Inváziós gyomfajok térhódítása fenyegeti az európai szántóföldeket

Az idegenhonos állat- és növényfajok mára gyakorlatilag a Föld minden kontinensén terjednek, melynek egyik legfőbb motorja a közlekedés és a kereskedelem globális kiterjedése. Mindezek miatt 2023-ig világszerte több mint 37 000 idegenhonos fajt regisztráltak a kutatók, melyek az élőhelyek egyensúlyát megbolygatva káros hatást gyakorolhatnak a természetes ökoszisztémára.

Régi-új gyomfajok

Bár az elmúlt időszakban egyre gyorsuló ütemben, szinte évről évre jelentek meg új inváziós fajok Európában és hazánkban, fontos azt is tudni, hogy kis lépésekben közelebbről, azaz a szomszédos régiókból már a nagy földrajzi felfedezések előtt is kerültek be bizonyos gyomfajok a területre. Ezeket az Amerika felfedezése – vagy az egyszerűség kedvéért 1500 – előtt behurcolt fajokat a szakemberek archeofiton gyomfajoknak nevezik, amelyekre az is jellemző, hogy ritkán okoznak természetvédelmi problémákat, sőt védett gyomfajok is tartoznak közéjük.

Az ezt követő időszakban azonban olyan mértékben felgyorsultak a gazdasági és tájhasználati változások, hogy egyes fajok már távolabbról, nagy ugrással is képesek voltak bekerülni Európába és Magyarországra is. Az Amerika felfedezését követően bekerült fajokat tehát a szakemberek neofiton gyomfajoknak nevezik, köztük pedig már lényegesen több olyan akad, aminek jelenléte súlyos természetvédelmi problémákkal jár.

A szántóföldek különösen sebezhetőek

Az európai szántóföldek különösen érzékenyek az inváziós növényfajok megjelenésére az erős emberi hatások, az intenzív művelés, a sűrűn alkalmazott agrotechnika, valamint a műtrágyák és növényvédő szerek gyakori alkalmazása miatt, amit egy több mint 50 ezer európai parcellán alapuló elemzés is igazolt. Ám hogy egy adott területen pontosan mely fajok képesek megtelepedni, azt a talaj típusa és állapota, a növénykultúra, a csapadék és a hőmérséklet is jelentősen befolyásolja.

Ennek kapcsán Gilles Colling, a University of Vienna kutatója kollégáival most annak járt utána, hogy az inváziós növényfajok jelenléte és eloszlása hogyan változott meg 1930 és 2019 között. A helyi növényközösségekre vonatkozó adatokat tíz közép-európai ország, így Magyarország, Ausztria, Horvátország, Csehország, Németország, Liechtenstein, Észak-Olaszország, Szlovákia, Szlovénia és Svájc esetében, több mint 22 ezer parcellán vizsgálták meg részletesen a kutatók, ami összesen mintegy 900 ezer négyzetkilométernyi területet jelent.

Fő bűnösök közt a perzsa veronika

Az Agriculture, Ecosystems & Environment szaklapban közölt eredmények szerint az 1500 előtt bekerült archeofiton és a későbbi évszázadokban behurcolt neofiton gyomfajok aránya jelentősen megváltozott az idők folyamán a vizsgált területeken. Míg a neofitonokat tartalmazó parcellák aránya 1930-ban még csak 34,2 százalék volt, addig ez az arány 2019-re 70,1 százalékra nőtt. További gondot jelent, hogy arányuk a parcellákon belül is majdnem megduplázódott, ugyanis 5,5 százalékról 10,2 százalékra nőtt. Ugyanígy növekedett a neofitonok által alkotott biomassza relatív mennyisége is, a parcellában található összes faj teljes biomasszájához viszonyított arányuk ugyanis 4,1 százalékról 9,9 százalékra emelkedett a vizsgált 90 év alatt.

Az is kiderült, hogy a tapasztalt növekedést főként néhány gyakori faj, például a Kaukázustól Iránig őshonos perzsa veronika és az Észak-Amerikából behurcolt egynyári seprence elterjedése okozta, amelyekről sok feljegyzés született a vizsgált időszakban.

A tanulmány szerzői arra számítanak, hogy a folyamatok tovább folytatódhatnak: a neofiton gyomfajok vélhetően egyre dominánsabbá válnak majd a helyi közösségekben, ami pedig hosszabb távon a regionális szántóföldi növényközösségek homogenizálódásához vezethet. Az eredmények ugyanakkor arra is rávilágítottak, hogy a regionális szintű inváziós folyamatokat elsősorban a legelterjedtebb fajok irányítják, így a helyzet kezeléséhez egy elsősorban ezeket célzó stratégiára van szükség.

agrotrend.hu / OTP Agrár