Kerceréce, az odúköltő téli vendég

Október és április között kell nyitott szemmel járnia azoknak, aki idehaza is szeretnék megpillantani a messzi északról hozzánk érkező bukórécék egyik legbájosabb képviselőjét, a stabil európai állománnyal büszkélkedő kercerécét, amelynek fiókái nem holmi szokványos fészkekben, hanem természetes faodvakban látják meg a napvilágot.

A lúdalakúak (Anseriformes) rendjének récefélék (Anatidae) családjába tartozó kerceréce (Bucephala clangula) kifejlett példányainak testhossza 42–50 cm, szárnyfesztávolsága 62–78 cm, testtömege 990–1250 gramm – írta a Turista Magazin. Közepes testméretű, lekerekített fejű, kissé csúcsos fejtetőjű, apró csőrű récefaj, amelynél a középső karevezők és a nagy szárnyfedők fehér színű szárnytükröt alkotnak, amelynek formája és kiterjedése ivar- és korfüggő is egyben.

A nyak és a test alsó fele mindkét nem esetében fehér. A fekete felsőtestű és háti oldalú hímek, azaz a gácsérok fekete feje zöldes csillogású, fekete csőrük mögött kerek, nagy méretű, fehér foltot viselnek fejük mindkét oldalán, szemük sárga. A barnás háti oldalú, hamuszürke mellű és testoldalú nőstények, azaz a tojók feje barna, enyhén sárgás tónusú csőrük mögött nincsen kerek, fehér folt (félhold alakú kantárfolt előfordulhat átvedléskor), szemük halványsárga. A fiatal kercerécék megjelenése a tojóéra hasonlít.

Fotó: Adobe Stock

A két alfajjal rendelkező kerceréce elterjedési területe Észak-Amerika és Eurázsia északi, fenyvesek és elegyes erdőségek borította régióit foglalja magában. Az Újvilágban a Bucephala clangula americana, az Óvilágban, így hazánkban is a Bucephala clangula clangula alfaj, a törzsalak fordul elő. Tavak és folyók menti erdőkben költ. Vonuló madár, európai állományai alapvetően három irányban (Balti-tenger vidéke, Alpok és a Duna vidéke, Földközi- és a Fekete-tenger térsége) kelnek útra a zord időszak beálltával.

Magyarországon rendszeres átvonuló és téli vendég: legnagyobb egyedszámú, akár több ezer példányt számláló csapatai elsősorban a Balatonon és a Dunán, valamint a Tiszán, a Tisza-tavon és a Hortobágy halastavain tartózkodnak.

Ezeken a helyeken október és április között figyelhetjük meg őket, de ha biztosra akarunk menni, január–februárban célszerű kercerécelesre indulni. Érdekességként megemlítjük, hogy határainkon belül eleddig csak egyszer igazolták a költését a Sajón, Sajóörös közelében, 2002-ben.

Monogám madár – párját a telelőterületen, vonulása során, avagy a megfelelő fészkelőhely elfoglalása előtt választja ki. Költése április–júniusban zajlik.A fészkelésre alkalmas, 2–5 méteres magasságban elhelyezkedő faodút a tojó szemeli ki, a belsejében felhalmozódott korhadékra pedig csupán pehelytollakat halmoz.A rendszerint 8-9 tojás alkotta fészekaljat csak a tojó üli. Mintegy 30 napnyi kotlást követően összehangoltan bújnak elő az apróságok, majd 1-2 nap múltán (édesanyjuk biztatása mellett) nemes egyszerűséggel kiugrálnak az odúból. A tojó ezt követően az olykor kilométerekre fekvő vizekhez kíséri őket, és még közel 3 hétig pesztrálgatja utódjait. A fiatalok két hónapos korukra röpképessé válnak.

Fotó: Adobe Stock

Bukóréceként táplálékát (kagylók, csigák, rákok, kisebb halak és rovarok) szinte kizárólag bukva, tehát a víz alatt szerzi meg. Ügyesen manőverezik, s akár 5–8 méter mélyre is alámerül egy-egy finom falatért. Hazánkban menüjének központi eleme a vándorkagyló. Európai állománya kismértékben növekszik, ehhez pedig nagy valószínűséggel az is hozzájárult, hogy számos északi országban költőládák kihelyezésével kívántak (úgy tűnik, sikeresen) megkönnyíteni a kercerécék életét.

KIEMELT OLTALOM

A kerceréce (Bucephala clangula) a védett állatfajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 50 000 Ft egyedenként. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szintén szerepel e közepes méretű bukóréce – besorolása LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.

agrotrend.hu / Turista Magazin