Ritkán előforduló károsítók

A szántóföldi növénykultúrák termesztése során sokszor előfordulhat, hogy olyan állatok vagy betegségek jelennek meg a növényzetben, amelyekről nem sok mindent lehet tudni. Okoznak-e kárt? Mennyire veszélyesek? Mit szabad és mit célszerű tenni, ha megjelentek? Ezek a ritkán előforduló kártevők, kórokozók a biotermesztők növény állományaiban általában gyakrabban bukkannak fel, mint a konvencionális termesztésben, hiszen ezek a területek gyakorlatilag alig kapnak peszticid terhelést, így a növényvédő szerek alkalmazásának akár még nem is ismert mellékhatásai sem tarthatják távol ezeket a kártevőket, kórokozókat. 

Szép, fehér, de kártékony 

Az őszi kalászos, de főképp az őszi káposztarepce termesztő gazdálkodók a vizes élőhelyek 10-20 km-es körzetében egyre gyakrabban szembesülhetnek azzal, hogy területeiken gyakorta hatalmas csapatokban találhatóak különböző hattyúk. Ezek a nagytestű vízimadarak nem csak úgy „elvannak” a szántóföldeken, hanem az ott növekvő növényi állományból táplálkoznak. Jókora méretű testük fenntartásához és a téli hidegben a repüléshez is szükséges, megnövekedett energia igényük biztosítására már egyetlen egyed is hatalmas mennyiségű növényi anyagot fogyaszt el. Ráadásul ezek a madarak szinte sohasem járnak magányosan, hanem csapatokba verődve járják a határt. Egy jókora hattyú csapat pedig már hatalmas pusztítást képes egy repce táblán végezni. 

Fotó: MME

További kedvezőtlen dolog a hattyúk kártételében, hogy fogazott szélű csőrükkel a repce tőlevélrózsájának a közepét csípik ki általában. Így a repce növény a későbbiekben a szárba indulás időszakában rögtön az oldalhajtások kialakításával fogja kezdeni a tavaszi szezont. Az ilyen károsodott növények később nevelnek szárakat, később virágoznak, a teljes állományt tekintve pedig nagyon nagy heterogenitás alakul ki. Ez rendkívül megnehezíti, vagy lehetetlenné is teheti az esetleges növényvédelmi beavatkozások helyes időzítését. 

Hazánkban gyakorlatilag három hattyúfajjal találkozhatnak a gazdálkodók. A bütykös hattyú, az énekes hattyú és a ritka kis hattyú mind védett madárfajok, így pusztításuk, sőt még zavarásuk is tilos. Ráadásul mintha tisztában is lennének védett mivoltukkal, hiszen sok esetben még gépkocsival sem lehet elriasztani őket egy adott területről.  Ezen egyébként nincs mit csodálkozni, mivel jól, de nem nagyon szívesen repülő madarakról van szó.  

Hatalmas testük levegőbe emelése (csak nekifutásból tudnak felszállni) és az „utazó magasság és sebesség” elérése hatalmas energiákat emészt fel, amely a tél folyamán nagy kincs. Éppen ezért, ha csak tehetik, nem szállnak fel még akkor sem, ha ember, vagy gépkocsi megy közéjük. Ugyanakkor egy kutya csodát tud művelni. Mivel a talajon eléggé sebezhetőek, így ösztönösen félnek a négylábú ragadozóktól, ezért egy kutya feltűnése a közelükben pánikszerű menekülésre ösztönzi őket. 

A hattyúk meglehetősen intelligens madarak és nagyon hamar megtanulják, hogy mely táblákon zavarják őket és mely területek azok, ahol folyamatosan biztonságban lehetnek. Gyakorlatilag egy hét alatt rászoktathatóak arra, hogy egyes táblákat messzire elkerüljenek. 

A hódpatkány 

Az őszi káposztarepce termesztők a vizes élőhelyek közvetlen közelében egy másik kellemetlen károsítóval is összefuthatnak. A nutria, vagy hódpatkány (Myocastor coypus) egy Amerikából behurcolt, sok helyütt az értékes hasi prémjéért tenyésztett rágcsáló, amely meglehetősen nagy testű (5-6 kg), szapora állat. Ragaszkodik a vízhez, de attól akár pár száz méterre is elmegy táplálékért. A repcét ez a károsító is nagyon szereti. 

Fotó: wikimedia

A hódpatkány nem védett, viszont vadászható állatfaj, így elpusztítása többek között a vadászati törvény megsértését eredményezi. A vadriasztó szerek nem igazán vannak rá hatással. Ráadásul eléggé karakán, harcias jószág. Embernek, kutyának is nekimegy, ha szükséges és az igencsak méretes, borotva éles metszőfogaival akár súlyos sérüléseket is okozhat. Ha kártételét észleljük, legjobb felvenni a kapcsolatot a helyi vadászokkal. Vadászható fajról lévén szó, elejtésére csak vadászatra jogosult személynek van lehetősége.  

Ritka kórokozók 

A fertőző eredetű növénybetegségek között is van néhány, amely rendkívül ritka, csak kevesen ismerik őket és egyes igen ritka esetekben akár súlyos károkat is okozhatnak. Az őszi kalászosok közül az őszi zabnak két ilyen ritka (sőt, nagyon ritka) betegsége is van, amelyek közül az egyik különösen veszélyes. 

Nedvesebb, csapadékosabb őszi időjárás esetén, ha még kellően meleg is van, néha előfordul a zabon a zab barna levélfoltossága (Drechslera avenae). Megfelelő időjárás esetén gyorsan terjed a lombozaton és a levelek elpusztításával, új levelek kényszerű kifejlesztésével a téli fagy iránt amúgy is fogékony zabot annyira le tudja meríteni, a növény szénhidrát tartalmát (ez segít átvészelni a fagyokat) annyira le tudja csökkenteni, hogy a növényzet a tél folyamán súlyos fagykárokat szenvedhet el, esetleg ki is fagyhat. 

Sajnos ennek a betegségnek a kórokozója nekrotróf szervezet, tehát az elhalt növényi részeken is tovább él, ott fejleszti ki konídiumait. Így a tél során hiába fagynának le a megfertőzött levelek, ez a kórokozó számára nem jelent semmiféle hátrányt.  Ráadásul ez a kórokozó a legnehezebb ellenfél még a konvencionális termesztésben is, kiváló fungicidek maximális dózisával sem lehet sokszor megállítani. 

Ezt a betegséget  biozab állományban valószínűleg nem fogjuk megtalálni, a szűkös N utánpótlás miatt. Ha előfordulna, akkor ne az engedélyezett gombaölő hatású anyagok felé forduljunk, hiszen pl. a réz meg sem kottyan ennek a rendkívül ellenálló gombának.  

Az őszi zabon (főképp, ha gondozatlan búza árvakelés közelében van) igen ritkán megjelenhet a búza sárga rozsdája (Puccinia striiformis) is. Ez a kórokozó igazság szerint szinte valamennyi gabonán előfordulhat, de a zabon a legritkább. Itt ne keressük a búzán tipikus, hosszú pusztula csíkok alkotta tüneteket, mivel a zabon érdekes, gyűrű alakú mintázattal szokott ez a kórokozó jelentkezni.  Ha a sárga rozsda fellépését észlelnénk őszi zabban, akkor ne ijedjünk meg, mivel a fertőzés zabon általában sokkal lassabban halad, mint a búzában és rendkívül kicsi a valószínűsége, hogy érdemi kártétel alakulna ki. Ráadásul a sárga rozsda biotróf kórokozó és az amúgy is fagy érzékeny őszi zabon a tél során általában lefagynak a fertőzött levelek, pusztulásra ítélve a rajtuk tenyésző sárga rozsdát is.  

Amennyiben biotermesztőként valami szokatlan károsítóval találkoznának, a védekezés előtt mindenképpen vagy a helyszínen egy ismerős szakemberhez, vagy az ÖMKI szakértői csapatához érdemes fordulni. Kellő információ nélkül ne védekezzünk, mivel lehet, védekezésünk felesleges, vagy nem fogja elérni a várt eredményt. 

agrotrend.hu / ÖMKi