A dán kormány helyreállítaná agrárterületei 15%-át

Klímacéljai elérése érdekében a dán kormány 15%-os agrárterület-visszaalakítási tervet dolgozott ki, ezzel azonban jelentősen átformálná az ország mezőgazdaságát. Dániában ugyanis hamarosan ebből a szektorból származhat az üvegházhatású gázok kibocsátásának 45%-a, jóllehet 2024-ben az ágazat csupán az ország GDP-jének 2,3%-át adta. A radikális átalakítás nagy lépést jelent a fenntartható működés irányába, ám megvalósítása jelentős gazdasági és társadalmi konfliktusokkal járhat.

Forrás: pixabay.com

A dán program célja

Jelenleg Dánia területének jelentős része, mintegy 60%-a, azaz 2,6 millió hektárnyi föld, mezőgazdasági művelés alatt áll, és csupán 13%-át fedik erdők. Új környezetvédelmi programja, a 2024 novemberében megszavazott zöld tripartit megállapodás (IGTA) keretében viszont a dán kormány most az ország agrárterületeinek 15%-án helyreállítaná azok természetes állapotát. A nemzetközi szervezetek terminológiájával földhasználati, földhasználat-megváltoztatási és erdőgazdálkodási (LULUCF) ágazatnak nevezett szektor kibocsátáscsökkentését célzó ambiciózus lépés erdők telepítésével, illetve az egykori tőzeglápok és rétek rehabilitációjával járna. Ezek a természetes területek ugyanis jelentős szén-dioxid-megkötő és -tároló kapacitással rendelkeznek, valamint elősegítik a víz visszatartását, s ezáltal a talaj minőségét is javítják. A terv szerint 250 ezer hektárnyi területen lennének magán-, illetve állami erdők, 140 ezer hektárnyi területen pedig láp és mocsár. A területek egy része nemzeti park lesz úgy, hogy a meglévő nemzeti parkok területét kibővítik, és 6 új nemzeti parkot hoznak létre.

A fenti fontos célkitűzésen kívül a programnak még további elemei is vannak: az intenzív állattenyésztés mérséklését célzó szén-dioxid-adó bevezetése, a mezőgazdasági támogatások trágyahasználat visszaszorítását segítő átcsoportosítása és a fenntartható élelmiszer-fogyasztás ösztönzése. Ezek mind azt szolgálnák, hogy jelentősen csökkenjen az agrárszektor szén-dioxid-kibocsátása, és ezzel hozzájárulnának az EU-szintű célok megvalósulásához is. Az unió mezőgazdasági kibocsátása ugyanis jelenleg lassabban csökken, mint teljes kibocsátása: további intézkedések nélkül 2030-ra az agrárkibocsátás csak 4%-kal lesz alacsonyabb a 2005-ös szinthez képest. Ha azonban az összes tervezett tagállami intézkedést végrehajtják, a csökkentés akár a 7%-ot is elérheti.

Az EU-s és a dán célok

Az európai klímarendelet célja, hogy 2050-re klímasemleges legyen a közösség gazdasága. Ennek köztes állomása az lenne, hogy üvegházhatású-gázkibocsátását az unió 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 55%-kal csökkentse. Az agrárszektor kibocsátásai a közlekedésből, az épületek használatából, a hulladékkezelésből és a kisipari termelésből származó kibocsátással együtt az EU közös kötelezettségvállalási rendeletének (ESR) hatálya alá esnek, ez pedig 2021–2030 között minden évre kibocsátási célokat határoz meg az egyes tagállamok számára. Az említett ágazatok adják az EU teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának körülbelül 60%-át (maga a mezőgazdaság pedig a teljes kibocsátás körülbelül 10%-át). Az ESR célja, hogy 2030-ig a 2005-ös szinthez képest az összes érintett szektor kibocsátását 40%-kal csökkentse.

A célok teljesítéséhez az országoknak tehát vagy gyorsítaniuk kell a mezőgazdasági kibocsátás egyelőre lassú ütemű csökkenését, vagy más ágazatokban kell nagyobb csökkenést elérniük. Az EU 2020-as hatástanulmánya alapján a kettő közül az előbbi jelentős feladatok elé állítja a tagállamokat, tudniillik a mezőgazdasági területek átalakításának nemcsak környezeti, hanem komoly gazdasági és politikai következményei is vannak. Az európai zöld megállapodás (European Green Deal) nyomán eddig megszületett megszorító intézkedések, bürokratikus előírások, illetve tagállami forrásmegvonások miatt ugyanis gyakran nagy nyomás nehezedik az európai gazdákra, és emiatt egy ideje már Európa-szerte gazdatüntetések zajlanak.

Dánia 2030-ra a 2005-ös szinthez képest 50%-kal csökkentené az ország ESR által lefedett szektorainak üvegházhatásúgáz-kibocsátását. Ezzel Németország és Svédország mellett az ő vállalásuk az egyik legambíciózusabb. E tervek igen fontosak Dánia klímacéljainak megvalósításához, hiszen az ország arra törekszik, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest 70%-kal mérsékelje összes üvegházhatásúgáz-kibocsátását. Ehhez viszont a kulcsot a mezőgazdaság jelenti, mivel Dánia üvegházhatásúgáz-kibocsátásának jelentős része az agráriumból származik, olyannyira, hogy a 2035–2040 közötti időszakban a szektor részesedése a kormányon lévő szociáldemokraták számításai alapján akár a 45%-ot is elérheti. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentése szerint Dánia LULUCF-szektora az elmúlt évtizedben nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátó volt, és a jelenlegi előrejelzések szerint ez a tendencia a következő évtizedben is folytatódik. Ez azt jelenti, hogy a szektor több ilyen gázt bocsát ki, mint amennyit elnyel, és ezzel növeli az ország teljes kibocsátását.

A dán terv részletei

A dán kormány erdősítést célzó intézkedése éppen ezért a LULUCF-szektor kibocsátásának csökkentésére és a szén-dioxid-elnyelés növelésére irányulna. Az intenzív földhasználat ugyanis magas környezeti terhelést eredményez. A mostani nagyszabású döntéssel a mezőgazdasági művelés alá vett területek kiterjedtsége miatt Dánia területének 10%-án állíthatnák vissza a természetes növénytakarót. Az ország mezőgazdaságból származó ökológiai lábnyomát viszont a kormány úgy csökkentené, illetve úgy támogatná a biodiverzitás megőrzését, hogy közben a gazdákat is segítené a fenntartható mezőgazdasági termelésre való átállásban. Éppen ezért közel 2 milliárd eurót különített el a kompenzációjukra, hogy így ösztönözze őket területeik természetvédelmi célokra történő átalakítására.

A program keretében azoknak a gazdáknak lesznek elérhetőek a különböző támogatások és források, akik hajlandóak területeik egy részét természetvédelmi célokra – erdőtelepítésre, a szén-dioxidban gazdag tőzeglápok és rétek mezőgazdasági termelésből történő kivonására, a vizes élőhelyek kialakítására – átengedni, illetve áttérni az extenzív földhasználatra. Ehhez a forrásokat a 43 milliárd dán koronás költségvetéssel létrehozott Danmark Grønne Arealfond (Dán Zöld Területi Alap) biztosítja. A tervek szerint 2045‑ig 230 ezer hektár magánerdő telepítése valósulna meg, ennek finanszírozására pedig 20 milliárd dán koronát különítettek el. Tőzeglápok és rétek helyreállítására 9,4 milliárd dán korona áll rendelkezésre. A fenti területek kialakítása esetén a gazdák egyszeri kompenzációt igényelhetnek a termelés megszüntetéséért cserébe. Hasonló módon egyszeri kompenzációval segítik a gazdákat az extenzív földhasználat bevezetésében. A zöld területi alap emellett a stratégiai földvásárlásokat is támogatja. Ezek keretében az állam vagy a természetvédelmi szervezetek megvásárolhatják a kevésbé produktív vagy a szennyezésre különösen érzékeny vízgyűjtő területeket.

A mezőgazdasági támogatások egy részét úgy fogják átirányítani, hogy azzal ösztönözzék a gazdákat a trágyahasználat mérséklésére. Ez utóbbi azért is különösen fontos Dániában, mivel a mezőgazdaság túlzott nitrogénkibocsátása káros hatással van a vízi ökoszisztémákra, különösen a part menti vizek és a fjordok esetében. A gazdákat úgy sarkallnák a trágyafelhasználás csökkentésére, hogy ennek érdekében 2028-tól bevezetnének egy széndioxid-egyenértéken alapuló pénzügyi támogatást. Mértékének meghatározásakor a ténylegesen felhasznált trágya mennyisége és az adott területre meghatározott normák közötti különbséget vennék alapul. A szükséges forrásokat az EU hektáralapú agrártámogatási rendszeréből vonnák el, csökkentve ezzel az összes gazdálkodó által kapott területalapú támogatást. Ezáltal a támogatási modell költségeit azok a gazdák viselnék, akik nem, vagy csak kevéssé csökkentik a trágya használatát, haszonélvezői pedig azok lennének, akik aktívan tesznek azért, hogy ezt visszafogják. A támogatás célja a nitrogénkibocsátás csökkentése, éppen ezért nem differenciál a szerves trágya és a műtrágya használata között. Az előzetes elképzelések szerint 2027-re évi 13 780 tonnával csökkentenék a nitrogén kibocsátását.

A program részeként a fenntartható élelmiszer-fogyasztást is ösztönöznék, ezért a kormány a dán élelmiszer-termelésben növelné a növényi alapú megoldások szerepét. Ebből a célból a 2025 és 2030 közötti időszakra összesen 420 millió dán koronát különítettek el egy ezt a törekvést szolgáló alap számára. Ezt eredetileg még 2023-ban hozták létre 675 millió dán koronából, így az a mostani pluszforrással 2030-ig immáron több mint 1 milliárd dán koronát tud a növényi alapú élelmiszerprojektek támogatására fordítani.

A pozitív ösztönzők mellett a kormány negatív ösztönzőket is használna, így Dánia lenne az első olyan ország a világon, amely az intézkedések keretében bevezetné a mezőgazdaságot terhelő szén-dioxid-adót. Ennek két formája lenne: a mezőgazdaság szén-dioxid-kibocsátását terhelő adó, amely az állattenyésztésből és a szerves trágya kezeléséből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátást adóztatná, illetve a tőzeglápok szén-dioxid-kibocsátását terhelő adó. Mindkét esetben a szén-dioxid-egyértéken számolt tonnánkénti kibocsátás jelentené a vetítési alapot, ennek szorzója viszont eltérő lenne. A mezőgazdaságot terhelő szén-dioxid-adó 2030-tól indulna. A szén-dioxid-egyenértéken számított kibocsátás 60%-a adómentes lenne, és csak a maradék 40%-ra kellene majd adót fizetni. Ennek mértéke tonnánként 120 dán korona lenne, de 2035-re már elérné a 300 dán koronát. A tőzeglápok kibocsátása esetében adómentes rész nem lenne, a fizetendő díjat pedig tonnánként 40 dán koronában határoznák meg. Az így keletkező bevételeket a kormány a szektorba forgatná vissza.

A klímacélok árnyoldalai

A jelentős földhasználat és kibocsátás ellenére az intenzíven működő dán mezőgazdaság az ország GDP-jének csupán 2,3%-át adja. Ráadásul a többi ágazat kibocsátása folyamatosan és igen nagymértékben csökken. Ennek az eltérésnek az oka Dánia gazdasági szerkezetében keresendő, hiszen azt olyan fejlett szolgáltatások és iparágak uralják, mint a logisztika (például a Maersk) vagy a gyógyszeripar (például a Novo Nordisk), a mezőgazdasági szektor szerepe pedig minimális. A reformokat az agrárszektor ellenállása miatt mégis nehéz lesz bevezetni, hiszen azok gazdasági következményei különösen érzékenyen érinthetik a dán gazdálkodókat. A mezőgazdaság szén-dioxid-kibocsátását terhelő új adó várhatóan maga után vonja a hús- és tejtermelés visszaesését. Az állattenyésztés és a takarmányozás termelési kapacitásának csökkentése pedig áremelkedéshez fog vezetni, különösen a megadóztatott tej- és húsipari termékek európai piacán (jelenleg Dánia adja Európa sertéshústermelésének 7%-át, tejtermelésének pedig 4%-át). A fentiek miatt fontos a közvélemény támogatásának megszerzése és a politikai konszenzus kialakítása, mert csakis így szavatolható, hogy a projekt hosszú távon is fenntartható legyen. Emiatt a jövőben kiemelt szerepe lesz a folyamatos monitoringnak és az eredmények nyomon követésének, hogy mérni lehessen a program természetre, gazdaságra és helyi közösségekre gyakorolt hatását.

Noha a fenti megoldásokkal a dán kormány próbálja összhangba hozni a környezeti célok elérésének, a gazdasági növekedés fenntartásának és a negatív társadalmi hatások mérséklésének szempontjait, a megállapodás mind belföldön, mind külföldön vegyes fogadtatásra talált. Az egyik legkomolyabb kritika vele szemben az, hogy az egész folyamat önkéntes ösztönzőkön alapszik, Dániában pedig a múltban már több hasonlóan önkéntes fenntarthatósági program is kudarcot vallott. Az ellenzők azt állítják, hogy a megállapodás nem elég ambiciózus, és túlzottan bízik a jövőbeli technológiai fejlődésben, valamint a politikai akaraton alapuló intézkedésekben. Az is nagy kérdés, hogy a kétségkívül történelmi jelentőségű paktum végül valóban elégséges lesz-e ahhoz, hogy kibocsátási céljait az ország el tudja érni. Ebből a szempontból különösen az intenzív állattenyésztés és a mezőgazdasági ipar fenntartása lehet problémás.

Ennek ellenére a megállapodás széles körű politikai támogatást élvez, mivel a dán parlamentet alkotó pártok több mint 70%-a felsorakozott mellette. A Dán Néppárt (DF) ugyan nem vett részt benne, de mióta a kormány szigorú bevándorláspolitikát folytat, ennek az erőnek a politikai jelentősége lecsökkent (jelenleg 7 mandátumuk van a parlamentben). A zöld pártok viszont megosztottak a kérdésben: bár a Danmarks Naturfredningssforening részese a megállapodásnak, a szintén zöld politikát folytató Alternativet és az Enhedslisten nem csatlakozott hozzá, mert szerintük a terv nem elég ambíciózus. Ezzel szemben a szintén zöld politikát folytató Socialistisk Folkeparti és a Radikale Venstre támogatja a programot. A politikai megállapodás megkötése előtt a kormány a tervet a mezőgazdasági szektor képviselőinek a bevonásával, az önkormányzatokkal és egy természetvédelmi szervezettel közösen készítette elő, ám maradtak olyan természetvédők is, akik kritikusak vele kapcsolatban, mert szerintük igazából nem szolgálja a tényleges zöld átállást.

Jövőbeli kilátások: követendő példa vagy konfliktus?

Kevés ambíciózusabb vállalás van az EU-ban a dánokénál, különösen az ESR által lefedett szektorok területén. Ha az ország mostani kísérlete sikeres lesz, akkor azzal más tagállamok számára is követendő modellt teremthet. A mezőgazdasági kibocsátás csökkentése, a szén-dioxid-elnyelő kapacitás növelése és a biodiverzitás megőrzése mind olyan célok, amelyek hosszú távon fenntarthatóbbá tehetik Dánia földhasználattal kapcsolatos politikáját. A dán kezdeményezés tehát a fenntarthatóság irányába tett szükséges lépés, ám igen radikális, és ezért a várható hosszú távú környezeti és gazdasági előnyök ellenére rövid távon számos konfliktust szülhet. Az agrárszektor átalakítása nemcsak az érintett gazdák számára járhat egzisztenciális bizonytalansággal, hanem szélesebb körű politikai és társadalmi feszültségeket is gerjeszthet. Az ágazat szereplőinek kompenzálása, az alternatív földhasználati lehetőségek biztosítása és a fenntartható mezőgazdasági modellre való áttérés mind kulcsfontosságú lesz annak érdekében, hogy a klímavédelem és a gazdasági stabilitás közötti egyensúly fennmaradjon, hiszen ez jelenti a program hosszú távú sikerének kulcsát. Eredményessége esetén viszont a dán példa megmutathatja, hogy megfelelő tervezéssel és pénzügyi támogatással a klímavédelmi törekvések és az agrárgazdaság átalakítása közötti konfliktusok kezelhetők.

agrotrend.hu / Energiastratégia Intézet