XOS előállítás lehetősége, avagy hogy lesz a kukoricacsutkából prebiotikum

Az előállítóknak egyre inkább érdeke, hogy a termelés során keletkezett melléktermékeket ne hulladékként kezeljék, hanem minél nagyobb mértékben és minél magasabb szinten visszaforgassák a „hulladék piramisban” és lehetőleg minél nagyobb hozzáadott értékű terméket tudjanak előállítani azokból. Ebből a szempontból lehet érdekes a hazai kukorica feldolgozóknak a hazánkban még kevésbé ismert xilo-oligoszacharid előállítása.

Forrás: www.greenproducts.com

A xilo-oligoszacharid, rövidítve XOS, egy rövid szénláncú szénhidrát, ami nem csak élelmi rostként, hanem prebiotikus tulajdonságai révén is jótékony hatást gyakorol az emberi emésztőszervrendszerre és annak mikroflórájára is.

Ezt a nem emészthető oligoszacharidot mind a Távol-Keleten, mind pedig az Egyesült Állomokban egyre nagyobb mértékben használják fel különféle termékekben. Itt nem csak gyógyhatású készítményekre, étrendkiegészítőkre kell gondolni, hanem arra a lehetőségre is, hogy ezt adagolják tejtermékekbe, sütőipari termékekbe, italokba és kényelmi termékekbe is.

Előnye más élelmi rostokkal szemben, hogy kisebb mennyiségben is képes kifejteni pozitív élettani hatását. Alacsony adagolásból kifolyólag nem befolyásolja olyan markánsan az élelmiszer szerkezetét, mátrixát, így a fogyasztó által csak kismértékben tér el a megszokott íztől és textúrától. Továbbá rendelkezik édesítő erővel (szacharóz 30%-ával egyezik meg), de ami az egyik legnagyobb előnye lehet az, hogy míg az EU-ban egyre elterjedtebb rostokkal (inulinnal és frukto-oligoszacharidokkal (FOS)) szemben mezőgazdasági melléktermékekből állítható elő. Az XOS előállításának jellemző alapanyagai a xilánban gazdag ipari melléktermékek, úgymint a kukoricacsutka, szalma, különböző magvak, termések héja, maláta és a korpa.

Az elmúlt évtizedekben számos eredményes előállítási folyamatot fejlesztettek az XOS gyártására, ahol a legjobb módszerek, katalizátorok és szubsztrátok még nem egyértelműek így ez még mindig fejlődő területnek számít. Ennek bizonyítéka az a tény, hogy jelenleg csak néhány vállalat rendelkezik „Általánosan Biztonságosnak Elismert” (Generally Recognized as Safe, GRAS) tanúsítvánnyal az XOS gyártásához. Megállapítható, hogy két fő gyártási metódust alkalmaznak.

Az ipari XOS előállítása során a legjellemzőbb gyakorlat a xilán hidrolízise lignocellulóz tartalmú biomasszából. Ebben az esetben a lignocelullóz alapú biomasszából XOS gyártás céljából az alapanyagot hidrolízisnek teszik ki, amely során vízgőzzel végzett hőkezelést alkalmaznak vagy folyékony vizet magas hőmérsékleten, nyomás alatt adagolnak a masszához. Ennek a módszernek a fő előnye, hogy kis mértékben vagy egyáltalán nem igényel korrozív kémiai vegyületeket, ezért környezetvédelmi szempontból kedvezőbb a folyamat. Ugyanakkor magas energetikai igényeket támaszt a gyártással szemben, így zöld jellege nagyban függ a felhasznált energia mennyiségétől.

A második gyártási metódus során két lépésben hajtják végre a folyamatokat, kombinálva a termikus, fizikai/kémiai folyamatokat enzimatikus módszerekkel. Az első szakaszban egy előkezelés történik, ami során hemicellulóz szabadul fel a biomasszából, majd a második lépésben egy enzimatikus bontást alkalmaznak, ahol a hemicellulózban lévő xilánt XOS-re bontják.

Az XOS remek példája annak, hogy egy széleskörben elérhető melléktermékből, amit hagyományosan takarmányozásra és tüzelésre használtak fel, kiváló alapanyag lehet egy magasabb hozzáadott értéket képviselő prebiotikus hatású élelmiszerrost előállításnak. A hazai élelmi rost fogyasztás pedig igencsak kulcskérdés, hiszen a legutolsó OTÁP felmérésen kiderült, a lakosság nem visz be elegendő mennyiségű rostot.

agrotrend.hu / NAK, Penksza Péter