Az öntözési formák előnyei és veszélyei

Az Európai Unió részéről, az utóbbi időben egyre fontosabb szerepet tölt be a vizek védelme és az olyan vízellátási megoldások alkalmazása, amelyek alacsony környezeti hatással járnak – olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) oldalán.

Fotó: Varga György (MTI)

Az időjárási ingadozások, illetve a növények vízigényének kielégítése érdekében, a természetes vízellátás mellett, az öntözéses gazdálkodás áll rendelkezésre.

Az öntözés igényének felismerését követően el kell dönteni, hogy milyen öntözési módot választunk.

Ezen döntés megkönnyítésére gyűjtötte össze a NAK a hazánkban leginkább elterjedt öntözési formákat, illetve azok jellemzőit.

A felületi öntözésen belül legfőképpen az árasztó öntözés terjedt el, ami

az egyik legősibb vízpótlási lehetőség.

Ebben az esetben a talaj hosszabb-rövidebb időre összefüggő vízréteg alá kerül, ahol víz gravitációs úton szivárog be a talajba. Azonban fontos kiemelni, hogy a felületi öntözés kizárólag a kis vízáteresztő képességű talajokon javasolt, különben az erózió, illetve nagy vízveszteség veszélye áll fenn.

Az esőszerű öntözés, Magyarországon

a legelterjedtebb öntözési mód, amely legfőképpen a szántóföldi kultúrákban használatos.

Az esőszerű öntözés zárt csővezetékben, nyomás alatt vezetett vizet, szórófejekkel porlasztja szét, amely a természetes esőhöz hasonlóan a levegőből, cseppek formájában jut a növényre, illetve a talajra.

Előnyei:

• Alacsony a munkaerőigény
• Változatos domborzatú és méretű tábla öntözésére is alkalmas
• Könnyen üzemeltethető és jól automatizálható (a kijuttatott víz mennyisége jól szabályozható és mérhető)
• A zárt csővezeték megakadályozza a víz kémiai és fizikai szennyeződését
• Lehetőséget ad a tápanyagok és kemikáliák kijuttatására, illetve a mikroklíma szabályozására, a környezet hűtésére, és a fagy elleni védelemre egyaránt

Két típusa van,

• a lineár (egyenes vonalú),
• illetve a csévélődobos öntözőberendezés

Fő különbségük, hogy a csévélődobos öntözőberendezés, az öntözendő tábla alakjában jelenik meg, mivel a lineár főként négyszögletes területek öntözésére alkalmas, míg a csévélődobos szabálytalan alakú táblán is alkalmazható.

A legvíztakarékosabb módszer, a mikroöntözés, amely leginkább a szántóföldi zöldségtermesztésben elterjedt öntözési forma, egy olyan gyűjtőfogalom, ahol az öntözési megoldások közös jellemzője, hogy a vízadagoló elemek kis nyomáson, időegység alatt kevés öntözővizet pontszerűen juttatnak ki az öntözendő területre.

A Magyarországon elterjedt cseppenkénti (csöpögtető) öntözés jellemzője, hogy az öntözővíz cseppenként jut el a talajfelszínre. Az egyszeri vízigény kiadagolása folyamatosan történik, amely során az alacsony nyomással szállított víz a különböző vízadagoló elemeken keresztül kis adagban kerül a talajra.

A felszín alatti öntözés – altalajöntözés – esetében öntözővíz a talaj felszíne alatt, a művelés által nem érintett talajrétegben, az ott elhelyezett csövekben mozog és oszlik szét, alulról áztatja a termőréteget. Előnye, hogy nem akadályozza a felszíni művelést és párolgási vesztesége minimális, azonban beépítési költsége magas és a víz útja nehezen követhető.

agrotrend.hu / NAK