Fenntarthatóság

A magyarországi klímakockázatok elemzése és azok pénzügyi következményei

Ritter Renátó, a Magyar Nemzeti Bank Fenntartható pénzügyek főosztályának elemzője átfogó tanulmányt publikált a legaktuálisabb klímakockázatokról, melyet az alábbi cikkben olvashatnak.

Forrás: pixino.com

A klímaváltozással, abból eredő pénzügyi kockázatok elemzésével kapcsolatos tanulmányok kihagyhatatlan része az adathiányból eredő nehézségek felhánytorgatása. Minden ilyen értekezésnél felmerülhet bennünk, hogy nincs-e több elérhető adat elemzéseink pontosítására? Jelen esetben a vállalatok egyedi üvegházhatásúgáz-kibocsátásáról van szó (továbbiakban ÜHG-kibocsátás), amit a hasznos javak termelése során melléktermékként előállítanak.

Ennek kiszámítására egyre több nagyvállalat tesz kísérletet, azonban a számítási módszertan még nincs egységesítve, valamint ezek adatbázisba való gyűjtése sincs megoldva. Egy uniós szabályozásnak köszönhetően azonban van olyan gyűjtés, amely több évre visszanyúlóan szolgáltat nekünk megbízható adatot a vállalkozások egy speciális csoportjára, mégpedig az európai emissziós kereskedelmi rendszerben (European Union Emissions Trading System, továbbiakban ETS) részt vevő vállalatokra vonatkozóan.

De mik azok a klímakockázatok, melyeknek a számszerűsítésében segítenek ezek a sokak által hiányolt adatok? A környezet degradációja miatt elkerülhetetlen a klímasemleges gazdaságra való átállás, amely folyamat várhatóan gazdasági sokkok forrása lesz. Ezek hatással lehetnek a gazdaság, azon belül is a vállalatok teljesítményére.

Ilyen sokk lehet a károsanyag-kibocsátások erős szabályozása (a karbonkibocsátás szigorú adóztatása), bizonyos technológiák használatának tiltása (szénerőművek bezáratása), a befektetők elvárásainak megváltozása (környezetet károsító vállalkozások részvényeinek eladása, emiatt a részvényárfolyamuk zuhanása) vagy a tudatosabb fogyasztói döntéseink hatásai (nem veszünk több eldobható műanyag palackot). Ezeket összefoglalóan átállási kockázatoknak nevezzük, míg a kockázatok egy másik formája a könnyebben elképzelhető fizikai kockázatok, amelyek jellemzően az időjárási viszontagságokból eredő károkat jelentik.

Kisebb számítási kapacitási igénye miatt az átállási kockázatok számszerűsítése az elterjedtebb. Az elemzések egyik legfontosabb információja az, hogy a finanszírozott partnervállalat milyen tevékenységet folytat. A szóba jöhető tevékenységeket uniós szinten egy egységes osztályozási rendszerbe sorolták, így minden vállat a legmeghatározóbb tevékenysége alapján besorolható egy kategóriába, ezt nevezzük főtevékenységnek. Az Eurostat ezen főtevékenységekre vonatkozóan szokta éves statisztikáiban publikálni azt, hogy az egyes főtevékenységek alá tartozó vállalatok mekkora hozzáadott értéket termeltek az adott évben, illetve ezt milyen ÜHG-kibocsátás mellett tették. Ha elosztjuk az éves ÜHG-kibocsátást a megtermelt hozzáadott értékkel, akkor megkapjuk azt, hogy az egyes gazdasági tevékenységek mekkora ÜHG-kibocsátás ellenében képesek 1 eurónyi hozzáadott értéket megtermelni. Ezt nevezzük ÜHG-intenzitásnak.

A kívánatos az, hogy minél kisebb kibocsátás ellenében minél nagyobb hozzáadott értéket generáljunk, így minél kisebb egy tevékenység ÜHG-intenzitása, annál fenntarthatóbbnak tekinthető az adott gazdasági tevékenység. Ezen logika mentén a magas ÜHG-intenzitású tevékenységet folytató vállalatot kockázatosabbnak, hitelintézeti szemmel rosszabb adósnak tekinthetjük alacsonyabb ÜHG-intenzitással működő társaiknál. Mivel az elemzési eszközök jelentős része erre az adatra épít, fontos, milyen ÜHG-intenzitást társítunk az egyes vállalkozások mellé. A D-Energiatermelés-ágazatban például egyaránt megtalálhatjuk a széntüzelésű erőműveket, illetve a megújuló energiát hasznosító naperőműveket is. Ha ugyanazt az átlagos ágazati ÜHG-intenzitást társítjuk ezekhez a vállalatokhoz, akkor azt kapjuk eredményként, hogy ugyanolyan átállási kockázatot hordoz egy naperőmű finanszírozása, mint egy szénerőművé.

A nagy kibocsátóknak számító vállalatok jelentős része érintett az uniós ETS-szabályozásban, így elérhető rájuk vonatkozóan egyedi, vállalati (telephelyszintű) szén-dioxid-kibocsátási információ. Az érintett vállalatok mérleg- és eredménykimutatási adataiból a gazdasághoz egyedileg hozzáadott értékük is kiszámítható. Mivel az ÜHG-intenzitáshoz szükséges mindkét adat – a szén-dioxid-kibocsátás (az ÜHG-k legnagyobb részét a szén-dioxid teszi ki) és a hozzáadott érték is – elérhető, kiszámoltuk, mekkora mértékben felelnek az ETS-ben szereplő vállalatok a hazai előállított hozzáadott értékért és a kibocsátott szén-dioxidért, illetve ez hogyan módosítja nemcsak a teljes gazdaság, hanem az egyes ágazatok ÜHG-intenzitását. A továbbiakban azokra a vállalatokra, akik ETS-szabályozás alá esnek, ETS-vállalatokként, a többire pedig nem-ETS-vállaltokként hivatkozunk.

Az ETS-vállalatokra vonatkozó adatokat a 2005 és 2021 közötti időszakra vonatkozóan mutatjuk be, egyrészt azért, mert az ETS 2005-ben indult el, másrészt pedig azért, mert 2021 az utolsó év, amelyre vonatkozóan elérhetők ágazati hozzáadottérték-adatok. A teljes gazdaságra vonatkozóan 1995-től érhetők el adatok, így az idősort onnan indítottuk. Az ETS-ben részt vevő vállalatok száma 116 és 152 között ingadozik a vizsgált évtől függően, az utolsó években körülbelül 120-an voltak k száma azonban elenyésző volt. A vállalatok hozzáadott értékének számításánál az adott év mérlegfordulónapjára vonatkozó jegybanki középárfolyamot használtuk fel.

Míg a hazai gazdaság hozzáadott értékének csupán 5–6 százalékáért felelnek az ETS-vállalatok, addig a kibocsátás jelentős, 35–40 százaléka származik az ő tevékenységükből. Mivel az Eurostat által számolt átlagos ÜHG-intenzitás-értékek a gazdaság egészére vonatkoznak, így az ETS-vállalatok ÜHG-kibocsátása olyan vállalkozások ÜHG-intenzitását rontja (növeli), amelyek sokkal elenyészőbb szennyezés mellett termelnek értéket. Ebből következik, hogy a hazai gazdasági szereplők jelentős, ETS-szabályozásban nem érintett részének kisebb lehet az átállási kockázata, mint amit az átlagos ÜHG-intenzitás alapján feltételeznénk. Épp ezért érdemes lehet a kockázatelemzési eszközöknél egy olyan módosított ÜHG-intenzitást használni, ami külön kezeli az ETS- és a nem-ETS-vállalatokat.

A következőkben először bemutatjuk, milyen hatással van a vállalatcsoportok külön kezelése a teljes gazdaság ÜHG-intenzitás-értékeire, majd a két leginkább érintett ágazat eredményeit vizsgáljuk meg közelebbről. Gazdaságunk a rendszerváltoztatás óta egyre több hozzáadott értéket állít elő egyre kevesebb kibocsátás mellett, így a teljes gazdaság ÜHG-intenzitása folyamatos javulást mutat. 1995 és 2002 között egy nagyobb csökkenés volt tapasztalható, majd 2003-tól viszonylag egyenletes csökkenés figyelhető meg (2140 gramm ÜHG per euróról 389 gramm ÜHG per euróra csökkent az intenzitás értéke). A teljes gazdasághoz képest az ETS-vállalatok ÜHG-intenzitása sokkal magasabb pontból indult ki 2005-ben (6832 gramm ÜHG per euró), és bár nagy csökkenés volt itt is tapasztalható, továbbra is az átlagosnál jóval magasabb kibocsátás mellett állítanak elő értéket (2021-ben 2148 gramm ÜHG per euró).

Az Eurostat átlagértékeit az ETS-vállalatok értékeivel korrigálva sokkal kedvezőbb képet kapunk a gazdaság szereplőinek nagyobb, ETS-ben nem érintett részére nézve. A nem-ETS vállalatok ÜHG-intenzitása, a várt módon, végig az Eurostat-átlagnál alacsonyabb, tehát a módosítás következtében megtisztítottuk az átlagot az ETS-vállalatok kiugróan magas kibocsátásértékeitől. A nem-ETS-vállalatok ÜHG-intenzitása 2005 és 2021 között körülbelül megfeleződött, így az ő esetükben is javulásról beszélhetünk (500 gramm ÜHG per euróról 275 gramm ÜHG per euróra való csökkenés).

A módosítás legnagyobb mértékben a D-Energiaellátás-ágazatot érintette. Ennek oka az, hogy a legtöbb fosszilis tüzelőanyagot használó erőművünk, azon belül is a hazai kibocsátás jelentős részéért felelő Mátrai Erőmű az ETS-vállalatok között szerepel. A Mátrai Erőmű 2021-ben a gazdaság ÜHG-kibocsátásának 7 százalékáért, az energiaellátás-ágazat ÜHG-kibocsátásának pedig 31 százalékáért volt felelős.

Forrás: pixino.com

A D-Energiaellátás-ágazat átlagos, Eurostat által publikált ÜHG-intenzitás-értékének csökkenését egyrészt segítette a folyamatos ÜHG-kibocsátás-csökkenés, másrészt az évről évre növekvő hozzáadott érték. A kezdeti gyors javulás után stagnálás jellemezte a mutatót (30 505 gramm ÜHG per euróról 5 905 gramm ÜHG per euróra csökkent az index értéke). A két vállalatcsoport külön kezelése markáns eltérést eredményezett. Míg az ETS-vállalatok 2005-ben 43 661 gramm ÜHG mellett állítottak elő egy euró értéket, addig a nem-ETS vállalatok 1 769 gramm ÜHG mellett érték el ugyanezt. Ez majd 25-szörös különbség.

A két csoport közötti differencia az évek során jelentősen mérséklődött, köszönhetően az ETS-vállalatok látványos ÜHG-intenzitásérték-javulásának, amit elsősorban ÜHG-kibocsátásuk csökkentésével értek el. 2021-ben már „csak” 9,5-szeres eltérés volt a két csoport között, az ETS-vállalatok 19 350 gramm ÜHG mellett, míg a nem-ETS vállalatok 2 041 gramm ÜHG mellett állítottak elő egy eurónyi értéket. Érdekesség, hogy a nem-ETS vállalatok ÜHG-intenzitás-értékei nem változtak számottevően a vizsgált években. A módosításnak köszönhetően az ágazatban működő naperőműveket alacsonyabb ÜHG-intenzitás-érték mellett, emiatt pedig kisebb klímakockázattal párosítva tudjuk figyelembe venni.

A C-Feldolgozóipar a másik leginkább ETS-szabályozásban érintett ágazat. Az átlagos ÜHG-intenzitás-értéke viszonylag magas, 2 603 gramm ÜHG per euróról csökkent az évek során 451 gramm ÜHG per euróra. A két vállalatcsoport mutatói között ismét nagyobb különbség figyelhető meg. Míg az ETS-vállalatok 2 512 gramm ÜHG árán állítottak elő egy eurónyi értéket, addig az ETS-szabályozásban nem érintett társaik 423 gramm ÜHG mellett tették ugyanezt, majd a két mutató az évek során folyamatosan közeledett, 2021-ben már 981–236 gramm ÜHG per euró volt a két csoport értéke.

A két vállalatcsoport külön kezelésével elmondható, hogy a gazdasági szereplők jelentős részét a hivatalos átlagos ÜHG-intenzitás-értéknél alacsonyabb értéken vehetjük figyelembe, míg az ETS-vállalatokra vonatkozó mutatót jogosan megemeltük, így pontosabb kiinduló adatok mentén mérhetjük fel a gazdaságban rejlő klímakockázatokat. A módszertan részletes bemutatása itt érhető el.

agrotrend.hu / Greendex

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés
Hirdetés