Városi sokféleség – A biodiverzitás megőrzésének lehetőségei

A biológiai sokféleség vagy biodiverzitás azt írja le számunkra, hogy milyen változatossággal vannak jelen az élőlények. Amennyiben kategóriákra bontjuk, úgy beszélhetünk faji, genetikai és ökoszisztéma sokféleségről. A faji sokféleségen adott élőhelyen jelenlévő fajok, míg genetikai diverzitás nem mást jelent a fajon vagy populáción belüli változatosságát értjük.

Ez a génállományban jelen lévő változatosság tette lehetővé, hogy a napjainkban ismert számos növényfajta létrejöhetett, melyek közé tartozik az élelmezési növények jelentős része is. E két kategórián túl, a harmadik nem más, mint az ökoszisztéma diverzitása, mely már egy sokkal nagyobb, több komponensből álló lépték, ahol már megjelennek az ott található élőlény csoportok révén megjelennek az ún. ökoszisztéma szolgáltatások, mint amilyen a napjainkban igen aktuális szén-dioxid megkötés is.

Forrás: pixabay.com

A biodiverztiást megőrzésére nem csupán a természetes élőhelyeken kell törekedni, hanem akár a városi környezetben is, mivel ezek azok a területek ahol legközelebbi kapcsolatban vannak az emberrel és az emberi tevékenységekkel. A városi biodiverzitás alapköveit jelentik az élőlények, így a nagyobb csoportokat említve az állatok és növények. Ezek közül azok a fajok találják meg életfeltételeiket a városban, melyek képesek alkalmazkodni ehhez a mesterséges környezethez. Az állatok, ha példát kellene említeni, szinte mindenkinek a galambok lennének az első gondolata, de a dolmányos varjak is egy urbánus területekhez jól alkalmazkodott társaság, melyek mellett rágcsálók (pl. mókusok, egerek, patkányok), kisragadozók (pl. nyest), de esetenként őzek, vaddisznók, rókák is megjelennek, sőt a különböző ízeltlábú csoportok is, melyek közül a beporzók kiemelt jelentőséggel vannak számos településen kezelve.

Ahhoz azonban, hogy ne csupán a tágtűrésű fajok legyenek képesek „városi életvitelt” folytatni, ahhoz a települések részéről biodiverzitást támogató magatartást kell folytatni, mely a város több szintjén is megjelenítésre kerül. A város jellegéből adódóan változatos növényösszetétellel rendelkezik, ahol az őshonos és exóta fajok egyaránt megjelennek, a növényzet tervezésével, új zöldfelületek kialakításával a potenciális élőhelyek száma és területe növekedhet, mely elősegítheti az állatvilág megtelepedését is. Ez a zöldfelület bővítés történhet parkok, fasorok létesítésével, azonban az urbanizációs folyamatok részeként a népességszám növekedése ezt limitálja, ezért egyre inkább előtérbe kerülnek az ún. alternatív zöldfelületek, melyek helytakarékos megoldásként írhatók le, többszörös előnyöket biztosítva mint a városban élő emberek, mint pedig a városi élővilág számára.

Ezek közé a zöldfelületi megoldások közé sorolhatóak zöldtetők és zöldhomlokzatok is. Azonban ki kell emelnünk hogy ezek a tetők sok esetben még extenzív zöldfelületek évelő (pl. varjúhájak) növényfajokkal telepítve, ennek oka egyrészt az épületek kora, másrészt a zöldtetők fejlődése. Az új építésű ingatlanok esetében, ahol már egy zöldtető a koncepció része, már az intenzív, fákat és cserjéket is eltartó termőréteggel rendelkező tetők is kialakításra kerülnek, mely egy változatosabb és több szinttel rendelkező zöldfelületet jelent. A kutatók napjainkban is vizsgálják, hogy milyen magasságban, növényösszetétel, ami mellett a leghatékonyabbak ezek a megoldások, azonban az egyértelművé vált már, hogy ezek a felületek ökológiai jelentőséggel bírnak és támogatják a városi állatvilágot, ezt mutatja, hogy az őshonos fauna képviselőinek (elsősorban repülő rovarok) egyedszáma is jelentős.

A zöldfelületek létesítésén és a már meglévők minőségének növelésén (pl.: fajkészlet váltás őshonos növényekre, gondozási és ápolási munkák időzítése – állatfajok támogatása) az egyes élőhelyfoltok közötti átjárhatóság biztosítása egy kulcsfolyamat a városi biodiverzitás támogatásához, ezeket az összekötő zöldsávokat ökológiai vagy zöld folyosónak nevezik, amelyek összekötik az élőhelyeket és átjárhatóságot biztosítanak, ennek hiányában hosszú távon veszélybe kerülhetnek ezek az élőhelyek.

A felsoroltak megjelennek településfejlesztési célokban is, ahol a zöld inrastruktúra (ZI vagy Green Infrastructure – GC) hálózatok tervezett kialakításának melyek többszörös előnyökkel járnak, hiszen a várost, mint szolgáltatásokat nyújtó ökoszisztémát veszi alapul. Ebben az esetben egészséges növénytakaró és ezzel karöltve a biológiai sokféleség támogatásán túl, szolgáltatásként említhető a kedvezőbb mikroklimatikus viszonyok kialakítása, a csapadékvíz megkötés, hőmérséklet reguláció, mely a városi hőszigetek melegítő hatását hivatott mérsékelni. Egy fordulópont is érkezett az ilyen jellegű fejlesztésekbe, míg kezdeti szakaszban utolsó elemként, sok esetben esztétikai töltettel kerültek beillesztésre a zöldfelületek, úgy napjainkban – a fenntarthatóság és a városok élhetőségét szem előtt tartva – a tervezés kezdeti szakaszától aktív elemei a terveknek.

A támogató fellépés mellett a diverzitás csökkenést okozó tevékenységekről és folyamatokról is szükséges említést tennünk, mely esetben egy top hármas listát fel is tudunk állítani. Első helyen nem más áll, mint az élőhelyek elvesztése, mely kezdődhet a fragmentációval (feldarabolódás), de teljes felszámolás is történhet. A második helyen említhetjük a szennyezést, mely az emberi tevékenységet szinte fémjelző tevékenység, mely éppúgy érinti a talajt, mint a vízkészleteket vagy akár a levegőt is. Ennek forrásai városon belül jellemzően a közlekedéssel vannak összefüggésben, de ipari területeken fokozottabb terhelés is megjelenhet. Ennek a fokozott terhelésnek a hatására a növények élettartama csökkenhet, ami a rájuk épülő trofikus szintekre is hatással van, a fogyasztó szervezetekbe a növények által felvett szennyezők (pl. nehézfémek) bekerülnek a táplálékláncba. A harmadik helyre sorolhatjuk az invazív vagy özönfajokat, melyek gyors térhódítás mellett az őshonos fajokat kiszorítva válhatnak egyeduralkodóvá egy-egy területen, mely a diverzitás csökkenését okozza.

Számos kihívás áll előttünk, hogy a biodiverzitást megfelelően támogassuk akár városon belül, akár városon kívül, azonban kiemelt jelentőséget kell tulajdonítanunk a fenntartható településfejlesztési koncepciók kidolgozásának, melyek a megőrzést és fejlesztést egyaránt magukba foglalják. E mellett az alternatív zöldfelületek arányának növelése és új technológiai fejlesztések is támogatják ezt a célt, valamint nagyobb arányba kell bevonni a lakosságot akár oktatás, ismeretterjesztés, akár közösségi kertek formájában.

agrotrend.hu / Növényvédőszer