Bölömbika, a búgó hangú rejtőzködő

A gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjének gémfélék (Ardeidae) családjába tartozó bölömbika (Botaurus stellaris) elterjedési területe három kontinenst foglal magában  írta a Turista Magazin. Két alfaja van: a Botaurus stellaris stellaris Eurázsiában és Észak-Afrikában, míg a Botaurus stellaris capensis Dél-Afrikában fordul elő.

Bár a magyarországi bölömbikaállomány legnagyobb része az Alföld – elsősorban a Hortobágy, a Biharugrai-halastavak, a Kiskunság és a szegedi Fehér-tó – nádasaihoz kötődik, a Dunántúlon is szép számban fészkel a jelentősebb vizes élőhelyeken, köztük a Balatonnál és a Kis-Balatonnál, a Velencei-tónál és a Fertő tónál. Európai állománya a becslések szerint 75–130 ezer egyedet számlál, amelyek közül 1600–2400 példány hazánkban él.

A bölömbika főként a nagy kiterjedésű tavak és mocsarak összefüggő nádasaiban, mocsárréteken és náddal szegélyezett csatornapartokon fészkel. Elvonuló példányai enyhe teleken már február végén megjelenhetnek, a „nagy visszaérkezés” időszaka ugyanakkor rendszerint márciusra esik.

Fotó: Adobe Stock

A bölömbika egy rejtőzködő életmódot folytató, nagy termetű, a szürke gémnél ugyanakkor kisebb, viszonylag vaskos nyakú, zömök testű madár, amelynek sárgásbarna alapszínű tollazatát sötétbarna és fekete keresztsávok tarkítják. Rövid lábai zöldessárgák, fejteteje és bajuszsávja fekete. Testhossza 70–80 cm, szárnyfesztávolsága 100–130 cm, testtömege 0,7–1,9 kg. Ritkán, főként tavasszal és ősz elején, rendszerint közvetlenül a nádas felett, a szürke gémhez képest gyorsabb szárnycsapásokkal, erősen kidomborodó mellkassal, farkán túlnyúló lábujjakkal repül – szárnyalása igen jellegzetes.

Szinte sosem engedi magát láttatni a talajszinten, hisz mindennapjai jórészt a biztonságot adó nádasban történő rejtőzködéssel telnek. Ha megriasztják, csőrét magasan az égnek szegezve megmerevedik, s tollazatának rejtőszínében bízva, különös „bölömbikapózban” várja, hogy körülötte minden újból nyugodt legyen.

Jelenlétéről leggyakrabban csak a hangja alapján szerezhetünk tudomást: a hím bölömbika hajókürtszerű, nagyon mély, általában 3-5-ször ismételt búgását akár 5 km távolságból is hallani lehet.

Költési ideje áprilistól júliusig tart. A poligám hímek akár öt nősténnyel is párosodhatnak. Más gémféléktől eltérően a bölömbikák leggyakrabban nem telepesen, hanem magányosan fészkelnek. Az avas mocsári növényekből készült, ovális formájú, nádasban megbújó fészekbe 4–6 tojást rak le a tojó. A 26 napnyi kotlást követően kikelő fiókákat kizárólag a nőstény táplálja, a hím nem vesz részt az ilyesfajta tevékenységekben. Az apróságok 2-3 hétig a fészekben, kimászásuk után pedig további 3-4 hétig (röpképességük eléréséig) a környező nádasban maradnak. Táplálásukról ez idő alatt a tojó gondoskodik.

Fotó: Adobe Stock

A bölömbikák halakat, kétéltűeket és rovarokat, valamint madárfiókákat és kisemlősöket is fogyasztanak. őszi elvonulásukra szeptember–októberben kerül sor, de évről évre akadnak olyan egyedek, amelyek nálunk telelnek át fagymentes csatornákon vagy halastavak zsilipjeinél, amíg fajtársaik Európa mediterrán vidékein vagy Észak-Afrikában tartózkodnak.

A bölömbika jövőjét elsősorban fészkelőhelyeinek leromlása, a számára alkalmas vizes élőhelyek kiterjedésének csökkenése vagy eltűnése veszélyezteti, de az enyhe telek után jelentkező – erőteljes lehűléssel és havazással járó – zord időjárás is pusztulásra ítélheti az áttelelő egyedeket.

KIEMELT OLTALOM

A bölömbika (Botaurus stellaris) a fokozottan védett állatfajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 100 000 forint egyedenként. E rejtőszínű gémféle a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szintén szerepel – besorolása LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.

agrotrend.hu / Turista Magazin