet elemeire. A termény mozgatását végző rendszer felvonóit, aknáit, szállítószalagait − amennyire csak arra lehetőség van − hasonló módon kell takarítani, majd rovarölő permetezőszerrel kezelni. Természetesen mindennek ki kell terjednie a rostákra, tisztítóberendezésekre és minden olyan eszközre és felületre, amellyel a termény érintkezik.

A terménytárolásra szolgáló létesítmények raktározásra való felkészítése egy alapos takarítással kezdődik.

A betárolt termény paraméterei

A tárolótérbe bekerülő termény egyes paraméterei hosszabb távon is befolyásolhatják annak minőségét. A termény egy élő, lélegző anyag, amelyben meghatározott nedvességtartalom (gabonafélék esetében 14,5%) felett olyan biológiai folyamatok indulhatnak el, amelyek kedvezőtlenül hatnak a termény minőségének megóvása szempontjából. Azonban ennél alacsonyabb nedvességtartalom is okozhat problémát, ugyanis a gabonafélékben már 13% felett aktívak lehetnek egyes, raktári körülmények között károsító gombafajok, amelyek akár a tárolás során is növelhetik a termény toxintartalmát. Ezért a tároltérbe bekerülő terménynek egységesen alacsony nedvességtartalommal kell rendelkeznie, még akkor is, ha heterogén érettségű állomány kerül betakarításra.

A nedvességtartalmon túl a termény tisztasága is befolyásolhatja a tárolás biztonságát. Amennyiben az szemetes, abban sok por, szerves törmelék, tört szem, valamint gyommag található, már a betárolás során olyan rétegződés indulhat meg, amely tömörödöttsége miatt lehetőséget ad a páralecsapódásra, a raktári kártevők és gombás megbetegedések megjelenésre. Ezekből a gócokból kiindulva idővel akár az egész garmada is megfertőződhet, ezért, ha arra van lehetőség, a szemre tisztának tűnő termény is rostán át kerüljön be a tárolótérbe.

A szántóföldön gazdálkodók a megmondhatói, sokszor mennyi kínlódás, nehézség és költség árán lehet eljutni addig, hogy jó termést jó minőségben takaríthassanak be területükről. Igazán kár lenne mindezt a célegyenesben kockáztatni, esetleg veszni hagyni, ezért már a kezdetektől érdemes figyelmet fordítani a termény biztonságos tárolására. Ez egy alapos takarítással kezdődik!

agrotrend.hu/https://www.agrarunio.hu/