Napelempark kedvéért vágnának ki százezer olajfát Andalúziában

A napfényes Andalúziában található Jaén környékét a kiterjedt évszázados olajfaligetek miatt a világ „olívaolaj-fővárosaként” emlegetik, de ami az ottani gazdákkal történik, az távolabb sem lehetne az andalúz álomtól. A helyi kormányzat, a Junta de Andalucía rábólintott egy hatalmas vitát kavaró projektre: zöld utat adott a Greenalia nevű, zöld energiával foglalkozó cégnek egy potenciálisan 900 hektáros napelem- és szélerőműpark építéséhez, ami azzal jár, hogy mintegy száz olívatermelő gazda veszítheti el földjét.

Forrás: pixabay.com

A legsúlyosabban érintett területek a jaéni Lopera, Arjona és Marmolejo településeken találhatók, ahol mintegy száz futballpályányi olajfának megfelelő területet veszítenének el, mondták egy kisebb régió, Észak-Campiña érdekvédői. A csoport szerint már korábban eltávolítottak ötezer olajfát.

A gazdák tiltakoznak a kisajátítás ellen, és a körzet jogi lépések mellett döntött, mert „környezeti bűncselekményekkel” vádolja a Greenaliát.

„Sem az andalúziai kormányzat politikusai, sem a mezőgazdasági szakszervezetek nem támogatnak minket; soha nem léptek kapcsolatba velünk, ahogyan a környezetvédők sem. Hol vannak a környezetvédők?”

– tette fel a kérdést a brit Telegraphnak nyilatkozó, 67 éves Juan Campos, jaéni olívatermesztő.

Ez a vita jól illusztrálja, hogy néha egymással szembehelyezkednek a klíma- és a környezetvédők, vagy legalábbis ama környezetvédők érdekei, akik az őshonos növényzet megóvásáért kampányolnak. A fákat, így az örökzöld oljafákat is a környezet védelmezőiként szokták aposztrofálni, és a klímaaktivisták (és környezeti felelősségvállalást ezzel elintéző cégek is) a fatelepítést tartják az éghajlatváltozás elleni harc egyik elemének.

Az egyre forróbbá váló, erdőtűzek és árvízek által is sújtott Spanyországban ráadásul az olívafák segítik az elsivatagosodás elleni küzdelmet. A gazdák szerint pedig képmutató, hogy a majdan megtermelt zöld energiát nem a régióban használhatják fel, hanem más országokba exportálják.

Vagy lenyelik a kis kompenzációt vagy még kevesebbet kapnak

A még tavaly novemberben indult kisajátítások nyomán egy helyi bíróság nyomozást rendelt el az ügyben. Rafael Alcalá jaéni földtulajdonos „zsarolásnak” nevezte a helyzetet, és megjegyezte:

„Vagy eladod a földed, vagy kisajátítják. És a kisajátítás mindig kedvezőtlenebb feltételekkel történik. Ez nem csak az érintettek gazdaságára lesz hatással, hanem a falu és a régió üzleteire is. Ha ma öt kenyeret tudunk venni, holnap már csak kettőt”

– monda.

Az érintett zöldenergia cég, a Greenalia közben azzal próbálja elhárítani a bírálatokat, hogy állítása szerint „a földtulajdonosok 96,3 százaléka önként vállalta, hogy bérbe adja ingatlanját”. Nem igaz, mondja Rafael Alcalá, aki szerint ezeket a megállapodásokat rájuk kényszerítették, mivel a gazdák attól tartanak, hogy a kisajátítás esetén csak minimális kártérítést kapnak az olajfáikért.

A legutóbbi olajbogyószüreti szezon januárban ért véget, és sok gazdálkodó számára ez lehet az utolsó. Juan Campos egy öthektáros olajfaligetet örökölt az apjától Jaénben, és az egész életét a terület megművelésének szentelte és azt remélte, hogy majd két gyerekére hagyja a gazdaságot. Előfordulhat azonban, hogy föld nélkül maradnak és az utódok elköltöznek.

„A családom a hónap végéig sem fog megélni, ha egyszer kisajátítanak minket; elveszik a megélhetésünket – mondta márciusban a Telegraphnak. – Tudjuk, hogy a Greenalia alacsony összeget fog felajánlani nekünk és kénytelenek leszünk engedni. El kell adnunk a földet, a projektet az andalúz kormány támogatja.”

Kilencszer kevesebb pénzt ajánlanak, mint amennyit veszítenek

A gazda és emberei a szüret idején napi kilenc órán át szedik hagyományos módszerrel az olívabogyókat. Évente körülbelül 40 tonnát gyűjtenek be, amiből körülbelül 12 ezer liter olajat tudnak kisajtolni. Az olívaolaj palackját 9 euróért árulják, ami éves szinten 108 ezer eurós (43 millió forint) bevételt jelent – és így ennyitől esnének el.

Francisco Jesús Sevilla Duque helyi önkormányzati képviselő szerint a falu ennek a kilencszeresét, 950 ezer eurót veszítene.

A lap szerint az egyik gazdának a Greenalia ennek töredékét, 30 évre évi hatezer euró kártérítést ajánlott, azaz 30 év alatt kevesebbet, mint Campos egyéves bevétele.

A Telegraph által látott 2018-as Greenalia-szerződésben pedig – amely egy spanyolországi napelempark számára bérelt földterületről szól – hektáronként ezereurós ajánlat állt, de a földet 25 ezer euróért továbbadta befektetési alapoknak.

Projektdarabolási trükk a szigorúbb szabályok kijátszására?

Március végén a gazdáknak már csak kevés idejük volt arra, hogy megállítsák a kisajátításokat. A francói időkből származó 1954-es törvény mellett a projekt egy olyan törvény alapján halad előre, amelyet a Junta de Andalucía 2021-ben vezetett be. Ez egyenlőségjelet von a mezőgazdasági termények és a napelemparkok közé, és kevesebb ellenőrzést ír elő, aminek nyomán a projektek gyorsabb végrehajtását teszi lehetővé.

Környezetvédő aktivisták szerint a Greenalia – amely februárban 97 millió eurót kapott a Macquarie ausztrál vagyonkezelő cégtől a spanyolországi megújuló energiaforrások fejlesztésére – olyan trükköt alkalmaz, hogy

kisebb részekre bont nagyobb projekteket, hogy megkerülje a nagyobb zöldenergia-parkokra vonatkozó, szigorúbb szabályokat.

Az 50 megawatt feletti erőműveket az ipari minisztériumnak szigorúbb ellenőrzésnek kell alávetnie. A 2021-es törvény értelmében azonban az 50 megawattot meg nem haladó projektek esetében a felügyelet az autonóm közösségre, jelen esetben a Junta de Andalusiára hárul.

Az aktivisták szerint a gyakorlat a zöld energiaiparban is utat nyit a korrupciónak. A Greenalia szerint viszont az andalúziai projektekkel kapcsolatos információk „hamisak, és politikai ellenállásból táplálkoznak, nem pedig műszaki, jogi és/vagy valós adatokból, amelyekre az ilyen típusú megújuló energiafejlesztési projekteknél szükség van”.

A gazdák azt mondják, ha megfosztják őket az olajfaligetektől, akkor kénytelenek lesznek elvándorolni, ami csak tetézi majd az andalúziai települések akár 90 százalékát is fenyegető elnéptelenedést.

A régióban sok gazdának nincs egyetemi végzettsége és a földjeiken kevés munkalehetőség van.

„Nem csak a pénz elvesztéséről van szó; ez egy érzelmi kérdés is, mivel ez az, amiért a szüleim dolgoztak és amit rám hagytak”

– mondta Juan Campos.

Andalúzia termeli a spanyolországi olívaolaj egyharmadát, és az egész világon eladott olívaolaj 10 százalékát. A gazdák szerint a Greenalia négy másik projektje is folyamatban van, amelyek 900 hektárt érintenek és több mint 470 ezer olajfa elvesztésével járnak. A cég ezt tagadta és közölte, hogy „csak” 402 hektárt fednek le a projektjek.

Az ügyhez hozzászólt Lawrence Susskind elismert mediátor és konfliktuskezelő, az MIT elitegyetem várostervezési professzora. Nevéhez fűződiknek például a Környezetvédelmi diplomácia, a Vízügyi diplomácia és a Neked jó, nekem nagyszerű című könyvek.

„Semmit sem szabad kevesek kárára tenni azért, hogy a sokan részesülhessenek a zöld energia előnyeiből – mondta. – Nem tudom elhinni, hogy nincs egy jó alternatív helyszín Spanyolországban, ahol nem kellene kivágni azokat az olajfákat. Egyszerűen nem lehet, hogy nincs más lehetséges út.”

A Világgazdasági Fórum és az MIT múlt hónapban kiadott közleménye szerint a helyi ellenállás jelenleg a legnagyobb akadálya a globális szén-dioxid-emisszió csökkentési célok elérésének.

Az MIT szerint világszerte hatvan projektet siklattak már ki az általuk érintett közösségek és ezzel „időt és pénzügyi forrásokat veszítettek, amelyek egyébként a jobb irányba történő változtatásokat szolgálhatnák”. Kérdés, hogy a termelők számára miért jó irány, ha kitessékelik őket a földjükről, minimális kártérítés mellett, úgy, hogy a projekt bevételei nem régiójuk lakosait szolgálják. A gazdák azt mondják, hogy támogatják a nagy napelemtelepeket, de a Greenalia egy termékeny területe vetett szemet. Az ottani talajt olyan kavicsos kategóriába sorolják, amely a száraz éghajlaton is megtartja a vizet és az olajfák a gazdák beavatkozása nélkül is tudnak termést hozni.

„Vannak más, nem termelékeny helyszínek Loperában, ahol az üzemet fel lehetne telepíteni – de ezek messze fekszenek a Guadalquivir folyótól,és az üzemnek vízre van szüksége”

– mondta mondta egy helyi illetékes.

A gazdák a fenyegető helyzet ellenére tovább művelik a földjeiket, miközben egyszerre reménykednek és pesszimisták.

„Spanyolországban nem létezik magántulajdon. Nem szent. Hátat fordítottak nekünk a politikusok, amikor meg kellene védeniük bennünket”

– mondta egyikük.

agrotrend.hu / Infostart