A kutatásoknak köszönhetően egymillió tonnával tudjuk emelni a termés mennyiségét!

– Kérem, röviden beszéljen magáról. Hol született, hol tanult és hol dolgozott idáig?

Hajdúnánáson születtem 1951-ben. Hajdúböszörményben nőttem fel egészen pontosan Hajdúböszörmény-Hajdúviden, majd pedig Debrecenben érettségiztem. 1970-ben kezdtem meg a tanulmányaimat a Debreceni Agrártudományi Egyetemen. Július 13-án leszek 70 éves – ezt nem feltétlenül kell megemlíteni mondja a professzor úr nevetve -, s ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az egyetemi éveimet is beleszámítva 50 éve dolgozom az agráriumban.

– Kik voltak a példaképei, akikre szívesen emlékszik vissza?

Már első éves egyetemistaként Mándy György Professzor úr meghívott a kukorica tenyészkertjébe, ahol magam is végeztem fenometria kutatásokat és úgy érzem, hogy akkor köteleztem el magam véglegesen az agrártudomány irányában. Mándy György Professzor úrról fontos megemlíteni, hogy ő a biológiai tudományok doktora, agrobotanikus, ökológus, és egyetemi tanár volt. Ötödéves koromban Bócz Ernő Professzor Úr tudományos műhelyébe kerültem, ahol szántóföldi növénytermesztéssel és vízgazdálkodással foglalkoztunk. 1975-ben szereztem meg a diplomámat, majd tudományos segédmunkatársként kezdtem a pályafutásomat az egyetemen. Az általam végzett kutatómunka Kerpely Kálmán akadémikus, agrokémikus és növénynemesítő professzortól eredeztethető. ő 120 évvel ezelőtt kezdte el Debrecenben földművelési, valamint növényélettani kutatásait és az akkori kornak megfelelő legmodernebb tudományos műhelyt hozta létre. Ez a tudományos műhely világviszonylatban is az elsők között volt, hiszen megelőzte a nagyon híres amerikai „dry farming” gazdálkodási rendszert is. Ezek a kutatások ma is folytatódnak a Debreceni Egyetem Kiválóság Program keretein belül. Egyetemünknek öt kiváló programja van. Ezekben a programokban érintett az orvostudomány, az informatika, és a műszaki tudomány is, de a legfontosabb számunkra az agrártudomány.

Prof. Mándy György

Prof. Kerpely Kálmán

Prof. Szász Gábor

Prof. Bocz Ernő

– Az agrártudomány együttműködik más karokkal?

Természetesen! A természettudományi kar három olyan intézetére is alapozunk, amelyek az agrártudományt természettudományos alapra tudják helyezni, és emellett nagyon jó az együttműködés a kutatásban a gazdálkodástudományi karral. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például a precíziós gazdálkodás kutatásában, az új gazdálkodási rendszerek fejlesztésében a program úgy kerek, hogy a természettudománytól egészen a gazdasági elemzésekig elvégezzük a különböző új precíziós termesztés technológiai megoldásoknak, fejlesztéseknek, a gazdasági és ökonómiai értékelését. Ez nagyon újszerű program nemzetközi viszonylatban is. A precíziós gazdálkodás kutatása körülbelül 20 éves múltra tekint vissza. Az elmúlt 5-10 évben gyorsult fel igazán a fejlesztése, hazánkban és világviszonylatban is. Az első 10 év leginkább a költségmegtakarításról szólt, amely abból adódott, hogy a különböző erőgépek és most már a munkagépek is helymeghatározó eszközökkel és szenzorokkal vannak felszerelve, ami azt jelenti, hogy 2-2,5 cm pontossággal tudnak dolgozni. Ez a gyakorlatban igen jelentős mennyiségű vegyszer, műtrágya, vetőmag és nem utolsó sorban üzemanyag megtakarítást jelent. Napjainkban a különböző okos eszközök, sőt az okos mobil szenzorok újabb generációja is része a precíziós gazdálkodásnak, ezért mi azt kutatjuk, hogy a precíziós gazdálkodás alkalmazásával hogyan lehet befolyásolni a termés mennyiségét, minőségét, illetve azt, hogy összességében milyen innovációval lehet jövedelmezőbb a termelés. Fontos azt megemlítenünk, hogy az utóbbi 10 évben elért műszaki és technikai fejlődés kihívást jelent, hiszen ezzel a modern precíziós technológiával, technikával a növények igényeit jobban ki tudjuk elégíteni, mint korábban.

– Mit is jelent ez pontosan?

Ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni akkor a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy felértékelődött a vetésforgóknak, a vetésváltásoknak a jelentősége, illetve felértékelődik az adott vetésszerkezeten belül az adott növényt illetően a fajta megválasztása is. A kutatásaim során a kukoricát részesítettem előnyben ezért hozom fel azt példaként, hogy jobban szemléltessem mire is gondolok. Magyarországon többszáz kukorica hibrid van állami elismerésben és forgalomban. Első lépésben a tartalmi kísérletek eredményeit kellene a gazdáknak jobban figyelembe venni, hogy az adott termőhelyre melyik a legmegfelelőbb. Természetesen egy nemesítőház vagy egy vetőmag kereskedőház általában mindet jónak találja, hiszen valamennyi kiváló genetikai szempontból, de nagyon fontos, hogy az adott gazdaság a saját adottságainak megfelelő hibridet válasszon. Ha megtörtént a megfelelő vetőmag kiválasztása, fontos lenne szem előtt tartani a növény egyedszámát, ismerni kell a talaj vízgazdálkodási és tápanyag szolgáltató képességét, illetve a tápanyag visszapótlás és növényápolási technológiát jól kell ötvözni, a precíziós eszközök használatával.

– 2007-ben kapott Nívódíjat a Kukoricatermesztés című szakkönyvéért. Tudatos döntés volt vagy esetleg véletlen esett erre a választása, vagy valakinek a hatására döntött a kukorica mellett?

1971-ben mikor Mándy György Professzor úr megkért, hogy nyáron is dolgozzak a tenyészkertéjében, s ő kifejezeten kukorica kutatásra ösztönzött. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az egyetemnek 40 éve van gyakorlat hasznosítási szerződése egy céggel, ami jelentős segítséget nyújtott nekünk abban, hogy a magyar kukorica kutatásokban a legkorszerűbb technológiai fejlesztésekkel tudjunk foglalkozni. Minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a kukorica kutatásban jelentős eredményeket érjünk el. Magyarországon ma 1 millió hektáron termesztünk kukoricát, ez a szántóterület egy negyede. Hazánkban a kukorica termesztés átlagai igen jók, de a kutatásoknak köszönhetően az új termesztés technológiával az 1 millió hektáron, hektáronként ezer kilogrammal, tehát gyakorlatilag 1 millió tonnával tudjuk majd a következő évtizedben emelni a termés mennyiségét úgy, hogy a precíziós gazdálkodással fentartható legyen és hogy a környezetet is tudjuk óvni ezekkel az új technológiai megoldásokkal.  Számomra a Nívódíj mellett az is nagy elismerés volt, hogy a Kukoricatermesztés című szakkönyvemet 5 nyelvre fordították le.

– A Kukoricatermesztés című szakkönyv 15 éve jelent meg. A közeljövőben várható-e új könyv megjelenése?

A pandémia alatt elkészült az új könyvem, ami szintén a Kukorica nevet fogja viselni. A kéziratot már leadtuk… Elöljáróban csak annyit a könyvről, hogy sok-sok olyan ismeret és információ megtalálható benne, ami a mai korszerű precíziós növénytermesztésben hasznos és természetesen nem nélkülözi a legfrissebb tudományos eredmények összegzését sem.  Szerencsés dolognak tartom, hogy az egyetem kiválósági programja is támogatta ezt.

– A kiválósági program a fiatalokat érinti. Van-e érdeklődés az Ön kutatási területe iránt a fiatalok körében?

Az idén 20 éves a Kerpely Kálmán Doktori Iskola a találkozónk sajnos elmaradt, de amint lesz rá lehetőség mindenféleképpen megtartjuk. Eddig 213 doktorandusz kezdte meg tanulmányait és nagy részük kapott doktori fokozatot. Ezek a fiatalok jelentős új tudományos kutatási eredményeket értek el. Biztos vagyok abban, hogy az ő munkájuk kapcsán a gyakorlatban is egyre környezetkímélőbb, egyre fentarthatóbb, és egyre nagyobb jövedelmet előállító technológiákat és megoldásokat fognak alkalmazni. A Doktori Iskola alapításakor elsősorban arra gondoltunk, hogy az itt végzett hallgatók remek utánpótlásul szolgálhatnak az Agrártudományi Egyetemeknek és az agrárkutatóintézeteknek. Az adatok alapján a hallgatókból 60% ténylegesen oktat, kutat a tudományos fokozat megszerzését követően. Egy részük különböző vállalatoknál innovációs és kutatás fejlesztési munkaköröket tölt be, az ő arányuk körülbelül 30%. A fennmaradó 10 % a közigazgatás különböző területén dolgozik.  Nagyon büszke vagyok arra, hogy az elmúlt 10 évben olyan magas színvonalú PhD értekezések születtek, amelyek nem csak a tudományos fejlődést segítik Magyaroroszágon, hanem a gyakorlati megvalósításban is jelentős részt vállalnak.

– Kapnak-e ehhez bármilyen külső segítséget?

Természetesen igen, vannak olyan gazdaságaink, ahol teljes mértékben precíziós technológiát alkalmaznak és együtt dolgozunk a kutatásban és a fejlesztésben. Figyeljük és hasznosítjuk az ő tapasztalataikat is a gyakorlati megvalósításban.

– Az ön kutatásai a takarmány- az élelmiszer vagy az ipari feldolgozású kukoricához köthetőek?

Már az előzőekben beszéltünk arról, hogy Magyarországon több mint 1 millió hektáron termesztjük a kukoricát. Érdekességként szeretném megemlíteni, bár ezt biztosan sokan tudják, hogy a világon másodikként, de Európában elsőként hazánkban állítottak elő kukorica hibridet Martonvásáron. A legújabb kutatások a csemegekukoricára vonatkoznak. Nagyon érdekes az az adat is, hogy világviszonylatban hazánk a második legnagyobb csemegekukorica exportőr, mintegy 500 ezer tonna csemegekukoricát termelünk évente. Exportálunk Angliába, Franciaországba, Ausztriába, Németországba és még Japánba is jut belőle. Ezekbe az országokba elsősorban konzerv és frissen hűtött csemegeáru formájában jut el, de megdöbbentő az, hogy a hazai fogyasztásunk egy főre vetítve mindössze 1,5 kg. Gyakorlatilag nagy részét nyáron szoktuk főtt csemegekukoricaként fogyasztani, pedig számos olyan élettani hatása van, ami nagy mértékben javíthatja az életminőségünket. Egy cső 4 gramm fehérjét és 8 gramm cukrot tartalmaz, ez sajnos nagyon sok emberben félelmet kelt pedig ez mindössze 113 kcl. Mindezek mellett a csemegekukorica kálium tartalma igen magas, körülbelül 400 mg, foszforból 130 mg, magnéziumból 50 mg, kalciumból, vasból, cinkből 10 mg és C-vitaminból is 10 mg található benne.  A-vitamin tartalma jelentős, de az új kutatási eredmények kimutatták luteinből és zeaxanthinból mintegy 900 mg található egy csőben. E két igen jelentős mikrotápanyag elengedhetetlenül szükséges a szem egészségéhez, illetve a keringés gyógyításában is fontos szerepet játszik. Véleményem szerint óriási érték van ezen a 35 ezer hektáron, melynek a 70%-ban öntözött kiváló hibrideket termesztenek és kiváló technológiákat alkalmaznak. A terméseredmények is kiválóak, de egyúttal fontos lenne, hogy a hazai fogyasztás növekedjen.  

– Kutatással és oktatással is foglalkozik, melyik áll közelebb a szívéhez?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni.  Ha mindenféleképpen választanom kellene akkor a Doktori Iskolát választanám. A Doktori Iskola képzése most már 4 éves melyből 2 év az oktatás és 2 év a kutatás, így azt gondolom, hogy mindkettő a szívügyem. Itt igazából saját tudományos eredmények nélkül nem lehet doktori színvonalon oktatni, így ez a két dolog összekapcsolódik. Minden évben jönnek új PhD hallgatók és valójában csak akkor tudok újat mondani nekik, ha az én tudományos munkám is nemzetközi színvonalú és folyamatosan fejlődő.

– A precíziós gazdálkodás egyre nagyobb teret hódít az agráriumban mennyire nyitottak a fiatalok erre az új technológiára, illetve az idősebb korosztály mennyire elfogadó ezzel az új módszerrel?

Úgy látom, hogy az idősebb generáció is nyitott, érdeklődő és innovatív. Abban is teljesen igaza van, hogy a precíziós termesztés technológiák megvalósítása és a gyakorlatban is hatékony működtetése már a fiatalok felelőssége, munkája. A debreceni agrárfelsőoktatásban 4 évvel ezelőtt újraindítottuk az 5 éves MSc képzést, de a 3,5 éves BSc képzés is megmaradt. Az új képzési formában tanuló diákok 2022. júniusában veszik át diplomájukat – remélem már személyesen – s ők már az új precíziós termesztési és gazdálkodási rendszereket tanulják.  Ez lesz az első olyan évfolyam Debrecenben, akik akár már másnap betudnak állni a legkorszerűbb üzemekbe, és a legkorszerűbb technológiák működtetésében is részt tudnak venni. A vizsgáztatásban is aktívan részt veszek és határozottan állíthatom, hogy a hallgatók szorgalmasak, jól képzettek és igen felkészültek.    

– Jelenleg hogyan telnek a professzor úr mindennapjai? Melyek a jövőbeni célok?

Természetesen a legfontosabb számomra a Kerpely Kálmán Doktori Iskola marad, ahol július 13-án ugyan megszűnik az egyetemi tanári jogviszonyom, de április 14-től már él a megbízatásom, mint professor emeritus, és szeretnék ezzel a lehetőséggel élni ameddig lehetséges.

– Számtalan díj és kitüntetés tulajdonosa, van közülük olyan amire a legbüszkébb?

A legbüszkébb a debreceni és a hajdúböszörményi díszpolgári címre vagyok. Hajdúböszörményhez kapcsolódnak az általános iskolás éveim, míg a középfokú és a felsőfokú tanulmányaim, illetve az egyetemi oktatói, tudományos munkám pedig Debrecenhez kötődik. Azt gondolom, ettől nagyobb elismerést nem kaphatnék. Persze nagyon büszke vagyok a Széchenyi-díjra, amelyet a fenntartható növénytermesztési módszerek többtényezős komplex fejlesztése terén kifejtett nemzetközileg is széleskörűen elismert kutatási tevékenységéért, és a vállalatokkal szoros együttműködésben végzett rendkívül eredményes fejlesztési munkásságomért kaptam. S nem kevésbé vagyok büszke a nemzetközi Socrates-díjra, melyet 2006-ban Oxfordban vettem át.

– Számított a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésre?

Abszolút nem. őszintén megmondom meglepetésként ért. Azt szoktam mondani a kollégáknak, hogy ha valakinek szeretnénk kifejezni az elismerésünket, akkor azt megindokoljuk, ez általában 4-5 mondat szokott lenni. Ha azt a 4 mondatot, amivel indokolják az elismerést elhisszük, akkor teljesen rendben van az elismerés. Én ezt most elhittem és nagyon jól esett az indoklás, az elismerés. S hogy mi volt ez a 4 mondat? A Magyar Közlönyben megjelentek adják meg rá a választ: „az agrár-felsőoktatás területén folytatott több mint négy évtizedes, kimagasló színvonalú kutatói és oktatói munkája, valamint a Debreceni Egyetem hazai és nemzetközi elismertségét erősítő, sikeres intézményvezetői tevékenysége elismeréseként”.  

Törös Ramóna