Folyamatosan érkeznek a szalakóták

A színpompás szalakóták a vonulás során akár több mint 10 000 km-t is megtesznek, amíg Afrika távoli tájairól visszatérnek a hazai költőhelyekre.

A szalakóták április végén-május elején érkeznek vissza Afrikából. Elevennek, az eddigi egyetlen hazai jeladós szalakótának köszönhetően pontos adatok is vannak a telelési helyről, illetve a vonulási útvonalról – írta a Turista Magazin. Eleven a dél-afrikai Botswanában, a Kalahári Központi Vadrezervátum területén töltötte a telet, költeni pedig mindig a Pest megyei Apaj térségében költött. ő egyébként rekordernek számít az Európában jelölt szalakóták között, ugyanis 2016-tól 2021-ig, vagyis 5 éven keresztül látta el értékes adatokkal a kutatókat.

Magyarországon az 1950-es évekig a szalakóta, a sűrű erdőket kivéve, gyakori költőfaj volt szinte az egész országban.

Az 1970-es évek közepétől kezdve azonban állománya erősen zsugorodni kezdett, és az ország számos területéről teljesen eltűnt. Ennek legfőbb oka a számára megfelelő élőhelyek átalakítása volt. A Kárpát-medencében a faj természetes élőhelyei az erdőssztyeppek, az öreg ártéri ligetek, a facsoportokkal tarkított homokpuszták, illetve az erdőfoltokban bővelkedő láprétek és kaszálók voltak.

A 70-es évektől kezdve ezek az élőhelyek jelentősen visszaszorultak. Most gyepekkel, szántókkal, facsoportokkal, magányos öreg fákkal tarkított élőhelyeken fordul elő. Azonban ezeken a helyeken is egyre kevesebb a fészkelésre alkalmas idős fa, facsoport és sok gyep, a legeltetés felhagyásával beerdősül.

Fotó: Adobe Stock

A hosszú vonulás során is számos veszély leselkedik rájuk, de sok szalakóta szenved áramütést is. Vártamadárként gyakran ülnek ki magaslatokra, ahonnan beláthatják a környező gyepet. Ezeken a helyeken sokszor a középfeszültségű vezetékek oszlopai jelentik az egyetlen ilyen lehetőséget, a nem megfelelő szigetelés miatt azonban a madarak gyakran szenvednek áramütést.

A védelmi munkának köszönhetően a hazai állomány csökkenése mostanra megállt.

Jelenleg közel 1000 pár fészkel nálunk, főleg a Hevesi-síkon, a Borsodi Mezőségben, a Jászságban, a Kiskunságban és Délkelet-Magyarországon, illetve a Tápió-vidéken. A védelmi munka fontos részét képezi a mesterséges odúk kihelyezése. A szalakóta természetes körülmények között öreg fákban fészkel, zöld küllő és a fekete harkály elhagyott odúit használja. Ezek hiányában a mesterséges odúk jelentenek számukra alternatívát, amelyeket szerencsére szívesen el is foglalnak. A szakemberek szerint azonban hosszú távon csak a megfelelő élőhelyek védelme jelenthet megoldást. Ennek érdekében fontos lenne a szürke- és fehérnyárasok ismételt telepítése, a legeltetéses gazdálkodás erősítése, illetve a mozaikos élőhelyek fenntartása.

agrotrend.hu / Turista Magazin