Ezek a cseresznye és meggy legfőbb károsítói

fotó: 123rf

A tavasz folyamán a meggy és a cseresznye virágzásakor nagy veszélyt jelenthet a virágokon keresztül növénybe hatoló moníliás betegség (kórokozója: Monilinia laxa). Nagyon fontos megemlíteni, hogy ez a kórokozó csak akkor képes fertőzni, illetve terjedni, ha párás, csapadékos idő van. Ez az a kórokozó, amely a hajtások, virágzatok elszáradásáért felelős, így kiemelt figyelemmel kell kísérni a gomba életfolyamatait, illetve életkörülményeit. Abban az esetben, ha a virágzás ideje alatt száraz az idő, nincs ok aggodalomra. Ha ködös, esős, párás, harmatos az idő, akkor mindenképpen szükséges a védekezés a virágzás alatt. A fertőzési források elsősorban a fertőzött fás részek, illetve a fán maradó gyümölcsmúmiák. Ennek a kórokozónak a szaporító képletei csak a virágon keresztül képesek károsítani a fákat, a bibén keresztül tudnak csak a hajtásokon belülre kerülni. A kórokozó elsősorban a meggyre veszélyes, a cseresznye erre kevésbé fogékony. Érdemes viszont tájékozódni, hiszen már léteznek erre a kórokozóra rezisztens (főként meggy) fajták is.

Létezik több kárt okozó, a „Monilíniák közé” sorolt kórokozó faj is. Ilyen pl. a Monilinia fructigena, amely a gyümölcsöt károsítja, de csak akkor, ha azon fizikai sérülés keletkezik, pl. jégverés, cseresznyelégy lárvájának kártétele. A Monilinia fructicola egy évtizede jelent meg hazánkban (Palkovics – Petróczy, 2006), és nagy veszéllyel fenyeget, hiszen ez a kórokozó fizikai sérülés nélkül is képes a termést megfertőzni. Ez a kórokozó ugyan előfordul az országban, de a meggy és cseresznye termesztésben nem ez a betegség jelenti a legnagyobb kihívást, mégis mindenképpen számolni kell vele.

A cseresznye és a meggy blumeriellás betegsége idő előtti lombhullást okozhat a fákon, amely több szempontból sem kedvező. Nemcsak a betakarítást nehezíthetik meg a lehulló levelek, hanem a lomb túl korai lehullása akadályozza a gyümölcsfák megfelelő télre való felkészülését. Ez a kórokozó a talajra hulló levelekkel telel át, így a fertőzés onnan indulhat el már tavasszal. A szakirodalmi adatok alapján, a gomba fertőzőképletei 21⁰C fokon csíráznak a leghatékonyabban, azok csírázása 15⁰C fok alatt és 27⁰C fok alatt leáll. (Glits-Folk, 2000) Ennek alapján a védekezést egyes években már akár áprilisban meg kell kezdeni, és azt az adott ültetvény állapotától függően általában nyár közepéig kell folytatni.

Az elmúlt néhány csapadékos évben nagy kihívást jelentett a termelők és a kutatók számára is a Colletotrichum acutatum elnevezésű kórokozó. A kórokozónak több száz gazdanövénye van, de csak néhány éve figyelték meg elsősorban meggy ültetvényekben hazánkban. A kórokozó a legnagyobb nehézséget a termés károsításával okozza, azon besüppedő barnás-feketés foltok jelennek meg. A fertőzéshez nincs szükség fizikai sérülésre sem, a kórokozó elleni védekezés nehézkes. A legfontosabb fertőzési források a gyümölcsfákon maradt gyümölcsmúmiák, illetve gyümölcskocsányok, amelyekben a kórokozó micéliummal telel át. Tavasztól folyamatosan képződnek a szaporító képletei, de jelentős kárt csak csapadékos időben képes okozni. Így ebben az esetben is az időjárás megfigyelése adja a növényvédelmi kezelések alapját.

A cseresznyének és a meggynek nemcsak a kórokozói közösek, hanem több kártevője is. A fekete cseresznye levéltetű elsősorban a cseresznyét károsíthatja a tavasszal megjelenő friss hajtások szívogatásával. A levéltetveket mindig a friss hajtások levél fonákján találjuk, ezt a fajt könnyen felismerhetjük, hiszen az fekete színű. A kártevő a meggyen is előfordulhat, de azon csak ritkán okoz jelentős kárt.

A cseresznye és a meggy lombját számos aknát készítő rovar károsíthatja (pl.: lombosfa fehérmoly, kis és nagy téli araszoló lepkék), ami súlyos esetben lombhullást is előidézhet. Ezeknél a fajoknál a védekezést azok rajzásának megfigyelésével lehet a legeredményesebben elvégezni. Így a téli időszakban úgy készülhetünk fel ezek elleni védekezésre, hogy már időben beszerezzük a fajspecifikus rovarcsapdákat.

A cseresznye és a meggy esetében a legfontosabb kártevő a cseresznyelégy. Egészen pontosan kettő faj okozhat hasonló kárképet, az európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi), illetve a keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata). Ezek a fajok 2 nemzedékesek, amelyek bábként telelnek át a talajban, és annak nyű típusú lárvája károsítja a termés húsát a magház körül. Elkülöníteni a fajt a gyakorlatban nemcsak az imágó, hanem a kár típusától is el lehet. A keleti cseresznyelégy károsítása esetén egy termésben több nyű is fejlődik, míg az európai cseresznyelégy csak egy tojást rak egy termésre, így egy termésben csak egy nyüvet találhatunk. A fizikai sérülés utat nyit a termésen kárt okozó másodlagos kórokozóknak is. A cseresznyelegyet sárga ragacslappal és megfelelő fajspecifikus illatanyaggal kell csapdázni. A kártevő az érő félben lévő, zsendülő terméseket károsítja az első nemzedék kialakulásával, de ezt követően az érett piros termést is veszélyezteti. A védekezési küszöb sok faj esetében nehezen meghatározható, itt azonban mégis az a javasolt, hogy ha a csapdába berepül 2-3 imágó, akkor már érdemes a védekezést elvégezni. A védekezési küszöb függ azonban a csapdák elhelyezkedésétől is, hiszen a cseresznyelégy magasan, 8-10 méteren fordul általában elő, ezért érdemes a megfigyelés pontosítása céljából a csapdát minél magasabbra helyezni, lehetőleg a fa északi oldalára.

A meggy és a cseresznye növényvédelmi helyzete jelenleg hazánkban véleményem szerint megoldható a engedélyezett készítmények segítségével. Az okszerű védekezés alapja mindig a pontos megfigyelés, így a téli végi időszakban érdemes a rovarcsapdák beszerzésével várni a tavaszt.  

agrotrend.hu / Benedek Borbála