Rendezvények

A DG Agri szakmai workshopot tart zöldség-gyümölcs ágazatban működő termelői szerveződésekről

Az Európai Bizottság közös agrárpolitikával (KAP) foglalkozó, illetve a mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikájáért felelős Bizottsága (DG AGRI) által 2024. június 7.-én szervezett workshop apropója a jelenleg folyamatban lévő KAP egyszerűsítése, a CMO rendelet módosítására irányuló javaslat, továbbá a tisztességtelen piaci gyakorlatokról szóló (EU) 2019/633 irányelv (UTP-irányelv) 2024-es felülvizsgálata volt.

forrás: pixabay

Termelői szervezetek az EU-ban

A zöldség-gyümölcs ágazat az EU mezőgazdaságának egyik legfontosabb ágazata, amely a tagállamok összes mezőgazdasági termelésének 12,6%-át, azaz 68 milliárd eurót tesz ki. A termelés nagyfokú széttagoltsága azonban jelentősen gyengíti az ágazat teljesítményét és versenyképességét: a kis gazdaságok 2022-ben átlagosan 2,5 hektár gyümölcsös- és 2,7 hektár zöldségterülettel rendelkeztek, szemben az egyre koncentráltabb felvásárlókkal. Ez, valamint a termékek romlandósága folyamatosan gyengíti a termelők alkupozícióját. Ennek ellensúlyozására, illetve a támogatások becsatornázásra hozták létre az EU-ban a hetvenes évek elejétől kezdve a termelői szervezeteket, amelyek azóta is központi elemei az EU élelmiszer- és élelmiszeripari politikájának.

2022-ben 1540 zöldség-gyümölcs termelői szervezet működött az EU-ban, összesen 200 ezer taggal. A termelői szervezetek száma 2017 óta folyamatosan csökken, az elmúlt öt évben mintegy 200 szerveződés szűnt meg vagy olvadt egybe más szövetkezetekkel. Ehhez hasonlóan a termelő tagok száma folyamatos és állandó csökkenést mutatott az elmúlt tíz évben, 2012-2022 között 110 ezer termelő tűnt el a szövetkezeti rendszerből. Ezzel párhuzamosan több mit 50 százalékkal bővült a termelői szervezetek által előállított teremékek értéke, amely 2022-ben meghaladta a 30 milliárd eurót. Ezek alapján az elmúlt 10 évben minden bizonnyal a szövetkezeti rendszer átalakulásának, koncentrálódásának vagyunk tanúi: egyre nagyobb, több szövetkezet összeolvadásával létrejött, több szervezettségi szinten működő szervezetek koordinálnak egyre nagyobb termelőket. Az EU tagországai közül Spanyolországban (513), Olaszországban (299) Franciaországban (195) és Lengyelországban (163) működik a legtöbb elismert termelői szerveződés. Ugyanakkor a termelői integráció szintje nem ezekben a tagállamokban a legmagasabb, így Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban is 60% körül alakul, Lengyelországban 12% volt 2022-ben. A legmagasabb integrációs szint Belgiumban (92%) és Hollandiában (70%) figyelhető meg. Ebből egyrészt arra lehet következtetni, hogy a termelők szövetkezetekbe történő integrációja elsősorban nem a szervezetek számától függ, másrészt még a nyugati tagországokban is folyamatosan alakul és változik a szövetkezeti struktúra.

Az EU szövetkezeti rendszere a szervezeti működési formából származó pozitív hozadékok és az operatív programok uniós finanszírozása mellett is nehézségekkel küzd. Szinte minden tagállamban megfigyelhető ugyan koncentráció és letisztulás, ugyanakkor számos tagországban megrekedni látszik az integráció mértékének a növekedése. Úgy tűnik, hogy egyfajta plafont értek el, amelyen nem lép túl a szervezettség. Emellett az új tagországokban, így pl. Bulgária, Szlovénia, Románia esetén tartósan nagyon alacsony, mindössze 0-3% az integrációs szint.

Uniós szinten a feltételezések szerint a zöldség-gyümölcs ágazatban működő termelői szerveződések kb. 10%-a szerez elismerést, és még ennél is kevesebb integráció működtet operatív programot az uniós támogatások igénybevételére. Az EU által nem elismert szerveződések ugyan kiaknázzák a szövetkezetei működési forma strukturális előnyeit, azonban nem vállalják az elismeréssel és operatív programok működtetésével járó adminisztratív terheket. Ennek megfelelően 2022-2024 között megfeleződött, 1230-ról 660-ra csökkent az elfogadott operatív programok száma. Ez azért kedvezőtlen fejlemény, mert az EU deklarált célja, hogy a termelői szerveződéseken keresztül az operatív programok finanszírozásával támogatja egyrészt a zöldség-gyümölcs termelőket, másrészt ezeken a programokon keresztül kívánja megvalósítani a kitűzött környezetvédelmi és innovációs célokat az ágazatban.

A workshop fő célja az volt, hogy a Bizottság egyrészt képet alkosson a termelői szervezetek jelenlegi helyzetéről, illetve a szakértőkkel és a termelői szervezetek képviselőivel folytatott megbeszéléseken keresztül értékelje a zöldség-gyümölcs ágazatban működő elismert szerveződések hatékonyságát, továbbá meghatározza a versenyképesség növelését meghatározó tényezőket.

A szakmai napon a termelői szervezetek képviselői ismertették az adott tagország, illetve az általuk képviselt szerveződések helyzetét.

Az új tagországok helyzete eltér a nyugati tagállamoktól, így pl. Litvánia, Csehország, Szlovénia és Magyarország helyzete sok tekintetben hasonló, ugyanazokkal a problémákkal küzdenek. Így a történelmi háttér a mai napig meghatározza az integrációk alacsony számát, azonban a sokszor bizonytalan, folyamatosan változó szabályozási környezet is nagy mértékben az új szerveződések megalakulása ellen hat. Sok esetben még a legnagyobb szövetkezetek alkuereje is gyenge az üzletláncokkal szemben, ebből adódóan nem garantált, hogy a termelőknek a szövetkezeti tagságból gazdasági haszna származik.

A lengyel Rajpol szövetkezet tapasztalatai szerint nagyon sok a kicsi, 1-3 mio EUR árbevétellel rendelkező szövetkezet. Ennek ellenére a szövetkezetek gyakran nem motiváltak új tagok felvételében, mivel logisztikai struktúrájukat a meglévő tagokhoz igazították. Ennek kapcsán különösen nagy szerepe van az operatív programok finanszírozásán keresztül megvalósuló fejlesztéseknek szövetkezetek infrastruktúrájának bővítésében, amely a taglétszám bővítés alapfeltétele.

A belga Belorta szövetkezet elődje 1905-ben alakult. A mostani szervezet több szövetkezet egyebolvadásával jött létre, mára 1200 tagot koordinál és évente 600 mio. EUR forgalmat bonyolít. A szövetkezet mára jelentős alkuerővel bír, ebből adódóan túlságosan hosszú fizetési határidők esetén bizonyos partnerek esetén nem vállalja a beszállítást. Telephelyeik a termelőkkel való közvetlen kapcsolat fenntartása érdekében az egész országban megtalálhatók. A termelési kockázat minimalizálására a lehető legnagyobb területen osztják el a termelést. A termelők számára a fő nyereség a közös értékesítés: a termelők 3% tagsági díjat fizetnek a szövetkezetnek, azonban a különböző visszatérítések után ténylegesen kb. 1,5% a hozzájárulás mértéke. Ezzel szemben egyéni termelőként a forgalmazott termékek értékének kb. 20%-át kellene az értékesítésre fordítani. Ebből adódóan még a legnagyobb egyéni termelők sem tudnak a szövetkezetnél költséghatékonyabban piacra lépni.

A spanyol Anecoop 1975-ben jött létre 31 citromtermelő szövetkezet társulásával. Mára elérte az 1 milliárd EUR forgalmat, 67 szövetkezetet koordinál 21 ezer taggal és 5 telephellyel. Az utóbbi időszakban csökkent ugyan az integrációhoz tartozó szövetkezetek száma, a megmaradt szerveződések azonban egyre nagyobbak lettek, kevesebb tag állít elő lényegesen magasabb termelési értéket. Mára jól finanszírozott szervezet, jól kialakított infrastruktúrával. Ebből adódóan csökkent a tagszervezetek által benyújtott operatív programok száma, már nincs szükség annyi forrásra az új fejlesztésekhez. Az Anecoop közvetlenül az élelmiszerláncokkal tárgyal, a termelés 25%-át saját piacon értékesítik, 70%-ot az EU tagországokba, kb. 1-2%-ot exportálnak nem EU tagországokba. Az orosz piac megszűnése után az exportot más EU tagországokba kellett átirányítani, illetve Ukrajna felé is nyitnak pl. a görögdinnye esetén, ahová korábban a kiszámíthatatlan körülmények miatt egyáltalán nem szállítottak. Az értékesítési csatornák újjászervezése, illetve a szövetkezet ebből adódó, ilyen mértékű rezilienciája egy önálló szövetkezet esetében nem lett volna lehetséges.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatban kiemelték, hogy a viszony az áruházláncokkal gyakran még a legnagyobb beszállítók esetén nehéz. Azonban a legnagyobb spanyol, és belga szerveztek már képesek hatni és nyomást gyakorolni az élelmiszerláncokra, nem elfogadható feltételek, pl. 30 napon túli fizetés esetén akár meg is tagadják a beszállítást. Ugyanakkor a szövetkezetek számos olyan esetről számoltak be, ahol az áruházláncok visszaéltek az erőfölényükkel, anyagi hozzájárulást kértek vagy nem tartották be a fizetési határidőket. Ezeket a visszaéléseket – a következményektől tartva – a legritkább esetben jelentik. Ennek az orvoslására vezették be Spanyolországban a háromlépcsős jelzési rendszert, amelynek értelmében a szervezetek három párhuzamos (ebből egy anonim) csatornán keresztül jelezhetik, ha üzleti partnereik felől tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot tapasztalnak.

Az EU belső piacának védelme érdekében szintén egybehangzó volt az álláspont arra vonatkozóan, hogy a jövőre nézve elengedhetetlen a saját belső piacunk védelme. Kiemelték a tükörzáradékok fontosságát, amelyek értelmében az EU-ba irányuló behozatalra ugyanazokat a környezetvédelmi és élelmiszeripari előírásokat kell alkalmazni, mint a hazai termelésre.

A termelői szerveződések általános helyzetére, versenyképességére, illetve a szövetkezeti modell jövőjére vonatkozóan szintén nagyon hasonló az olasz, spanyol, lengyel, belga és francia szövetkezetek képviselőinek a meglátása. Ennek megfelelően a szakmai fórumon elhangzott fő megállapítások az alábbiak szerint foglalhatók össze:

Mára teljesen egyértelművé vált, hogy a piacra jutás első lépése a szövetkezés.
Első lépés a szerveződés, illetve a termelők koncentrációja, utána következzen a termelői összefogások támogatása a további fejlődés érdekében.
A termelői szerveződések elismerését meghatározó feltételek túlságos alacsony szinten történő meghatározása (taglétszám, forgalmazott termékek értéke) mindenképpen kontraproduktív versenyképességi szempontból, hiszen a kevés taggal és forgalmazott termékmennyiséggel működő szerveződések alkuereje minimális, így értékesítési csatornáik is korlátozottak Ebből adódóan tagjaikat – nagy fluktuáció mellett – csak átmenetileg tudják megtartani.
A bizalom és pozitív hozzáállás a mai napig meghatározó, akármilyen jó az üzleti terv, ha nincs meg a termelői bizalom, nem fog működni.
A szövetkezeti modell népszerűsítése érdekében közvetlenül a termelőket kell elérni, mivel sikeres együttműködések mindig termelői kezdeményezés eredményei.
Azokban a tagállamokban, ahol a legsikersebben működnek a termelői szerveződések, közvetlen és konstruktív együttműködés valósul meg a hivatalokkal.
Szabályozás és támogatás tekintetében arra kell fókuszálni, hogy a termelők számára a szerveződés legyen az egyetlen járható út.