Keresett a magyar kajszi

Még nagyjából egy hétig tarthat az idei kajsziszezon: a júniusi hőség miatt korábban kezdődött az érés, összecsúszott a különböző érésidejű fajták szüretje és értékesítése nemcsak a belföldi, de a szezon első hetében a külpiacokon is, ott a spanyol versenytárs okozott problémát – mondta az agrotrend.hu megkeresésére Kiss Gábor, a több tész értékesítését is összefogó Gyümölcsért Kft. ügyvezetője. A jellemzően 1,5 hónapos szezon idén egyhónaposra rövidült emiatt.

Az ügyvezető szerint az idén az elmúlt évek egyik legjobb termését takarítják be az általuk képviselt termelők, mivel szerencsére a tavaszi fagyok elkerülték a fő kajszitermő vidékeket, az elmúlt hetek esőzései szintén kevésbé érintették a termelőiket. Főleg azért, mert az exportértékesítés miatt korábban, 75-80 százalékos érettséggel szüretelik le a gyümölcsöt, lekvárminőségre érett termés csak ritkán fordul elő náluk. A cég a hazai, átlagosan 20-30 ezer tonnás termés 15 százalékának értékesítését koordinálja – s ezzel a legnagyobb hazai kajszitermelőket képviselő piaci szereplő -, döntően, 80 százalékban frisspiaci exportra szállítanak nyugat- és észak-európai kereskedelmi láncoknak, kisebb hányadban pedig a feldolgozóiparnak.

Értesülései szerint azoknak a termelőknek, akik a belföldi étkezési piacra szállítottak volna, komolyabb gondokat okozott az eső a viharok, a levert és megrepedt gyümölcsöt pálinkának sem lehet eladni. Sokaknak az is problémát okozott, hogy a hirtelen beérő termést elhelyezzék, ezért lekvár, vagy pálinkaminőségben, illetve léüzemi feldolgozásra voltak kénytelenek értékesíteni. Ezt lapunk érdeklődésére megerősítette Csizmadia György, a Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács gyümölcstermelői főbizottságának vezetője is. Szerinte a vihar- és esőkárok érdemben nem befolyásolták a piacot, a hőhullámnak nagyobb szerepe volt. Ugyanakkor bár az idén viszonylag jó termés volt országosan, a pálinka, vagy lekvárminőségű gyümölcs iránti keresletet így sem tudták a frisspiacokon kielégíteni a termelők.

A frisspiaci kajszi ára jelenleg 1,6-2 euró kilogrammonként, míg a tartálykocsis lékajszié 55 cent, a belföldi ipari átvételi árak pedig a gyümölcslé célú felhasználásnál 106-150, az étkezésié pedig 350-380 forint között mozog. Vagyis aki ipari értékesítésre kényszerült, az jókora bevételkiesést volt kénytelen elkönyvelni.

A nonprofit társaság tavalyi 1400 tonnás értékesítéséhez képest az idén várhatóan mintegy 3 ezer tonnát adnak majd el. Ez azonban korántsem elégíti ki a keresletet: a német Lidl a leszerződött 600 tonnányi csomagolt árun felül is rendelt volna még, de a szervezett piac minőségbiztosítási elvárásai miatt a cég csak a saját termelőitől tud árut átvenni, akik esetében biztos lehet abban, hogy a teljes termelési ciklus alatt betartották a megrendelők növényvédelemmel és egyebekkel kapcsolatos elvárásait. Stabil beszállítói háttérrel akár 4-5 ezer tonnát is el tudnánk adni, így azonban sok megrendelést vissza kellett utasítani kapacitáshiány miatt – mondta Kiss Gábor.

Szerinte azonban az idei év után előfordulhat, hogy bővül a tész tagok száma, amit a folyamatos szaktanácsadás, az értékesítési biztonság mellett az is ösztönözhet, hogy az elmúlt négy év átlagában a cég árbevételének 63-64 százalékát tudták kifizetni a tagoknak. Hosszabb távon pedig szeretnének egy országos kutatási programra támogatást elnyerni az EIP-Agri keretből, amellyel a hazai kajsziültetvény pusztulások okát, és a védekezési lehetőségeket igyekeznek majd feltárni.

Ugyanakkor korántsem tűnik egyszerű feladatnak a beszállítói háttér stabilizálása, bővítése vagy akár a meglévő termelő tagoknál a kapacitások növelése. A 2003-2004-es évek átlagához viszonyítva a termőterület 10-30 százalékkal, a termésmennyiség több mint 30 százalékkal csökkent. A nyereséges – vagy legalábbis nullszaldós ültetvényeknek minimum 6-8, a gazdaságosan üzemeltethető, vagyis fejlesztésekre is költő termelőknek 15-20 tonnás átlaghozamra lenne szüksége – a jó színvonalú hazai gazdaságok egyébként már elérik ez utóbbi szintet. A hazai átlaghozamok alakulása azonban 2010-2013 között a „top 5” versenytárs átlaghozamától viszonyítva mintegy 63 százalékkal maradt el. – mondta Apáti Ferenc, a Debreceni Egyetem Üzemtani és Vállalati Tervezés tanszékének docense, és egyben a FruitVeb felügyelőbizottságának elnöke a közelmúltban egy, kajszitermesztés jövőjéről tartott szakmai tanácskozáson. Nem jobb a kép akkor sem, ha a belföldi relatív termelési színvonal mutató alakulását vesszük figyelembe: amíg az 1985-1988-as évek átlaghozamai a hazai jó színvonal hozamainak 66 százaléka volt, addig ez 2010-2013 között mindössze 28 százalékot tett ki.

Vagyis a hazai gyümölcstermesztés igen jelentős része elmaradott technológiával zajlik, ráadásul a kertészek egy igencsak jelentős köréből hiányzik az innovációs hajlandóság, illetve a szaktudás fejlesztésének vágya is. Nem támogatja az ágazatot a kutatási-szaktanácsadási feladatok átvállalásával érdemben az állami kutató állomás hálózat sem, mivel az maga is a túléléséért küzd. Jelenleg a néhány profi módon gazdálkodó gyümölcstermesztő többnyire külföldi szaktanácsadók segítségével tud előre lépni – a kajszitermesztésben hatványozottan igaz, hogy felgyorsult a fajták és a technológia fejlődése.

Ráadásul a korszerű ültetvények kialakítása drága: a telepítési költség hektáronként 3 millió forint körül alakul, a termőre fordulásig az ápolási költségek is hasonló nagyságrendet tesznek ki. A termelési költség jelenleg egy átlagos termőévben közel 1,9 millió forint hektáronként. Ugyanakkor gazdaságosságot a termelési költségek csökkentésével ma már nem lehet elérni, a nagymennyiségű és jó minőségű, homogén áruanyagra vonatkozó piaci igények ezt kizárják. Viszont, ha minden szükséges ráfordítást megadnak az ültetvényeknek, 12 tonnás hektáronkénti hozamszint mellett 47, 10 tonnásnál 27 százalékos költségarányos jövedelmezőség érhető el. Hét tonnás hozamnál azonban ez már csak egy százalék.

A beruházási támogatások nem jól hasznosulnak, ráadásul az ország keleti felében több ezer hektárnyi elhanyagolt ültetvény van, ami csak arra jó, hogy a támogatások felvételéhez nyújtson alibit – hangzott el a közelmúltban egy, a FruitVeb által szervezett tanácskozáson. Épp ezért szükséges lenne a támogatási feltételek átalakítására, ami az intenzív technológiával létrehozott ültetvények felé ösztönözné a termelőket. Apáti Ferenc előadásában hangsúlyozta, hogy a versenyképes árualapok megteremtéséhez szükség lenne a piac letisztulására, a versenyképtelen ültetvények felszámolására, az áfa csökkentésére, illetve terület alapú átalány adózás bevezetésére, továbbá a piaci információs rendszerek kiépítésére, a posztharveszt technológiák, és a logisztika fejlesztésére, valamint a termelői összefogás szintjének növelésére és tész szabályozás szigorítására is. A feldolgozóipar fejlesztése ugyancsak elengedhetetlen lenne. A kertészet makrogazdasági problémái – mint a szántóföldi növénytermesztés által támasztott verseny, a munkaerő-hiány, a termelők tőkeszegénysége és hitelképtelensége – miatt azonban hosszabb távon csak 10-20 százalékos ágazati növekedést vár a kajsziágazat, de nem kizárható a további stagnálás sem.

agrotrend.hu / Kiss Melinda Katalin