Kereszt nélkül nincs feltámadás – Nagypéntek emlékezete

Nagypéntek a gyász, a csend, a magunkba fordulás napja, amikor a keresztény hívő emberek Jézus Krisztus kereszthalálára emlékeznek. Cikkünkben felidézzük a történelem egyik legmegrázóbb eseményét, amely elvezet a húsvéti feltámadás misztériumához – jelent meg a greendex.hu-n.

Történelmi visszatekintés

A kereszténység legnagyobb ünnepe – a köztudatban elterjedt vélekedéssel ellentétben – nem a karácsony, hanem a húsvét, amikor Jézus halálból való feltámadását és az emberiség megváltását ünnepeljük. A keresztre feszítés egy pénteki napon történt, mai ismereteink szerint időszámításunk szerint 33. április 3-án. Jézus feltámadása a harmadik napra esett, vagyis vasárnapra, ezért emlékezünk Krisztus kereszthalálára nagypénteken.

Fotó: Pixabay

Nagypéntek időpontja a 325-ben tartott első niceai zsinat döntése értelmében a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra, azaz március 22. és április 25. közé eshet, ehhez igazodik az egyházi év valamennyi változó idejű, mozgó ünnepe.

Az első keresztények Jézus halálának és sírban pihenésének napját (nagypénteket és nagyszombatot) liturgia nélküli ünnepként tartották egész napos szigorú böjtölésben, Jézus szavainak szellemében. Viszonylag később, csak a 4. században alakultak ki nagypéntek különféle istentiszteleti formái, eucharisztikus ünneplés nélkül. Jeruzsálemben egyetlen ima- és igeliturgiát tartanak különböző időkben és különféle helyeken a szenvedéstörténet állomásain, beleépítve ebbe a szent kereszt előtti hódolat ünneplését.

A keleti szertartások a nyugati világot is erősen befolyásolták. Rómában a 7. században a pápa a keresztereklyével mezítláb körmenetben a Lateráni bazilikából a jeruzsálemi szentkeresztről elnevezett templomba vonult, ahol a papság és a nép a keresztereklye előtt hódolt. Ugyanakkor két ószövetségi olvasmányt és Szent János szenvedéstörténetét is olvasták, az igeliturgiát pedig az ünnepélyes egyetemes könyörgések zárták. A kereszt leleplezése, felmutatása és hódolata a gall rítusú liturgiában valósult meg dramatikusan.

A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól egészen a középkorig, Jézus halálának órájához (délután 3 óra) igazodott. Ez egyben a középkori böjti misék kezdetét is jelentette, a nona imaóráját. Amikor azonban később a nonát már a délelőtti órákban is engedélyezték, a nagypénteki liturgia is délelőttre került. XII. Pius pápa 1956. évi rendelkezése állította vissza a délutáni misét.

Jézus keresztútjára hívek millió emlékeznek nagypénteken.

Forrás: evangelikus.hu

Amikor a világ elcsendesül

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja, amikor Jézus szenvedésére, halálára és sírba tételére emlékeznek a keresztények. Ezen a napon nem mutatnak be szentmisét a katolikus templomokban, mert maga az „örök főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán”. A nagypénteki szertartás a csonka mise, amely három fő részből áll: az igeliturgiából, a kereszt előtti hódolatból és a szentáldozásból.

Az igeliturgiában felolvassák vagy eléneklik a passiót, Jézus szenvedéstörténetét. A szentbeszéd és a hívek könyörgése után következik a kereszt előtti hódolat: a hívek megcsókolják a feszületet, és térdet hajtanak előtte. A szertartás a miatyánk és az Isten báránya elmondása után az áldozással fejeződik be.
Nagypéntek szimbólumai a kereszt, a töviskorona és a szegek.

A katolikus egyház nagypénteken szigorú böjtöt kér a hívektől, a 18 és 60 év közöttiek legfeljebb háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, 14 éves kortól pedig a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A protestáns egyházakban is böjti nap a nagypéntek, az év során ez az egyetlen. A hívő emberek a böjttel járó lemondással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai), és keresztútjárást is tartanak a templomokban, illetve a kálváriákon.

Fotó: Pixabay

A keresztút

A keresztút (via crucis, via dolorosa) eredetileg az a nagyjából 1,5 kilométeres útvonal volt, melyen Jézus a kereszttel a praetoriumtól felment a Golgotára. Nagypénteken Jézus szenvedéseiről és keresztre feszítésének eseményeiről keresztút-járással is megemlékeznek a katolikus hívők. A többi felekezetben ennek nincs hagyománya. A keresztút általában 14 stációból áll, de egyes templomokban 15 stációt láthatunk, az utolsó a feltámadást ábrázolja. Az egyes stációk Jézus szenvedéstörténetének állomásait jelenítik meg. A templomokban a 14 stációképet körbe a falakon egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el a stációk sorrendi helyét jelző római számmal együtt. A szabadban, általában a hegyen kialakított keresztút 14 stációs kápolnából vagy oszlopból áll, és a kálváriához vezet.

Ecce homo

A korabeli történésekből nem maradtak ránk élő képek vagy felvételek. A nagypénteki események mégis minden korban foglalkoztatták az emberiséget. A történelem során számos nagyhatású mű és alkotás született Jézus kereszthalálával kapcsolatban. Számomra az egyik legmegrendítőbb mód az, ahogyan Munkácsy Mihály elevenítette meg Jézus szenvedéstörténetét. A festőművész Krisztus-trilógiája a három legismertebb bibliai témájú képét foglalja magába, melyek keletkezésük sorrendjében: Krisztus Pilátus előtt, Golgota, Ecce homo.

Munkácsy Mihály: Ecce homo című festménye / Forrás: Wikimedia

A monumentális alkotással kapcsolatban Munkácsy ekképpen fogalmazott: „Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.” Ebben a vallomásban minden benne foglaltatik.

Végigjárva Jézus keresztútját, biztosak lehetünk benne: az utolsó szó Istené. A keresztút pedig segít megértenünk a történelem drámáját. A hívő keresztényeket megerősíti abban, hogy az utolsó nap nem a gyásszal végződő nagypéntek, hanem a húsvétvasárnapi feltámadás, amikor az élet győzött a halál felett.

Szerző: Lonkay Márta

agrotrend.hu / Greendex