Kertészet

Ha kerti vetés előtt állsz itt van a lista, ezekre érdemes odafigyelned

A zöldségek vetésének fő szezonja most tavasszal van, azonban magról szaporítani, azaz vetni egész nyáron, sőt ősszel is lehet – akkor a tél alá vetést alkalmazzuk. A tavasz utáni, nyári vetések lényege, hogy ha időbeli eltolással, ütemezetten vetünk, akkor főleg a rövid tenyészidőjű növényekből nem egyszerre lesz sok termésünk, hanem folyamatosan kevesebb, ami ideális a konyhai felhasználást tekintve. Hiszen így nincs dömping, nincs egyszerre olyan sok betakarítani való, hogy ne tudnánk mit kezdeni az egyszerre jelentkező nagy mennyiségű terménnyel.

Forrás: pixino.com

A vetés ütemezése

A vetésütemezést nem csak a kiskertekben, hanem az üzemi termesztésben is alkalmazzák. Gondoljunk csak a csemegekukoricára, vagy a zöldborsóra, aminek a betakarítására nyitva álló optimális időablak sokszor csak néhány óra (meleg időben), de hűvösebb időjárás esetén is csak 1-2 nap. Amikor megfelelőek a termény beltartalmi paraméterei, jó esetben akkor kell a betakarításnak megtörténnie, se előbb, de később. Épp ezért ezeket a növényeket is a betakarítási kapacitáshoz igazítva vetik, azaz, ha egy gazda tudja, hogy egy nap alatt mekkora felületen tudja majd megoldani a betakarítást, akkor tavasszal annyit vet egyik nap, majd pár nap eltéréssel veti el be újabb területet és így tovább, abban a reményben, hogy a vetésidők eltolásának köszönhetően eltérőek lesznek az ideális betakarítási dátumok is. Ez általában működőképes megoldás, kivéve amikor nem, mert például nagy meleg hatására, és a kötelező öntözés mellett megeshet, hogy az akár két hétre tervezett elnyújtott betakarítási ciklus is összeérik, és egyszerre lesz vágásérett. Ez üzemi termesztésben nagy baj, mert a gépi kapacitást ilyenkor növelni kellene, de ritkán lehet, hiszen a környéken más termelőknek is az ugyanolyan időjárás miatt ugyanez az összeérés a problémája.

Szerencsére kiskertekben a kockázat is kisebb, ezért is megéri a vetéstervezés. De mely fajoknál foglalkozzunk ezzel? Azok a zöldségnövények, melyek folyamatosan teremnek, azoknál nincs szükség ilyen megoldásokra. Tehát paprikát, paradicsomot, uborkát kevéssé éri meg ütemezetten termeszteni. A cukkini is, ha elkezd teremni és folyamatosan szedjük le a zsenge terméseit, akkor folyamatosan hoz újakat. A konyhakertben a vetésidők szakaszolásának főleg a rövidebb tenyészidejű zöldségeknél van szerepe és értelme. Ilyenek, a zöldhagyma, a retekfélék, a salátafélék, és minden más levélzöldség, például mizuna, rukkola, zsázsa és társaik. Ezek esetén könnyű kiszámítani, hogy a vetés után hány napra várható a kelés, és akkortól még mennyi idő az, hogy betakarítható legyen a gazdaságilag hasznos növényi rész.

Ha vetünk, és azt 10-15 nap múlva megismételjük, akkor folyamatosan lesznek szedhető zöldségeink, mindamellett, hogy ilyenkor a fajtákat is érdemes váltogatni, hiszen például retekből és salátából is vannak fajták, melyek tavasszal a még hűvösebb időszakban fejlődnek jobban és azok nem igazán bírják a nyári meleget, más fajták viszont pont a nyári időszakra lettek „kifejlesztve”. Őszhöz közeledve pedig újra előkerülhetnek a hidegkedvelőbb változatok.

A vetésmintázatok logikája

Sokféle vetési mód van, ezek közül minden esetben azt éri meg alkalmazni, ami a növény számára kedvezőbb, és amivel az adott növény ápolási munkái könnyebben megoldhatók. A sorba vetésnél a sor és tőtávolságot a növény majdani méretéhez igazítsuk. Ha a sorok, vagy a sorokban a kikelő növények túl közel vannak egymáshoz, akkor ez a kedvezőtlen állománysűrűség miatt a növények nem fejlődnek majd jól, egymás elől veszik el a vizet és a tápanyagokat, továbbá egymást is árnyékolják. A túlzottan nagy tő-, és sortávolság ugyanúgy nem kedvező, hiszen ebben az esetben a kultúrnövény kevéssé árnyékolja maga körül a talajt ami így hamarabb kiszárad, emiatt többet kell majd öntözni, és a gyomok is nagyobb számban jelennek meg a ritkább tőállás miatt. Az ikersoros elrendezésben kettő vagy három ikersor van egymás mellett ezt pedig egy szélesebb sorköz követi.

Ez helymegtakarítási szempontból is jó, az ikersorokban a növények számára ideális térállást biztosítjuk, a szélesebb sorköz pedig arra jó, hogy a munkaműveletek kényelmesebben elvégezhetők legyenek, hiszen innen kényelmesen beérünk az ikersorokba is.

Sávos vetésnél nem sorokat, hanem szélesebb sávokat jelölünk ki és a sávon belül szórt vetést alkalmazunk. Itt sor és tőtávolság ugyan nem lesz így meghatározva, de olyan sűrűséggel szórjuk ki a vetőmagot, hogy kelés után megfelelő élettere legyen majd a növényeknek. Levélzöldségeknél, például salátánál az jó megoldás lehet, ha túl sűrű az állomány akkor a fiatal salátákat ki ritkítjuk, ezeket tépősalátaként elfogyasztjuk, és a már ritkább térállásban ottmaradóknak így lesz idejük befejesedni. Az ágyásos elrendezés lényege, hogy az ágyások minden irányból körbejárhatók így a gondozás úgy oldható meg hogy nem tömörítjük taposással a növények körül a talajt. A fészekbe vetést pedig kifejezetten nagy teret igénylő növényeket például a futó indájú tökféléket, dinnyéket vetjük, melyeknél eleinte a gyommentesítésre nagy hangsúlyt kell fektetni, de később ezek annyira leárnyékolják maguk körül a talajt, hogy a gyomoknak esélyük sem lesz.

Vetésmélység: legjobb a középút

A mag vetésének a mélysége is lényeges a csírázás sikere szempontjából. Amennyiben túl sekélyen vetünk, emiatt hamarabb kiszáradhat a talaj szeles és csapadékmentes időben. Ha a mag vizet vesz föl és megduzzad, majd még a csírázás előtt kiszárad, akkor a csíra belefulladhat, ebből nem lesz így növény. Tehát minél nagyobb a vetésmélység annál kisebb a kiszáradás esélye, ám minél mélyebben van a mag annál nagyobb erőfeszítés, hogy eljusson a talaj felszínére. Épp ezért fontos megtalálni az arany középutat. Az apró magvúakat – például a zellert – csak a talaj felszínére szórjuk és falappal lelapogatjuk, a sárgarépa magját 1,5-2 cm, a borsó és a bab magját 4-5 cm mélyre helyezzük. A hosszabb csírázási időtartamú magokat mélyebbre, a gyorsakat sekélyebbre vetjük, hiszen a hosszabb csírázási idő alatt a talaj felső rétege többször is kiszáradhat, emiatt kissé mélyebbre vetünk, hogy a mag körül maradjon nedvesség. A talaj szerkezete és nedvességtartalma is befolyásolja a vetésmélységet, ezért homokos területen mélyebbre vetünk, hiszen ez a talajtípus hamarabb kiszárad, mint a kötöttebbek.

A nyári vetések kikelve intenzívebben fejlődnek

A tavaszi vetés sikerét szerencsés esetben a természetes csapadékra bízhatjuk, ám ez nyáron nem járható út. A nyári vetések kelése sokszor gyorsabb és sikeresebb, aminek az oka, hogy a hőmérséklet jóval magasabb, így a csíranövények fejlődése is intenzívebb. Azonban a nyári vetéskor mindenképp alkalmazzunk kelesztő öntözést. Ez vetés után nagy vízadaggal történik. Lényege hogy a talaj akkora víztartalékot kapjon, ami elegendő annyi időre, míg a magok kikelnek, sőt a magoncok életének első napjaiban is ebből tudnak gazdálkodni. Magvetés esetén azért előnyös a kelesztő öntözés, mint a gyakoribb, kis vízadagokkal történő, mert utóbbi esetben öntözéskor lemosódhat a magról a takaróföld, a mag elmozdulhat a talajban és ezek mind hátráltatják a kelési folyamatot.

Érdemes a tavaszi és későbbi vetéseket tervszerűen és szakszerűen elvégezni, hiszen így sokkal gyorsabb fejlődést érünk el növényeinknél, ami gazdaságilag hasznos részeik növekedésében, sőt mennyiségben, méretben, minőségben, és koraiságban is látható lesz.

agrotrend.hu / OTP Agrár

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés
Hirdetés