Mindent a körtéről és az alanyairól

Korábban már bemutattuk a Macfrut 2024 almaalanyokkal foglalkozó előadásait. A háromnapos rendezvényen más gyümölcsfajok, fajcsoportok alanyhasználatát, újdonságait is bemutatták; a körtére is érdemes volt odafigyelni.

Stefano Musacchi olasz-amerikai kutató szakmai életútját a Bolognai Egyetemen kezdte, majd 2013 óta a Washington Állami Egyetem gyümölcsfajok élettanával és művelési kérdéseivel foglalkozó intézetét vezeti. A Macfrut 2024 nemzetközi zöldség-gyümölcs szakkiállításon tartott előadásában általános, világszintű áttekintést adott a körtetermesztésről, ismertette az alanyválasztás szempontjait, a múltbéli és jelenlegi nemesítési irányokat. A FAO adatai szerint a termőfelület világszinten 1994 után enyhén csökkent (1 399 484 ha 2021-ben),

AZ ÖSSZES TERMÉSMENNYISÉG VISZONT EGYENLETESEN NÖVEKEDETT AZ 1994–2021 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN, 2021-RE MEGHALADTA A 25,6 MILLIÓ TONNÁT.

A hektáronkénti átlagtermés világszinten 18,3 tonna volt. A kontinenseket tekintve az ázsiai termelés bővül, az európai és észak-amerikai szűkül, feljövőben van viszont Argentína, Chile és Dél-Afrika körtetermesztése.

Az uralkodó ötös Macfrut 2024

A körtetermesztés kevés fajtára alapozódik, a világtermelést mindössze ötük dominanciája jellemzi. Az előadó részletes mátrix segítségével mutatta be a fő termelő országok fajtahasználatát. A legtöbb helyen a Vilmos (William Bartlett) és a Conference a fő fajta, ezt a Bosc kobak, a Fétel apát és a Packham’s Triumph követi.

A fajtahasználat koncentráltságát mutatják azok az adatok is, amelyek a fő termelő országokban az ott három legjelentősebb fajta együttes részesedését fejezik ki az összes termésből.

Ez például Chilében 73%, Belgiumban 96% (itt a Conference szinte egyeduralkodó). Érdekességként említette az előadó, hogy Portugáliában csak egyetlen fajtát termesztenek: a helyi Rocha körtéhez jó marketing kapcsolódik, és jelentős belőle az export. A Fétel apát világszinten benne van az első ötben, ám nagyon érzékeny a helyi ökológiai körülményekre, amelyektől függően a gyümölcs megjelenése, alakja igen változatos.

A termesztési színvonal a hektáronkénti termésátlagban fejezhető ki, és ebben hét ország emelkedik ki: Új-Zéland (50 t/ha), majd sorrendben az USA, Hollandia, a Dél-afrikai Köztársaság (kb. 37 t/ha), Belgium és Chile (kb. 34 t/ha), Argentína (kb. 28 t/ha). A változások tendenciáját az előadó a 2012–2021 és a 2019–2021 közötti időszakok termésszintjeinek összehasonlításán keresztül mutatta be. Az olasz termésszint 2012–2021 közötti átlagban 20,4 tonna volt hektáronként, viszont az időszak végén, 2019–2021 között 16,1 tonnára csökkent. Ezzel ellentétes folyamat, vagyis

A HEKTÁRONKÉNTI TERMÉS JELENLEGI JELENTŐS NÖVEKEDÉSE IRÁN, FRANCIAORSZÁG ÉS GÖRÖGORSZÁG KÖRTETERMESZTÉSÉT JELLEMZI.

Stefano Musacchi elemzése kiterjedt a fő alanyfajtákra és az alkalmazott művelési rendszerekre. Az USA-ban, ahol a Vilmos és az Anjou a fő fajták, vannak magonc alanyú ültetvények (nyitott váza koronaformák, csak 275 fa/ha) és OHxF87, OHxF97 alanyokon állók is (800-1200 fa/ha, két- vagy többtengelyű intenzív koronaformák). Hollandiában és Belgiumban a C-birset és hozzá hasonló alanyokat (Adams, Q-Eline) használnak jellemzően orsó és szuperorsó ültetvényekben, ez utóbbiaknál akár 5500-7500 fával hektáronként.

agrotrend.hu/https://magyarmezogazdasag.hu/