A Hontalan Állatok Világnapja az állattartókhoz is szól

Ma, a Hontalan Állatok Világnapján ne csak a társállatokra gondoljunk, hanem azokra az állattartókra, akik felelős működésükkel és a haszonállatok jólétének biztosításával tesznek azért, hogy jószágaik számára biztonságos otthont nyújtsanak.

A kóborló és menhelyi állatok mindig szomorú látványt nyújtanak, de legtöbbször kutyák és macskák jutnak eszünkbe, mikor hontalan állatokra gondolunk. Sajnos nem csak ezek a fajok, sokféle más állat sokféle esemény vagy körülmény miatt maradhat otthon nélkül.

Forrás: pixabay.com

A Covid tetőzésének idején például sokan vesztették el a munkahelyüket, vagy épp drágábban jutottak takarmányhoz, ami viselhetetlen pénzügyi terhet rótt a gazdákra. Előfordulhat az is, hogy egy idősebb agrárvállalkozó telepét a fiatal családtagok már nem szeretnék átvenni, ilyenkor még szóba jöhet a gazdaság átadása másnak, vagy az értékesítés, de hirtelen halálesetkor gyorsan kell cselekedni, hogy az állatok ne szenvedjenek hiányt. Az állatok – ahogy az emberek – életkoruk előrehaladtával egyre több nyavalyát gyűjthetnek össze, amit kontrollálni, kezelni kell és ez magasabb állatorvosi költségekkel járhat. Fokozott a probléma, ha az állatot sportolásra, egyéb gazdasági haszonszerzési célra használják, hiszen az idősödő állat már nem feltétlen olyan szép és aranyos, lelassul, nem olyan a teljesítménye, mint régen, kinövi vagy megunja a gyerek – ha például egy sportpónira gondolunk.

Azt is meg kell említeni, amikor az ismeretek hiánya vezet az állat hontalanná válásához: előfordulhat olyan eset, hogy egy ló esetében nem rendelkeznek megfelelő viselkedési, tartási és kiképzési ismeretekkel, és akaratlanul is veszélyes viselkedésre szoktatják az állatot (pl. csipkedés, rossz felszerelés miatti fájdalomtól való elrohanás), majd végül azt „veszélyesnek” vagy „gonosznak” nyilvánítják, és többé nem tartanak rá igényt.

A nagyobb telepek esetében a szigorú uniós és hazai szabályoknak megfelelően szoros a hatósági kontroll, de a gazdák saját rendszerükben is pontosan értik és látják, hogy az egészséges állatok jobb termelési potenciállal bírnak, így mindent megtesznek azok megfelelő módon történő tartásáért.

Tapasztalt állatmentők szerint a meg nem felelések és nehézségek inkább a kisebb, főként be nem jelentett gazdaságokban, háztájiban, magántanyán vagy hobbi tartóknál jellemzőek, ilyenkor viszont a problémák fokozottan jelentkeznek. Amennyiben a tartásmód nem megfelelő, a hatóság igyekszik elsődlegesen felszólítani, és jobb tartási körülmények biztosítására sarkallni az állattartót. A haszonállat kiemelése környezetéből ugyanis rendkívül nagy, néha megoldhatatlan kihívásokkal járhat, és állatmentők bevonására is szükség lehet. Amennyiben ugyanis egyedi azonosításra kötelezett állományról van szó, de az állatoknak nincsenek papírjai, úgy elsősorban a karanténba helyezésről kellene gondoskodni, amennyiben a helyszínen tapasztalható körülmények javítása többszöri próbálkozás ellenére is sikertelenségbe fulladt. Ilyenkor esélyes, hogy a helyi bűnüldöző szervek nem rendelkeznek megfelelő kapacitással és eszköztárral az állatok elhelyezésére, akkor állatmentők segítségére van szükség, mivel olyan gazdálkodóhoz nem kerülhet az ismeretlen egészségügyi státusszal rendelkező haszonállat, aki maga is ilyen állatokat tart. Mindenki megértheti, hogy ebben a helyzetben is elsődleges szempont a saját állomány védelme, és más állatokat nem lehet csak úgy befogadni, és kockáztatni a sajátok egészségét.

Itthon nem jellemző tehát, de azért van rá jó példa, mikor a rossz sorsú haszonállatok végül kimenekíthetőek a nem megfelelő körülmények közül, de megmenekülnek a kényszervágástól is. Az egyik állatotthon mentett már teheneket, kecskéket, birkákat, kocát malacokkal, és lovakat is. Ezekről az állatokról sajnos elmondható, hogy a lovak már lovagolhatatlanok, a tehenek, kiskérődzők tejhasznú beállítása már nem lehetséges, így tehát hasznot már nem fognak tudni hozni, életük végéig tartó gondozásuk viszont markáns költségekkel jár.

Tapasztalhatjuk idén is a rendkívül száraz nyár hatásait, az emelkedő takarmány- és alomanyag költségeket, így tehát nagyon fontos, hogy ne a média által kiragadott rossz példáknál akadjunk meg, és ezek alapján ítéljük meg az európai és hazai állattartókat, tájékozódjunk a jogkövető módon működő, és a „jó gazda gondosságát” betartó többségről! És emellett gondoljunk rá, hogy a felelősen gondolkodó állattartók nem fogják elhagyni vagy kicsapni állataikat, azok nem maradnak gondoskodás nélkül, így a hontalan állatok problémájára adható legjobb válasz az oktatás és a megelőzés!

agrotrend.hu / Pető Krisztina / NAK, Schneider Kinga / Noé Állatotthon Alapítvány