Természetből természetesen…

Napkoron, a Kerekerdő Turisztikai Központban beszélgetünk Támba Miklóssal az Év Agrárembere 2021-es díjkiírásának Fenntartható gazdálkodás kategóriagyőztesével. Miklós egy nagyon fontos összefüggésre világított rá a fenntarthatóság és a család között. 

– Az ember, hogy fenntarthassa önmagát és a környezetét, a legtöbbet akkor tud érte tenni, ha van családja. A család mindig felelősséget helyez az emberre. Nap, mint nap meg kell őriznünk ezt a földet, hogy az identitástudatunkat megtartsuk, ide kötődjünk. Nekem Napkor a hazám és hála Istennek van családom, ami három gyereket és már négy unokát nevel, várjuk az ötödiket és bízom benne, hogy a jó Isten megajándékoz még több unokával és megélhetem azt, amit édesanyám és édesapám megélt, hogy még az ükunokáit is láthatja.

A szűkebb család az ember gyerekei, unokái, a bővebb család Napkor, ahol kezdte a munkásságát és ahol folytatja is…

– Így van. Ahhoz, hogy a családot fenn tudjuk tartani, ahhoz dolgozni kell keményen. Itt a Nyírségben sokkal nehezebb az életünk, gondolkodnunk is kell, nem elég csak vetni. Meg kell gondolnunk, hogy mit teszünk, mert ez nyírségi homok nem annyira ajándékoz meg bennünket. Sokkal nagyobb odafigyelést igényel, ezért nagyon fontos a munkánk, napi tevékenységünk. Ez a kettő adja meg az embernek azt a lehetőséget, hogy ezt a földet – ahova én születtem és  mint lakóhelyet soha nem hagytam volna el – megszeresse. Mondhatom, hogy boldog ember vagyok, mert ide születtem, itt dolgoztam, egy munkahelyen éltem le az életemet, egy asszonnyal. Mondhatják azt, hogy ez az én bajom, de ez nekem sokkal inkább nagy öröm.

Említette, hogy nem ön változott, csak a körülmények…

– Ahol most állunk, onnan száz méterre volt az a szőlő, ahol először dolgoztam. Majd a katonaságból leszerelve és visszatérve a TSZ-be akácerdőt ültettem. Amikor az első létesítményünket, az erdei iskolát megépítettük, csak azután jöttem rá, hogy mennyire kötődöm ehhez a földhöz. Mindig olyan dolgok történtek velem, amelyek ezen az úton vittek tovább és soha nem hagytak róla letérni.

A szőlőből akác lett, nem is akármilyen, hiszen öt olyan akácfajtával is büszkélkedhet, ami mindenképpen a keze nyomát viseli…

– Valóban, de nem nekem tudható be ez elsősorban. Az Erdészeti Tudományos Intézet kutatóival közösen létrehoztunk öt olyan akácfajtát, amelyek kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek. Gyorsan nővő, egyenes ágat, tiszta hengeres törzset nevelnek, ezáltal még jobb megélhetést, még nagyobb jövedelmet tudnak az akáctermesztők számára biztosítani.

Természetesen a méhészek számára is, hiszen nagyon kedvelik önöket a méhészek.

– Az akácvirágzás nálunk különleges élményt ad a faluban élőknek is, mert virágzáskor mámoros akácillat lengi be a környezetet és ide települnek a méhészek. Ezek az akácok valóban nagyon komoly jövedelmet jelentenek számukra, megélhetés nekik, nekünk pedig plusz jövedelem. Sajnos én nem méhészkedtem, de nagyon sokan járnak ide. Apósom méhész volt, de a gyerekeim sem kedvelték meg a méhészetet, ez hiányzik a családból, de nagyon finom akácmézet szoktam kapni a méhészektől.

Ellenben a nagyobb vadakkal szívesen foglalkoznak.

– Másik szenvedélyem a munka és a család mellett a vadászat, ami végig kísérte egész életemet. Megadatott az, hogy gazdálkodóként is vadászok lehettünk, vadgazdák, hiszen a tizenkétezerötszáz hektár erdőn mi vagyunk a vadászatra jogosultak. A fenntarthatóság egy másik fontos eleme, ha az ember nincs másokra utalva, ezért, ha vertikumot tud létrehozni, az szerencsés dolog. Így építettük meg az utolsó, általam kitalált – mert az összes többit már szeretném, ha a gyerekeim találnák ki -, de már a fiam által megvalósított beruházást, a vadhúsfeldolgozó üzemet. Nagyon komoly sikereket értünk el vele rövid idő alatt, OMÉK díjas lett a dám szuvidált szarvas termékünk. A multi láncoknál is jelen vagyunk a termékeinkkel. A legfontosabb szlogenünk és iránymutatónk az, hogy a természetből természetesen.

Még egy nagyon fontos gondolata ragadt meg bennem az erdei iskolával kapcsolatban, miszerint a felnőtt embert már nem lehet megnevelni, viszont a gyerekekkel még bőven lehet mit kezdeni ezen a téren.

– 2005-ben is azt gondoltam, hogy van küldetésünk, nyomot kell hagyjunk magunk után. Nyomot pedig a gyerekeinkben tudunk legmélyebben hagyni. A jóra kell őket megtanítani. Azt gondoltuk, s ma is azt gondolom, amit az élet is beigazolt, hogy gyerekkorban kell elkezdeni. Ide óvodások jönnek egy napra, pár órára, aztán jönnek iskolások, akik hétfőn megérkeznek, péntek délután elmennek. Próbálunk nekik jeleket mutatni, amelyek követhetők: a természet megbecsülése, az abban lévő összefüggések megismerése. Ezeket próbáljuk élményszerűen megtanítani, megmutatni  a gyerekeknek, hogy olyan élménnyel menjenek innen haza öt nap után, amely kapcsán úgy ítélik meg itt élő embereket, erdészeket, vadászokat, hogy ők  olyan küldetést végeznek, amellyel a földet fenntartják. Ez  nagyon fontos gondolat. Ha ezek a kisgyerekek análunk töltött napok után mást nem tesznek, minthogy a szüleiket ráveszik arra, hogy az erdőt ne szemétlerakó helynek tekintsék, akkor már egy nagyot léptünk előre.

agrotrend.hu