Kompromisszumkényszer uralkodik a város és a természet kapcsolatában

A városok fejlődése és funkciónak folyamatos bővülése mellett az élhető terek iránti igény is egyre növekszik, melyek fejlesztésének fontos részét képezik a zöldfelületek, melyek számos előnyt biztosítanak közvetve és közvetlenül a települések lakóinak. A városok előtt álló környezeti, társadalmi és egészségügyi kihívások kezelésének egyik leghatékonyabb módja lehet a természet visszahozása a városi tájba. Az őshonos növények – vadvirágok, fák – és más természetes elemek beemelésével támogatható a biológiai sokféleség (biodiverzitást), csökkenthető például a városi hőszigethatás, növelhető a szennyezőanyagok megkötése (fitoremediáció).

A városi zöld infrastruktúra fejlesztése nem korlátozódik kizárólag a hagyományos értelemben vett zöldfelületek, például parkok telepítésére, hanem magába foglalja az ültetési rendszerekkel – például Stockholm faültetési rendszer – telepített sorfákat, továbbá a zöld tetőket, zöld homlokzatokat (zöld falak), az esőkerteket és a tematikus – például beporzóbarát, madárbarát kerteket is. A zöldfelületek létesítési és a meglévők fejlesztési erőfeszítései hozzájárulnak a városi ökoszisztéma támogatásához. Ennek egyik fontos eleme a zöld folyosó hálózat fejlesztése, mely folyosók összekötik az elszigetelt élőhelyeket, élőhelyfoltokat, ami kiemelt jelentőségű a biodiverzitás támogatásában. A biológiai sokféleség és a város kapcsolata viszontagságos, hiszen az erősen urbanizált területekre alacsonyabb diverzitás értékek jellemzőek, amennyiben a burkolt felületek aránya nagy, ami nem teszi lehetővé az élőhelyek közötti átjárhatóságot.

A településfejlesztési koncepciók ezt orvosolandó egyre nagyobb fókuszt helyeznek a zöldfelületekre, melynek egyik meghatározó része nem más, mint az őshonos növények vagy azok kertészeti változatainak alkalmazása, ezek a helyi éghajlathoz és talajviszonyokhoz alkalmazkodott növények táplálékot, menedéket nyújthatnak több állatcsoportnak is.

A biológiai sokféleség megőrzésén túl a városok egy nagy kihívása a városi hőszigethatás (Urban Heat Island), mely azt jelenti, hogy a városi területek a rurális vagy természetes növénytakaróval fedett területekhez képest magasabb hőmérséklettel bírnak, mely a burkolt felületek hőelnyeléséből származik, mely elnyelt hőt az esti-éjszakai órákban adják le az épületek, burkolatok. A magasabb hőmérséklet a hűtési költségek miatt megnövekedett energiafogyasztást eredményez és a külső hőmérséklet további emelkedését is. A közlekedésből származó szennyezőkkel együtt pedig a légszennyezettségi mutatók nagymértékben romolhatnak így a nyári időszakban is. A zöldfelületi fejlesztések többféleképpen is segíthetnek mérséklésében. A fák és cserjék árnyékot adnak nagy lombfelületük miatt, mely segít elkerülni a burkolt felületek túlzott felmelegedését, e mellett életfolyamataik révén, például a párologtatás tovább hűtik a környezetet.

Egy gazdag növénytakaró több fokkal csökkentheti a környezeti hőmérsékletet, ez pedig csökkenti a légkondicionálás szükségességét, ami végső soron az energiafogyasztásban is realizálódik. A növényzetet zöld infrastruktúra hálózatban tervezve – például a zöld tetők, a városi parkok és a fákkal szegélyezett utcák – tovább fokozható ez a hűtőhatás, olyan mikroklímát hozva létre, amely hőhullámok idején kisebb mértékű de fontos enyhülést nyújthat. Több kutatás rávilágított arra, hogy a nagyobb zöldfelülettel rendelkező városokban általában jelentősen alacsonyabb a hőmérséklet, ami segíthet csökkenteni az éghajlatváltozás hatásait a sűrűn lakott területeken.

A zöldfelületek kulcsszerepet játszik abban, hogy a városok ellenállóbbá váljanak az éghajlatváltozás okozta kihívásokkal szemben. Az éghajlatváltozás hozzájárul a gyakoribb és intenzívebb viharokhoz, áradásokhoz és szélsőséges hőmérsékleti viszonyokhoz. A zöld infrastruktúrát előtérbe helyező városok azonban jobban fel vannak készülve az éghajlati kockázatok kezelésére. A növényzet segíti a csapadékvíz elnyelését és kezelését, és megakadályozzák a városi villámáradásokat heves esőzések idején. Gyökérrendszerük csökkentheti a talajeróziót és javíthatja a víz beszivárgását és a zöldterületek szén-dioxid-elnyelőként is működnek és segítenek az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében. A növényzet tehát természetes pufferként szolgálnak a szélsőséges időjárási viszonyok közepette és így a városi területek jobban ellenállnak az éghajlattal kapcsolatos sokkhatásoknak, védve az embereket ezektől.

Az urbanizáció és az éghajlatváltozás okozta nyomás fokozódásával létfontosságú, hogy a városok a zöld infrastruktúrát a várostervezés alapvető elemévé tegyék, ezáltal azok ellenállóbb, fenntarthatóbb és egészségesebb lakóhelyekké válhatnak.  A természet visszavezetése a városi környezetbe nem csupán környezetvédelmi szükségszerűség; ez egy lépés afelé, hogy olyan városokat építsünk, amelyek élhetőek, alkalmazkodóképesek és virágzóak az elkövetkező generációk számára.

Agrotrend.hu/ Novenyvedoszer.hu