Erdőgazdálkodás holisztikus szemléletben

Az erdők a Föld legkomplexebb életközösségei közé tartoznak. Rendhagyó cikksorozatunkban szeretnék rávilágítani arra, hogy emiatt az erdőt nem kezelhetjük egyszerűen csak egymás mellett álló fák sokaságának. Az erdei ökoszisztéma, annak élő és élettelen alkotóelemei, a benne lezajló folyamatok megértéséhez ,,holisztikus szemlélet” -re van szükség.

Forrás: pixabay.com

A holisztika[1] lényege, hogy egy rendszer bármely kiragadott eleme a többitől elkülönítve nem érthető meg.

Különösen igaz ez az élővilágunkra, melyet, ha mint egységet szemléljük, akkor az abban élő összes faj – így a Homo sapiens is – a bioszféra rendszerébe ágyazottan alakult ki, abból ki nem szakítható, nélküle nem életképes.

Ugyanakkor ennek egyetlen eleme, az ember a mindennapi élete során olyan döntéseket hoz, melyek a környezeti rendszereket – köztük az erdőt –, illetve azok elemeit jelentős mértékben érintik. Történik ez annak ellenére, hogy róluk, a köztök lévő összefüggésekről nincs – mert nem is lehet – teljes mértékű tudásunk.

Ferenc pápa Laudato si’ enciklikájában így fogalmaz: ,, Ahogyan a bolygó különböző – fizikai, kémiai és biológiai – összetevői kapcsolatban állnak egymással, az élőlények is hálózatot alkotnak, amelyet soha nem fogunk teljes egészében megismerni és megérteni.” Jelen cikksorozat írásaiban kísérletet teszünk arra, hogy ezen összefüggések egyikét-másikát bemutassuk, de legalábbis rájuk irányítsuk a figyelmet. Mindezt az erdőn keresztül tesszük.

Kiindulásképp közelítsük meg egy kevésbé ismeretes oldalról az erdőt és az erdőgazdálkodást: az erdő szellemi-lelki egészségben betöltött szerepén keresztül.

Tudományos vizsgálatok eredményei támasztják alá, hogy a természethez, így az erdőhöz való kapcsolódás egyaránt javítja az ember fizikai és mentális állapotát. A természet közelében tartózkodó személyeknél alacsony frekvenciájú agyhullámok és alacsonyabb agyi aktivitás figyelhető meg az agy homloklebenyében. Ez egyfajta kipihentséget eredményez, ami javítja a koncentrációs és a kognitív képességeket. Hozzájárul a jóllét fenntartásához és további ilyen jellegű élmény keresésére ösztönöz. Egyeseknek talán furának tűnhet, de a skóciai Shetland-szigeteken 2018 óta gyakorlatban alkalmazott közegészségügyi eszköz a természeti környezetben eltöltött idő, amit receptre, egészségbiztosítói támogatással ír fel a háziorvos, kiegészítő kúraként[2].

A vizsgálatok szerint önmagában már a természet látványa is segíti a stressz utáni regenerációt, olyan pozitív érzéseket generálva, mint a barátságosság és az öröm. Egy séta az erdőben, zöldellő parkban jóval inkább elősegíti a pozitív érzetek megjelenését, a negatívak mérséklődését, mint épített, művi környezetben, pl. egy városi lakónegyed épületei között. A különbség passzív helyzetben is mérhető, nem mindegy ugyanis, hogy a pad, ahová lepihentünk, fák tövében vagy épületek között helyezkedik-e el.

2016-os felmérés szerint a magyar lakosság 15,4%-a – az EU-s átlagnál 5-6%-kal nagyobb arányban – küzd valamilyen mentális problémával. Az ehhez köthető költségek a GDP kb. 3-4%-át teszik ki[3]! Ebből az látszik, hogy a kérdéskör társadalmi léptékű. Többek között a poszttraumás stressz szindróma, az ADHD[4] és a demencia esetében is igazolt a természet terápiás alkalmazásának mellékhatások nélküli sikeressége.

Egy dán kutatás szerint azoknál a gyerekeknél, akik erdők, mezők által körülvéve nőhettek fel, 55%-kal ritkábban alakult ki mentális betegség. Pici – néhány éves – korban a természettel való közvetlen kapcsolat azért is hasznos, mert a gyermek még ösztönösen közel érzi magához a természetet. Minél erősebb ez a kapocs, annál inkább érvényesül a természeti környezet emberre kifejtett regeneráló hatása. Azoknál viszont, akiknél ez a kötődés gyengébb, esetleg teljesen hiányzik, kényelmetlen érzetet, akár félelmet is kiválthat pl. egy réten való üldögélés.

A kiváltott hatást az is meghatározza, hogy a természeti környezet, amihez az egyén kapcsolódik, esetleg, aminek életvitelszerűen részévé szeretne válni, milyen ökológiai állapotban van. Német kutatók egész országra kiterjedően vizsgálták a mentális és fizikai egészségre vonatkozó regionális adatokat a növény és állatfajok sokszínűségének tükrében. Statisztikai számokkal kimutatható pozitív összefüggést találtak a növény és madár fajok diverzitása és a mentális egészségi mutatók között. A védett területek aránya, a látogatható zöld területek közelsége szintén ilyen típusú összefüggést mutatott5.

A természeti környezethez kötődő életmódra tehát mindannyiunknak szüksége van, illetve szüksége lenne. Vajon a városi környezetben felnőtt ember az ilyen fajta pozitív élményszerzési lehetőséget, ha ez egyáltalán lehetséges, mivel, hogyan pótolja?

Azon szakmáknak, tevékenyégeknek tehát – köztük az erdészetnek, erdőgazdálkodásnak –, melyek természeti környezetünket, és a vele való kapcsolatot alakítják, befolyásolják jelentős felelőssége van.

agrotrend.hu / NAK Erdészet / Kirchkeszner Tímea