A cél a termelési folyamat optimalizálása és a nagyobb nyereség elérése!

Persze, ha nem is fogadalomtétel keretében, de azért biztosan sokan elgondolkodnak azon, hogy hol hibáztak, mit kellene másképpen csinálni, mint 2014-ben. Legyen valaki növénytermesztő vagy állattenyésztő, netán vegyesen gazdálkodó, senki nem mondhatja el, hogy hibátlanul gazdálkodott. De éppen ez biztosíthatja az évről évre történő megújulást, a dinamizmust, a változtatást, a jobbítást, a cél érdekében. A cél pedig nem lehet más, mint a termelési folyamat optimalizálása és ennek folyamodványaként a nagyobb nyereség elérése. Az év elején általában nagy lendülettel indulnak a munkák, tapintható az akarás, érezhető a bizonyítási vágy. Pedig mindenki tudja, hogy az embertől – a gazdától – függő dolgok a gazdálkodás sikerének csak egyik feléhez elegendőek. A másik feléhez az időjárás segítséget kell kérni, ahogy teszik azt sokan, viccesen vagy komolyan fohászkodva a természetfeletti erőkhöz. Az évszaknak megfelelő, kiegyensúlyozott időjárás már régen volt jellemző az országban, hiszen az aszály, a sok csapadék, a nagyon egyenlőtlen csapadékeloszlás, vagy az elemi károk, belvizek, árvizek állandóan megzavarjak a gazdálkodás menetét. Még nagyobb gond, hogy kiszámíthatatlanul zavarják meg; ami ellen nincs preventív módszer, így nem lehet tervezetten védekezni. Ezért kell megbecsülni az olyan évjáratokat, mint a 2014-es, amelyben volt ugyan számos, bosszúságot okozó jelenség, de ezek a termést nem semmisítették meg, és jó termésátlagok születtek. Nem mellékesen a folyamatos monitoring is szerepet kap a sikerben, hiszen a pályázatfigyelés és a pályázás ma már éppúgy a termelés részévé válik, mint a technológiai fegyelem. Amiben viszont minden évben biztosan előbbre lehet lépni, az a jobb költséggazdálkodás, amelyet a technikai fejlesztésekkel, talajművelési koncepcióváltással, a fajtahasználattal, az öntözés kiterjesztésével, a növényvédelem finomhangolásával lehet befolyásolni. A termelési költségek szintjenek megítélése természetesen az árbevételek függvényében lehet objektív. Az alábbiakban érintett költségcsökkentő és a gazdálkodás eredményességet növelő tanácsok persze általános bölcselkedésnek tűnhetnek azoknak, akik számára mindez természetes, de sokak számára talán mégsem feleslegesek…

A géppark összetétele

Természetesen nem várható el, hogy a gazdák mindenütt a legkorszerűbb technikai eszközökkel, berendezésekkel dolgozzanak az egyes termelői szektorokban. A jobb termőhelyi adottságok mellett, magasabb nyereségszinttel dolgozó gazdaságok nyilván jobban követik – tőkeerejüknél fogva – a technikai újdonságokat, és könnyebben vásároljak meg a korszerűbb erő- és munkagépeket. A lényeg inkább abban rejlik, hogy mindenképpen elegendő mennyiségű és teljesítményű, valamint hadra fogható műszaki állapotú gép álljon rendelkezésre, amikor az aktuális munkákat kell végezni. Az időjárási anomáliák és a talajviszonyok következtében gyakran adódik olyan helyzet, hogy csak néhány nap áll rendelkezésre egy adott munka optimális elvégzésére. Ezért érdemes átgondolni a gépcsereket, beruházásokat, hiszen azt is csak alapos döntés-előkészítés után érdemes végezni. Vannak, akik tipizálnak, egy-egy gépcsaládot, illetve márkát helyeznek előtérbe, mások a teljes gépkínálatból „szemezgetnek”, és választják ki a legjobbnak ítélteket. Mindenkeppen rendezőelvként lehet javasolni, hogy a termőhelyi es talajviszonyoknak legjobban megfelelő erőgép kiválasztása után talán még alaposabban érdemes a munkagépek munkaminőséget és teljesítményét a vásárlás előtt górcső alá venni.

Vízmegőrző talajművelés

A fentiekkel szoros összefüggésben érdemes szólni a talajmunkák okszerű és jó minőségben történő elvégzéséről. Lejárt az idő, amikor az őszi mélyszántásról és annak állásáról szóltak a hírek, mert azt tartottak a következő évi eredményesség egyik alapkövének. Ma már a forgatást – kivéve az erősen kötött és késői érésű kukorica utáni területeken – lassan felváltja a forgatás nélküli művelés. Ennek fő oka a költségtakarékosságban és a vízmegőrzésben rejlik. A menetszám csökkenés, a taposási kár jelentős csökkenése, a talajok vízbefogadó képessége már önmagában is meggyőző volt, amikor ez a módszer a terhódíását kezdte. Azóta kiderült, hogy a talajok termőképességének a szinten tartását, sőt, a biológiai élet aktiválása réven a javítását is eredményezi. A talajművelés költségei így akár 40%-kal is mérséklődhetnek, ami a mai költségszintek mellett igen jelentős anyagi megtakarítás. De megemlíthetjük a mélylazítás jelentőseget és terjedését is, amely az eketalpbetegség elleni küzdelemben, a vízbefogadó képesség növelésében és a haszonnövények gyökérrendszerének aktívabb, könnyebb növekedésében hozott áttörést.

Következetes vetőmaghasználat

A vetőmaghasználat terén különösen sok még a teendő. Hiába a nemesítőintézetek igyekezete, az új, potenciálisan nagyobb termőképességű fajták köztermesztésbe vonása, ha a termelői szféra ezt nem követi. Sajnálatos, hogy sokan még mindig a vetőmagon igyekeznek a költségmegtakarítást megvalósítani, és ellenőrizetlen, tisztítatlan, rossz minőségű magot vetnek. Igaz, olcsón és többet, de az eredmény természetesen elmarad. A hibrideknél kisebb a gond, mert a kukorica, napraforgó, takarmánynövény és egyéb hibridek esetében már kialakult a sikertelenségtől való egészséges félelem. A kalászosok, a repcefajták, az alternatív növények esetében viszont továbbra is megy a visszavetés, aminek következtében nem jönnek az eredmények. Konkrétan az őszi búza esetében nincs elmozdulás az országos termésátlagokban hosszú ideje, mert a vetőmag-felújítás mértéke mindössze 25% körül van. A jobb évjáratok után – mint a 2014. évi is volt –, amikor magasabb a nyereségszint, biztosan több pénz jutna a fémzárolt vetőmag beszerzésére…

Okszerű növényvédelem

Az alapvető növényvédelmi kezeléseket szinte mindenütt elvégzik. Az időjárási anomáliákból és a kártevők váratlan felszaporodásából, vagy migrációból eredő „extra” kezelések tekintetében azonban már előfordulnak hiányosságok. A késői felismerés, vagy a permetezőgép műszaki meghibásodása, esetleg a bérgép késése óriási veszteségeket okozhat. Természetesen az emberi mulasztás is ide sorolandó, mint például a 2014. évi napraforgók utolsó gomba elleni kezelésének elhagyásánál, amikor a szeptemberi esők nem tettek lehetővé a már esedékes betakarítást, és három-négy héttel később lehetett csak aratni. De a kalászos gabonákban a rozsda elleni fellepéssel való késlekedés, vagy a vörös nyakú árpabogár váratlan – későn észlelt – megjelenése szinten jelentős károkat okozhat. Örök szabály, hogy a növénytermesztésben a szinte napi határjárás a biztonságos növényvédelem garanciája, hiszen cselekedni azonnal kell. Ehhez jó technika, gyors szerhez férés és jó munkaszervezés kell. A növényvédelmi előrejelzések figyelése és a gazdák közötti szakmai konzultáció ma már ugyanolyan fontos a tenyészidőszakban, mint az időjárás-jelentés meghallgatása…

Öntözésre felkészülve

Neuralgikus pont a növénytermesztésben az öntözés. Ha van csapadék, szinte feledésbe merül a szükségessége, ha aszály van, akkor mindenki fogadkozik. Utóbbi esetben születnek országos döntések, nagy helyi elhatározások, hogy a következő évtől minden másképpen lesz, hiszen elfogadhatatlan, hogy feleződjön a sokéves termésszint… A tények viszont azt igazolják, hogy nem mozdul a statisztikai szám, amely országos viszonylatban a szántóterület mindössze gyenge 5%-at regisztrálja öntözhető területként. Ez még árnyaltabb, ha figyelembe vesszük, hogy gyakran még ott sem öntöznek, ahol adottak hozzá a feltételek. Nyilván egy hibridkukorica, egy konzervborsó, vagy egy szántóföldi kertészeti kultúra jobban elbírja az öntözés költségét, mint az árukukorica. A mai termésszintek, az árunövények potenciális termőképessége azonban megérdemelne egy felülvizsgálatot az öntözés költségeinek tükrében. Ma egy átlagos termőhelyen is megtermelnek 10 t/ha árukukoricát jó csapadékviszonyok mellett, aszályban viszont 4-5 t/ha terem ugyanazon a helyen. Aligha lehet olyan rossz a kukorica felvásárlási ara, hogy 5-6 t/ha termés árából ne lehetne kigazdálkodni az öntözését, és még nyereség is maradna szépen. S, ha már a példánál maradunk, a kukorica ára éppen a száraz, aszályos évjáratokban dönt rekordot, és azok a termelők, akik öntöznek, nagyon jól járnak…

Veszteségmentes betakarítás

A betakarításnál gyakran fordul elő, hogy elvégzik a termésbecslést, akár „isznak is előre a medve bőrére”, aztán következik a csalódás. A kombájnok műszaki állapota és beállítása, valamint az esetleges bérmunka minősége ugyanis meghatározó ebben a tekintetben. Kétségtelen, hogy az utóbbi évtizedben beszerzett kombájnok munkaminősége messze felülmúlja a korábbiakét, de a beállításokra, a szemveszteség kivédésére, de még a száraprítás méretére is érdemes nagyon odafigyelni. Ugyancsak fontos a szállítójárművek eltömítése és a magtári munkák precizitása, hiszen mindenütt fordulhat elő veszteség. Ide sorolható a betakarítás idejének okos meghatározása, hiszen a magas víztartalom – mint a 2014-es évben – nagyon megnövelhette a költségeket. Nehéz volt optimalizálni, hiszen ahol nagy volt a betakarítandó terület, ott bizony el kellett kezdeni, mert a késő őszi időjárás már meglehetősen rapszodikus. A szárítás azonban igen jelentősen megterheli a költségeket, ugyanakkor a téli aratás nem kevésbé költségigényes, beleszámítva a gépek nehezebb munkáját, valamint a szállítási nehézségeket a terepviszonyok miatt, sőt a vadak okozta veszteséget…

Értékesítés – a legjobb áron

Nem először említjük írásainkban, hogy ma már a termelőknek nem elég eredményesen zárni a termelési folyamatot; nem elég a magtárban nagy mennyiségű minőségi árut betárolni, azt el is kell adni – mégpedig a lehető legjobb áron. Az értékesítési időszak alatt olyan óriási ármozgásokkal találkozhatunk, amelyek gyakran akár a hektikus jelzőt is kiérdemelhetik. Ember legyen a talpán, aki egy-egy kritikus évben követni tudja a terménypiaci mozgásokat. Kiváltképp nem tudja az, aki nem foglalkozik az ártrendekkel, világpiaci anomáliákkal. Persze, aki „képben van”, sem biztos, hogy feltétlenül a legjobban értékesít, de ő legálabb tájékozott, és nem azonnal és alacsony áron adja el terményét az első kereskedőnek, aki beesik hozzá és még esetleg be is csapja. Nem elég tehát jól termelni, jól kell értékesíteni is, ami legjobban a bejáratott kapcsolatokon keresztül, illetve a részmennyiségek piacra vitelével sikerülhet…

Tanulni sohasem késő

Végül talán nem haszontalan megemlíteni a tanulás fontosságát a gazdálkodásban sem. A tél maga, illetve a holtszezonban szervezett tanfolyamok, kiállítások, szakmai rendezvények kiváló alkalmat kínálnak az ismeretek bővítésére. Legyen növényvédelem vagy gépészet a téma, mindenhol hangzanak el új, megfontolandó ismeretek, praktikák. A szünetekben pedig remek „szektorközi”, vagy csak egyszerűen szakmai beszélgetéseket lehet folytatni olyan témákban, ami közös. Mindig van új a nap alatt, vannak tehetségesebb, ügyesebb gazdák, akik önzetlenek is, és szívesen megosztják termelési tapasztalataikat másokkal. Néha nagyon kevesen múlik, hogy 5 vagy 6 t/ha lesz-e a termés – és ezért érdemes egy kicsit több figyelmet szentelni azokra, akik ismerik a különbség okait…

Nagy Zoltán

Megjelent a Mezőhír 2015/1-es számában

www.mezohir.hu