Kihagyják az állatot. Szén-dioxidból és hidrogénből állítanak elő vajat

Az „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában arra a kérdésre keresi a választ, hogy az első, szén-dioxidból készített szintetikus vaj vajon valóban egy innovatív öko-alternatív termék, vagy az csak egy újabb „techno-zöld” bolondság, amely nem hoz valós környezeti előnyt a valódi, állati eredetű vaj előállításával szemben.

A Savor startup cég megalkotta az első „szén-dioxidból készült” szintetikus vajat.

Vaj készítése szén-dioxidból (CO₂): a kaliforniai technoszolucionisták legújabb ötlete, amelyet Bill Gates támogat. A Savor nevű startup arra készül, hogy a világ első 100%-ban szintetikus vaját kínálja az amerikai fogyasztóközönségnek.

A szintetikus vaj előállításának technológiája

Ezen „vaj” előállítása mögött álló technikai folyamat lényege, hogy a levegőből geomérnöki eljárásokkal szén-dioxidot vonnak ki és azt a vízből kivont hidrogénnel kapcsolják össze. Ezeket az alapelemeket többször átalakítják és egyesítik, mindaddig míg hosszú szénhidrogén-láncokat nem kapnak, amelyekhez oxigénatomokat adnak, hogy zsírsavakat állítsanak elő.

Ezután glicerint építenek be, hogy triglicerideket, a zsírok új formáját képezzenek. Már csak vizet és emulgeálószert, majd béta-karotin kell hozzáadni, hogy a keverék színt kapjon, valamint aromákat az ízesítéséhez.

Csábítóan hangzik? A fő probléma a startup cég „kissé” téves érvelésében rejlik, mely egy olyan világképet testesít meg, amely teljesen összeegyeztethetetlen az ökológiai gazdálkodásra történő áttéréssel.

Minden egyenlő, vagy mégsem?

A Savor cég elmagyarázza, hogy termékük kétszer kevesebb vizet fogyaszt, mint a valódi vaj, és hogy 3 kg CO₂-ot alakít át egy kg előállított vajonként, szemben az 1 kg valódi vaj 23 kg CO₂-kibocsátásával. Az információ „szelekciós torzítása” itt nyilvánvalóan tetten érhető, mivel a szintetikus vaj előállításának folyamata nagyon energiaigényes, különösen a CO₂-nak a levegőből történő kivonása és a vízhidrolízis. Mindezt bele kell számítani a termék szénlábnyomába.

Ez a technoszolucionista, azaz technológiai megoldásközpontú vízió mindenekelőtt azt a hatalmas torzítást táplálja, hogy „minden dolog egyenlő”, amely megközelítés az ökológiai gazdálkodásra való átállás végső ellensége.

Mi lenne, ha a vajat ésszerű méretű gazdaságokból származó tejből állítanák elő, ahol szakaszváltó, azaz rotációs legeltetési módszert alkalmaznának, melyet a szakszerű vetésforgóra alapozott növénytermesztési rendszerbe integrálnák és ahol 100%-ban gyepre alapozottan gazdálkodnának? Ez a fajta vajtermelés nemcsak nagyszerű tápértéket és ízt biztosítana az előállított terméknek, hanem hozzájárulna a mezőgazdasági földterületek szén-dioxid-tárolásának fokozásához is.

Érzelmek és kémia

Pierre Gilbert  LinkedIn-bejegyzésében meglehetősen szarkasztikusan felteszi a kérdést:

Mi lenne, ha a valódi vaj sok A- és D-vitamint, kevés laktózt, jó koleszterint (HDL-t – high density lipoprotein – nagy sűrűségű lipoprotein, ellentétben a hidrogénezett szintetikus zsírok LDL-ével – low density lipoprotein – alacsony sűrűségű lipoprotein), ásványi anyagokat és más értékes molekulákat tartalmazna?

Ezután kezdődnek a filozófiai kérdések: Mi van, ha az íz fontos a boldogsághoz? Mi van, ha az igazi ökológia az anyagi javak boldogsággal való helyettesítéséből áll és a kettőnek nincs semmi köze egymáshoz?

Tömören azzal a széles körben osztott nézettel zárja posztját, hogy ezek a technológiai megoldások gyakran gépszerű gondolkodásból származnak, amelyekből teljesen hiányzik az empátia és az érzelmek.

A termékről szóló blogbejegyzésében Bill Gates pontosan az érzelemhiányt foglalja össze szavaival: „Nagyon jó íze van, mint az igazinak, mert kémiailag az is”. Nem biztos, hogy az élelmiszerek népszerűsítésének legjobb módja az, ha valamit „kémiailag ugyanolyan”-ként reklámoznak…

Mindenesetre a fogyasztónak kell eldöntenie, hogy a CO₂-ből készült vajat vagy a „tehénből származó”, természetes úton előállított vajat részesíti-e előnyben.

Agrotrend.hu/ Állattenyésztők.hu