Egy fű, amely nem is fű

A jellegzetesen aromás, kicsit borsosan fűszeres ízű, ehető podagrafüvet (Aegopodium podagraria) hajdanán baktalpként és baklábként is emlegették (az Aegopodium nemzetségnév jelentése ʼkecskelábʼ), mivel tőleveleinek formája hasonlít a kecskék patás talplenyomatára – írta a Turista Magazin.

Cikkünk főszereplője az idők folyamán a podagra (köszvény) kezelésében hatásos gyógynövényként vált ismertté. Az angolok a bishop’s weed (ʼpüspökgyomʼ) névvel is illetik, hiszen a gazdagok – köztük a püspökök is – több húsos ételt fogyasztva gyakrabban szenvedtek a köszvénybetegség tüneteitől, ezért ezt a gyógyfüvet is gyakrabban fogyasztották a húsok mellé.

Fotó: Adobe Stock

Régóta népszerű gyógyfű

A podagrafű Európa több országában ismert fűszernövény és levélzöldség. Svájcban tavaszi salátákhoz gyűjtötték vagy főzve készítették el. Fontos alapanyaga volt az ukrán zöld borscs levesnek, a britek és a franciák pedig a sörfőzésben is hasznosították. Már a középkorban árulták gyógy-, fűszer- és tápláléknövényként a piacokon, de a rómaiakról is ismert, hogy szívesen használták levélzöldségként.

Jelentős ásványianyag-tartalma, gyulladásgátló és vízhajtó hatása kedvezően hat az anyagcserére és a kiválasztásra, ami csillapíthatja az ízületek gyulladását, javítja a köszvényes állapotot, illetve segíti a köszvény megelőzését. A podagrafüvet legjobban a táplálkozásba illesztve alkalmazhatjuk gyógyírként, de készülhet belőle tinktúra vagy tea is belsőleges használatra, valamint a beteg ízületek borogatására.

Átok és haszon egyszerre

A podagrafű nem igazi fű, tehát nem pázsitfűféle, de régen a fű elnevezés egyszerűen csak annyit jelentett, hogy lágy szárú növény. A füvesasszonyok gyógyfüveket szedtek, a fűleves zöldfűszerekből, levélzöldségekből készült, és a füvészkertekben sem csak pázsitfűféléket gondoztak. A podagrafű az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, azon belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj, tehát rokona a sárgarépának, a zellernek és a kapornak is. Nálunk május–június táján hozza nagyjából 1 méter magas hajtásait.

Fotó: Adobe Stock

Fehér, apró virágai ernyőszerű virágzatot alkotnak, ikerkaszattermése pedig a köménymaghoz hasonló formájú. Levelei némileg hasonlítanak a fekete bodza leveleire, ezért másik angol neve a ground elder (ʼföldi bodzaʼ). Tarackos, föld alatti hajtásaival rendkívül jól terjedő faj, amely mindig tömegesen látható. Ez a tulajdonsága a gyűjtögetőknek hasznos, de a kertészkedőknek átok is lehet. Kaszálás után rövid időn belül újra és újra kifejleszti tőleveleit, így friss salátanövényként az év nagy részében elérhető. Rendkívül jó szaporodóképessége miatt szinte kiirthatatlan, ezért sok kertben okoz gondot a jelenléte.

Zöldfűszer és levélzöldség

Virágai és termései egyaránt aromás ízűek és illatúak, használhatók friss zöldfűszerként és szárítva is, de amik igazán finomak, azok a folyamatosan kibújó, zsenge, még világoszöld színű, teljesen ki sem terült, legfiatalabb tőlevelei. Ezek formájukat tekintve kicsit a csirkelábra hajaznak, enyhén aromás ízűek, nyersen is finomak. A valamivel idősebb és erősebb ízű, keményebb levelek főzve készíthetők el.

Nyersen salátákban, pesztókban, fűszervajban, turmixokban, hidegen kevert szendvicskrémekben, zöldfűszeres túrókrémben, majonézes szószban finom a podagrafű.

Száríthatjuk teának, de fűszersót is készíthetünk belőle. Főzve levesekben, szószokban, főzelékekben lehet értékes, ásványi anyagokban és vitaminokban is bővelkedő alapanyag, erősebb íze miatt ugyanakkor célszerű más zöldségekkel keverve felhasználni. Fogyasztásában ellenjavallatként csak az egyéni érzékenység merül fel. Persze fontos biztosan felismerni a fajt, hiszen családjában mérgező rokonok is előfordulnak.

agrotrend.hu / Turista Magazin