Télre hangolódó növények

A mérsékeltövi ősz során számos, folyamatosan változó tényező hat a növényekre, melyek elősegíthetik vagy akár ki is tolhatják a téli felkészülés időszakát. Ilyen például a hőmérséklet, a csapadékmennyiség, a változó fényviszonyok (rövidülő nappalok) is. A hőmérséklet változását érdemes külön is kiemelni, ugyanis a forró nyári hónapokat az elmúlt évek trendjei alapján magasabb őszi átlaghőmérsékletek követik, melyek kitolják a növények vegetációs időszakát, ezt tapasztalhatjuk a kései lombvesztés formájában és a kora tavaszi növények (pl. ibolya) őszi virágzása során is.

Az ősz beköszöntével a hőmérséklet és a fényviszonyok változásának köszönhetően a növények fokozatosan lelassítják fiziológiai folyamataikat és fokozatosan felkészülnek a téli nyugalomra, mely eléréséhez és átvészeléséhez többféle stratégiát is alkalmaznak. Magát a téli nyugalmi időszakot dormanciának nevezzük, ami egy olyan állapotot ír le, melyben a növény növekedése lelassul vagy teljesen megáll, annak érdekében, hogy a kevésbé optimális körülményeket (fagy, szárazság) sikerrel átvészelje.

A nyugalmi állapotra való felkészülés egyik leglátványosabb része a lombhullató növények esetében a levelek fokozatos színváltozása és elvesztése.
Kép: pixabay.com

Fokozatos felkészülés

A lomb elvesztése jelzi legjobban a nyugalmi állapot megkezdését, ezt követően történik meg a fásszárú növények iskolázása is, ekkor nedvkeringésük már lassú. Ki kell emelnünk, hogy a magasabb őszi hőmérsékletek miatt erre később került sor, mivel a növények nem léptek be a nyugalmi állapotukba.
Az örökzöld növényeket is érdemes górcső alá venni, hiszen bár lombjukat nem veszítik el, mégis csökken a fotoszintézis mértéke, tehát egy kisebb energiafelhasználású, nyugalmi időszakba lépnek ők is. Az örökzöldek, azon belül is a tűlevelűek nagyon jól alkalmazkodtak a hideg éghajlathoz, melynek következtében leveleik keskenyek, viasszal borítottak, tehát minimalizálják a párolgás útján történő vízvesztést.
A tűlevelek alakja pedig a hó súlyából eredő károkat is mérsékli.
A levelek elvesztésén túl több, szemmel nem látható változás is zajlik a nyugalmi időszakra készülve, ilyen például az évelő növények „eltűnése” és visszahúzódása is. Ezek föld alatti részeikkel telelnek ki és tavasszal ismét kihajtanak és kinevelik föld feletti részeiket.

A tűlevelűek nagyon jól alkalmazkodtak a hideg éghajlathoz
Kép: pixabay.com

Telet nem tűrő növények

A fiziológiai változásokról is szót kell ejteni, melyek közül fontos a víz jelenléte a növényben. A talajszint feletti a magas víztartalom és a fagypont alatti hőmérséklet kombinációja a sejtek károsodását jelentené, ezért nyugalmi a legnagyobb vízraktára a növénynek a gyökérzete lesz, mely a különböző anyagcseretermékeket is tartalmaz, melyek megakadályozzák, hogy a gyökérzet átfagyjon. A fagy és a növények kapcsolatát egy másik aspektusból vizsgálva a fagyérzékenység fogalmával találjuk szembe magunkat, melyek a növények és fagypont alatti hőmérséklet kapcsolatát írja le.
A klímánkon őshonos kétnyári, évelő és fásszárú növények fagytűrők, tehát tartós 0°C alatti hőmérsékletet is károsodás nélkül elviselnek. Az egzotikus – hazánkban nem őshonos – növények esetében azonban ez már nem minden esetben mondható el, sőt a melegebb égövekről származó növények, mint amilyen például a sétányrózsa (Lantana camara) vagy a közkedvelt kerti muskátli (Pelargonium x hortorum) már kisebb fagyokat sem képes átvészelni, így ezeket teleltetni szükséges védett, fagymentes helyen.

Nagyon fontos figyelni a fagyérzékenységre, növények és fagypont alatti hőmérséklet kapcsolatát mutatja
Kép: pixabay.com
Tavaszi hagymásoknak kötelező? 

A vernalizáció (vagy jarovizáció) egy olyan folyamat, mely során a növény egyes fejlődési szakaszai, hogy meginduljanak hideghatásra van szükségük, ez lehet tartósan alacsony, de még fagypont feletti hőmérséklet (4-9°C).

A növények hidegigény miatt beszélhetünk az őszi és melegigényük miatt a tavaszi hagymaültetési szezonról, előbbinél a hideghatást igénylő, utóbbinál a hidegre érzékeny növények kerülnek előtérbe. Az őszi ültetési időszakban nárciszok, jácintok, tulipánok nagy népszerűségnek örvendenek és fajta választékuk is kimagasló.

Az ültetést követően a hagymák gyökérzetet fejlesztenek és még némi tápanyagot raktároznak majd egy nyugalmi fázis következik, mely ideális esetben 8-16 hétig tart. Ezt követően, ha a hőmérséklet tartósan emelkedik a hagymák fejlődése megindul és felkészül a virágzási periódusra. Ezt a tulajdonságot használják ki a hajtatott növények (pl. jácint) esetében is, mivel szinte pontosan lehet időzíteni a virágzás időpontját, ha megfelelő hideghatást biztosítunk a hagymáknak. A tavaszi időszak magasabb hőmérsékleti értékei miatt az utóbbi időszakokban a hagymások fejlődése sok esetben korábban indul meg, az elmúlt évtizedekhez képest és sok esetben a virágzási periódus is lerövidül.

A kutatás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal „A körforgásos gazdaság megvalósíthatósága a honvédelmi tevékenységek során” című, TKP2021-NVA-22 azonosítószámú Tématerületi Kiválósági Program támogatásával valósult meg, a Körforgásos Gazdaság Elemző Központ (KGEK) vezetésével.

Horotán Katalin (EKKE, MATE)
Kisvarga Szilvia (MATE)