A kukorica kártevői nyáron sem pihennek – Főbb és kisebb jelentőségű károkozók és kártételeik

Mi kell az eredményes gazdálkodáshoz? Számtalan tényező határozza azt meg, de sok gazdálkodó esetében erre önmagában a kukoricatermesztés sikeressége, vagy épp sikertelensége van a legnagyobb hatással. Ezeket az ország jelentős részén gyakran az időjárási viszonyok döntik el, de alakulásukban szerepük van a nyári időszak kukoricakártevőinek is.

Általánosságban nehéz azt megmondani, a kukoricában mely kártevő okozza a legnagyobb kárt, hiszen az országrészenként, termőtájanként, de akár még táblánkként is más és más lehet. Azonban biztosra vehető, hogy a lepkekártevők, a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke a legfontosabbak közé tartoznak. Kártételük mennyiségi és minőségi problémát egyaránt okoz, és olyan mértéket is elérhet, amelynél már nem csupán a nagy értékű csemegekukorica és vetőmagtermesztési céllal vetett állományokat éri meg védelemben részesíteni, hanem a szemes, sőt a siló-előállításra termesztetteket is.

A kukorica nyári időszakban károsító kártevői jelentős károkozásra képesek, ami lehet mennyiségi, ami a hozam csökkenésében, de lehet minőségi is, ami a toxintartalmon keresztül mutatkozhat meg.

Kukoricamoly

A két kártevő közül a kukoricamoly az, amely a legnagyobb valószínűséggel jelenik meg az ország bármely kukoricatábláján. Kártételének mértéke tendenciájában növekvő, bár évjárati ingadozások érzékelhetők. Felszaporodását olyan tényezők is segítik, mint az egyre terjedő forgatás nélküli talajművelés. Ehhez tegyük hozzá, hogy nem önmagában a szármaradványok leforgatásának elmaradása okozza a gondot, hanem az, hogy azok a műveletek során sok esetben épen maradnak. Amennyiben a lárvát (1. kép) tartalmazó szárrész sértetlen marad, de leforgatásra kerül, az jelentős mértékben csökkenti a sikeresen telelő egyedek számát.

1. kép: Telelő kukoricamoly lárva a talajfelszínen található szármaradványban, direkt módon vetett árpatáblán

De ugyanez elérhető a talajfelszínen maradó szármaradványoknál is: amennyiben azt a műveletek felaprítják, megtörik, megroppantják, közvetlenül pusztítva el a lárvát, vagy elősegítve a nedvesség bejutását, amely lehetővé teszi, hogy gombás és baktériumos fertőzések betegítsék azokat. Az ilyen szártagok „megnyitása” biztosítja azt is, hogy a ragadozó rovarok hozzáférjenek a lárvákhoz, ami nem elhanyagolható segítség számunkra. Ezért nem szerencsés önmagában a forgatás nélküli talajművelést említeni a kukoricamoly felszaporodásának egyik okaként, inkább a szármaradványok nem megfelelő kezelését kellene hangsúlyozni. Annak jobb hatékonysága ugyanis csökkenti az első nemzedék számát, ami értelemszerűen hatással lesz a második nemzedék egyedszámára is. A kukoricamoly első nemzedéke az, amely a szárat érintő kártételével (2. kép) akár több száz kilóra rúgó mennyiségi kárt okozhat hektáronként.

2. kép: Kukoricamoly lárvája és kártétele a cső alatti szárrészen

Ez különösebb szemmel látható tünet megjelenése nélkül is megtörténhet, amikor a szár szállító szöveteinek károsítása rontja a növény víz- és tápanyagellátását. A későbbiekben erős kártételnél a sérült szárak eltörhetnek, amely jelentős betakarítási veszteséghez vezethet. A minőségi kártétel a lárva csőkártételével függ össze, amikor a csöveken és szemeken ejtett rágásával utat nyit a csőfertőző kórokozóknak, így a Fusarium- és Aspergillus-fajoknak.

Gyapottok-bagolylepke

a kukorica másik jelentős lepkekártevője a gyapottok-bagolylepke, amely elsősorban minőségi károkozásáról ismert. E kártevő ma már nem csupán a déli légáramlatokkal kerül be hazánkba a mediterrán vidékekről, hanem bizonyítottan át is telel. Kártétele országosan is jelentkezhet, azonban abban jelentős különbségek mutatkozhatnak a déli-délkeleti, valamint az északi-északnyugati termőtájak között. Megjelenése egy adott évjáratban először az előbbieken várható, így az általa okozott kár is ezeken a területeken lehet jelentős, azonban, ha később is és kisebb egyedszámban is, de megjelenik és károsít az utóbbi termőtájakon is. Kártétele a csövet érinti, a lárva általában a csővégen, a csuhélevelek alatt rág. Az ott felhalmozódó, nehezen kiszáradó, szinte mindig nedves rágcsálék- és ürüléktömeg ideális fertőzési lehetőséget biztosít a csövet betegítő kórokozók számára (3. kép), amit tovább segít a szemek sérülése.

3. Kép: Gyapottok-bagolylepke lárvája, valamint a károsított részt fertőző csőfuzáriózis tünetei

E két kártevő kártétele igen nagy szerepet játszik a termés mikotoxinokkal való szennyeződésében, a fertőzés mértéke lényegesen kisebb lenne a lárvák által okozott sérülések nélkül. A károsított csöveken megjelenő változatos színű penészgyep, legyen az bármekkora kiterjedésű is, ugyan nem jelent automatikusan határérték feletti toxinszintet (ami egyaránt igaz a deoxinivalenolra, a zearalenonra és az aflatoxinra is), de jelenléte kockázati tényező.

Amerikai kukoricabogár

Az amerikai kukoricabogár esetében a gyökérzetet károsító lárva a fő károkozó, amely bizonyos termesztési körülmények között rendkívüli károkat képes okozni. A kártétel leginkább a monokultúrában termesztett, vagy az önmaga után vetett kukoricaállományokat fenyegeti. A lárvák a gyökérzetet rágják (4. kép), amely miatt az nem tudja kellő mennyiségű vízzel és tápanyaggal ellátni a föld feletti részeket.

4. kép: Amerikai kukoricabogár lárvái és erős kártételük egy kukoricatövön

Azonban a károkozás olyan mértékben is képes gyengíteni a gyökér megtartóképességét, hogy a növény már kisebb külső behatásra is meg- vagy kidől. Szerencsésebb esetben csupán kialakul a klasszikus „hattyúnyak” tünet, rosszabb esetben azonban az összedőlő állományban sok cső marad kint a táblán, komoly betakarítási veszteség alakul ki. A lárvakártételen túl a kifejlett egyedek is okozhatnak problémát, elsősorban a bibeszálak visszarágásával, másodsorban pedig a levelek hámozgatásával. A virágzó kukoricaállományban a címeren is találkozhatunk kukoricabogarakkal, amelyen a portokok megrágásával, valamint a virágpor fogyasztásával némi kárt okozhatnak ugyan, de az a terméskötődést nem befolyásolja. Ettől lényegesen nagyobb probléma a bibeszálak visszarágása (5. kép), amely egy bizonyos szint fölött már kötődési zavarhoz vezethet.

5. kép:  Amerikai kukoricabogár a visszarágott bibeszálak között

Ez akkor történhet meg, ha a kártétel következtében a bibeszálak hossza 1,5 cm alá csökken. Mivel azok a teljes felületükön tudják fogadni a virágport, ha nem rövidebbek az említett méretnél, a terméskötődés rendben megtörténhet. A kukoricabogarak a csővégeken lévő szemeket is károsíthatják rágásukkal, amivel mennyiségi kárt okozhatnak. A kártétellel elvileg utat nyithatnak egyes csőfertőző kórokozóknak, előrevetítve a toxinfelhalmozódás miatt bekövetkező minőségromlás veszélyét, azonban ezek fertőzése a gyakorlatban viszonylag ritkán fordul elő.

Kisebb kockázattal járó, de korántsem elhanyagolható kártétel a kukoricabogarak lombozaton történő károsítása. Ennek során széles, jellegzetesen zegzugos hámozgatásukkal jelentős kárt okozhatnak a leveleken, amelyek ennek következtében gyakran teljesen leszáradnak, csökkentve ezzel a növény asszimilációs felületét. A leveleken gyakran láthatók keskeny rágás- vagy hámozgatásnyomok is, amelyeket nem szabad összekeverni a kukoricabogár kártételével, azokat a vetésfehérítő (vörösnyakú árpabogár) bogarak, valamint földibolha-fajok okozhatják, ami ritkán jut el a gazdasági károkozás szintjére.

Állandó jelenlétű, kisebb jelentőségű kártevők

Mint minden egyes szántóföldi növényünknél, úgy a kukoricánál is előfordul, hogy egyes évjáratokban erős levéltetűfertőzés alakul ki. Ezt különböző fajok okozhatják, amelyek leginkább a csöveken, valamint a címeren képeznek kolóniákat. Fertőzésük általában gócszerűen jelentkezik, amelyekben ugyan óriási egyedszám is kialakulhat (6. kép), azonban olyan táblaszintű károkozás, amely elérné a gazdasági kár szintjét, nagyon ritkán alakulhat ki.

6. kép: Extrém mértékű levéltetűfertőzés

A nyári kukoricatáblákon gyakran jelenik meg a kétfoltos takácsatka kártétele. Ez a szemes hasznosításra vetett állományokban ritkán éri el azt a nagyságrendet, amely felvetné a célzott védekezés igényét, azonban a vetőmagelőállításban gyakran okoz gondot. Egyes vonalak kifejezetten fogékonyak az atkakártételre, vannak, amelyeket olyannyira kedvel a kártevő, hogy védekezés hiányában a legfelső levélemeletekig is felhalad a kártétele. Ez eleinte sárguló levélfoltok formájában jelentkezik, amelyek látványosan mutatják a fonáki rész szívogatását. A fertőzés előrehaladtával az érintett levelek fakulnak, akár teljes terjedelmükben sárgulnak (7. kép), majd elszáradnak. Az asszimilációs felület csökkenése pedig mind a termés mennyiségében, mind annak minőségében, vetőmagelőállítás esetén a csírázóképességben is megmutatkozhat.

7. kép: Kétfoltos takácsatka kártételének tüneteit mutató levelek

A kukorica nyári időszakban károsító kártevői jelentős károkozásra képesek, ami lehet mennyiségi, ami a hozam csökkenésében, de lehet minőségi is, ami a toxintartalmon keresztül mutatkozhat meg. A védekezésre ma már kellő hatékonyságú készítmények és technológiák állnak a rendelkezésre, amelyekkel az általuk okozott kár megelőzhető. Élni kell ezekkel a lehetőségekkel, mert főként a kártétel miatt esetleg kialakuló toxinfelhalmozódás jelentősen ronthatja a termény értékesítési lehetőségeit.

Védekezésre ma már kellő hatékonyságú készítmények és technológiák állnak a rendelkezésre, amelyekkel a kártevők okozta kár megelőzhető.

agrotrend.hu/https://www.agrarunio.hu/