A madáretetést már novemberben érdemes elkezdeni

Magyarország még abban a szerencsés helyzetben van, hogy ha nem tennénk ki eleségek a madarak számára, õk úgy is átvészelnék a leghidegebb évszakot. Az etetés viszont amellett, hogy megkönnyítjük a kis szárnyasok életét, nekünk is rengeteg örömet adhat – írja a vaol.hu.

fotó: pixabay.com

Az általunk jól látható helyre –például ablakpárkányra- kihelyezett etetõ remek madármegfigyelõ állomás lehet, általa jobban megismerhetjük a minket körülvevõ fajokat, ugyanis még a legkisebb etetõn is minimum három faj megfordul, nem beszélve a nagyobb helyekrõl.

Leggyakoribb vendégeink az énekesmadarak, akik fõleg az olajos magvakat szeretik fogyasztani, de étrendjüket még változatosabbá tehetjük egy kis faggyúval vagy almával. Remek alternatívát nyújt emiatt az egyre több helyen kapható, faggyúból és magvakból álló cinkegolyó.

Az állati zsiradék energiatartalma és állaga miatt fontos eleség. A gyengébb csõrû, kistestû fajoknak, melyek nem tudják megtörni a magokat, a zsiradék a legfontosabb táplálék lehet. Ezt biztosíthatjuk számukra szalonnabõrrel, Camembert-sajttal, vajjal, bõrös kacsa- vagy libahájjal.

A vaj kihelyezésénél arra ügyeljünk, hogy a hóban a nem feltûnõ, így nehezebben figyelnek fel rá a madarak. Néhány szem rászórt napraforgómaggal azonban könnyedén orvosolhatjuk a problémát. Az énekesmadarakat dallamos énekükért általában mindenki szereti.

Sokak fejében él viszont az a kép, hogy a verebek eleszik elõlük az eleséget, ezért egy idõben elterjedtek a verébmentes etetõk. Dr. Gyurácz Józseftõl, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Vas Megyei Helyi Csoportjának elnökétõl tudjuk, hogy Európa sok részén ma már ritkának számítanak és hazánkban is egyre kevesebbszer találkozhatunk velük.

Ezért, ha tehetjük, olyan etetõt válasszunk, amihez õk is hozzáférnek, hiszen a félelem, miszerint a verébcsapatok „nem engedik szegény cinkéket az etetõre”, nem valós. A kis cinegék termetükkel ellentétben igen csak rámenõs állatok, nem riadnak meg az etetõt látogató egyéb fajoktól. A tévhit abból adódik, hogy a magevõktõl eltérõen õk nem az etetõben, hanem attól távolabb a sûrû bokrosban szeretik megülni lakomájukat.

A téli havas, jeges idõjárásban gondolhatnánk, hogy a táplálék pótlása mellett nem olyan fontos folyadékot kihelyeznünk a kis csicsergõknek, de lévén, hogy hazánkban a telek jellemzõen szárazak, nem biztosítják folyamatosan a kellõ mennyiségû vízutánpótlást.

Ezért ha tehetjük, ne csak etetõ, de itatóhelyet is tegyünk ki számukra. Mindkettõre léteznek boltban kapható megoldások, ám ha az újrahasznosítás hívei vagyunk és szeretünk barkácsolni, akár magunk is elkészíthetjük õket megmaradt terményhálóból, pillepalackból, de még virágalátétbõl is.

Fontos néhány szót ejteni a vízimadarakról is. Jellemzõen jószándékú emberek etetik õket, akik nincsenek tisztában azzal, hogy tevékenységük teljesen felesleges. Nem segítik vele a madaraknak, sõt, inkább veszélybe sodorják.

A mesterséges táplálékszerzéssel kikapcsol bennük a túlélési ösztön, versengõk, agresszívak lesznek. Az egyoldalú, értéktelen táplálék pedig hosszútávon megbetegíti õket.

Tehát ha mindenképpen segíteni szeretnénk a madarakon, tegyük azt az otthonunk közelében kihelyezett etetõkkel, itatókkal és odúkkal. Az etetést jellemzõen novemberben érdemes elkezdeni. Mindenképpen ügyelni kell a folytonosságra, ugyanis ha egyszer kitettük a táplálékot, számítani kell arra, hogy a madár odaszokik. Így fontos, hogy etetési kedvünk ne csak fellángolás legyen, hanem a melegebb idõ beköszöntéig ki is tartson.

agrotrend.hu / vaol.hu