Fenntarthatóság

Városlakó rovarvilág

Az urbanizáció világszerte befolyásolja a beporzók előfordulását, egyedszámát és elterjedését is. Bár a városi zöldfelületek esetében már határozottan megfogalmazott cél, hogy azok támogassák a beporzókat, ezen állatok felmérése, sokféleségük megismerése települési szinten továbbra is hiányosnak tekinthető.

Rovarok, biodiverzitás kontra város

Az állatvilág népes csoportját alkotják a rovarok, mely nem csupán egy fajokban gazdag csoport, hanem ökológiai szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A növényekkel ellentétben – melyeket telepítenek – nem az ember, hanem a biotikus környezet határozza meg leginkább jelenlétüket. A rovarok fontos szerepet játszanak a beporzásban, a kártevők elleni védekezésben és a lebontó folyamatokban is részt vesznek. Kiváló modellek a biodiverzitás mintáinak feltárására mind a természetes élőhelyeken, mind az urbanizált környezetben, ezért számos kutatás alanyai.

Városi rovar – Városlakó állatok. Fotó: Willfried Wende / Pixabay / forrás

Több kutatás kimutatta, hogy a rovarok fajgazdagsága a természetes tájakkal összehasonlítva csökken az urbanizált területeken, azonban az összes rovarszám gyakran mégis növekszik. Ez azt jelenti, hogy a városi fajkészlet csekélyebb, de ezek a fajok nagyobb egyedszámban vannak jelen. A városban mérhető magasabb hőmérséklet növelheti a növényi kártevők számát is, gondoljunk a levéltetvekre és a poloskákra. Azonban a városi növényzet jellege miatt hosszabb időintervallumban, szezonálisan változó növénycsoportok érhetők el a rovarok számára, mely támogatja a beporzókat, de a talajlakó, talajszinten mozgó fajok is találnak életteret, ami a táplálkozási hálózatok változatosságát segíti elő.

Iszogató rovar – Városlakó állatok. Fotó: Alexa / Pixabay / forrás

Telepítsünk növényt a rovaroknak?

A városi növényzet szempontjából már nem kizárólagos cél a szépségük, hanem egyre nagyobb számban kerülnek telepítésre olyan társítások, amelyek szemet gyönyörködtetőek, mégis funkcionálisak az állatvilág szempontjából. Erre példaként a sokszor emlegetett méheket hozhatjuk, melyek a kastól kb.1000 méteres körben keresnek táplálékot, ami a városban is teljesíthető. Ráadásul a kutatási eredmények azt mutatják, hogy nem tesznek különbséget sem a növényben (őshonos, egzotikus), sem a helyszínben (kert, közterületi ágyás, virágláda). A helyszínek közül – nem csupán a méhek esetében – érdemes kiemelni a féltermészetes vagy ruderális területeket, melyek pufferzónaként működnek. Ezek védelme és a beporzók lakókerti élőhelyének biztosítása együttesen hatékony eszköz a regionális rovardiverzitás előmozdítására az urbanizálódó régiókban.

Városlakó állatok. Fotó: Olle August / Pixabay / forrás

Gyeppel vagy gyep nélkül?

A városi gyepfelületek nagy ellenségei lehetnek a rovarok és így más állatcsoportok változatosságának is, mivel ezen zöldfelületek növényösszetételére gyakran jellemző a fajszegénység. Szerencsére a már meglévő zöldfelületek is alkalmasak a diverzitás növelésére egy újragondolás után. Növelhetjük a két kaszálás közötti időintervallumot, vagy szegélyágyásokat alakíthatunk ki, melyek búvóhelyként és táplálkozó helyként is szolgálnak. A gyepfelületeken az őshonos és az exóta fajok együttes alkalmazása egyaránt segíti a rovarfajok elterjedését és egészségi állapotának javulását. Összefoglalva, a fűfajokban szegényebb, vegyes növényekből álló gyep hasznos és esztétikailag megfelelő eszköz lehet a biodiverzitás szempontjából általában szegény városi gyepfelületek értékének növelésére.

Természetes gyep – Városlakó állatok. Fotó: Uschi Dugulin / Pixabay / forrás

A zöldtető a kompromisszumért?

A zöldtető és a rovarok kapcsolatát vizsgálva arra gondolhatunk, hogy ezek a zöldfelületek a hagyományos tetőfelületekhez viszonyítva a rovarok szélesebb választékát támogatják, azonban kevés tanulmány mérte fel a rovarok valós sokféleségét a zöldtetőkön. Még kevesebben próbálták feltárni azt, hogy a zöldtetők képesek-e a talajszinten létrejövő városi élőhelyekhez hasonló rovarközösségeket fenntartani. Egy 2009-es, Halifaxban végzett tanulmány szerint a zöldtetők rovarfajainak fajgazdagsága között nem volt ugyan különbség, viszont a talajszinten – ahogyan várható volt – ezen fajoknak sokkal nagyobb egyedszáma volt tapasztalható. Toronto-ban 2006-ban végzett kísérlet kimutatta, hogy a zöldtetők és a rozsdaövezetek (barnamező) fontos szerepet töltenek be a rovarok biodiverzitásának megőrzésében. A tanulmányok általános következtetése az volt, hogy a rovarok idővel megtelepednek a zöldtetőkön, még abban az esetben is, ha azokat nem úgy tervezték, hogy fenntartsák a rovarok sokféleségét. Épp ezért több városban, így például Baselben minden lapostetős épületen kötelező a zöldtető, ami meg kell, hogy feleljen a növény- és a termesztőközeg tervezés kritériumainak, így növelve ezek élőhelyi értékét a helyi növény- és állatvilág számára.

Felhasznált források:

Silva, V. H., Gomes, I. N., Cardoso, J. C., Bosenbecker, C., Silva, J. L., Cruz-Neto, O., … & Maruyama, P. K. (2023). Diverse urban pollinators and where to find them. Biological Conservation, 281, 110036.
Kowarik, I., Fischer, L. K., & Kendal, D. (2020). Biodiversity conservation and sustainable urban development. Sustainability, 12(12), 4964.
Smith, L.S., Broyles, M.E.J., Larzleer, H.K. et al. Adding ecological value to the urban lawnscape. Insect abundance and diversity in grass-free lawns. Biodivers Conserv 24, 47–62 (2015). https://doi.org/10.1007/s10531-014-0788-1

Szerzők:
Kisvarga Szilvia – Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem
Horotán Katalin – Eszterházy Károly Katolikus Egyetem