Hogyan befolyásolja az élelemtermelés a tápanyagtartalmat?

Az, hogy hogyan, milyen körülmények között termelnek egy növényt, erősen befolyásolhatja a termény beltartalmi értékét, ahogyan az állati termékek összetevőire is hat az állattartás, a takarmányozás módja. Mit számít ez, és mi a tanulság?

Az ördög a részletekben rejlik

Amikor a növénytermesztés módjáról beszélünk, fontos, hogy ne pusztán a bio vs. nem bio kettősségben gondolkodjunk. Az olyan tényezők, hogy például történik-e talajforgatás a termelés során, vagy alkalmaznak-e műtrágyákat, igen nagy hatásúak. E tevékenységek megtépázzák a talaj gombaközösségeit, melyeknek meghatározó szerepük van abban, hogy milyen anyagok jelennek meg a növényekben. A háttérben az áll, hogy rengeteg növény gyökér-gomba– (mikorrhiza) kapcsolatokat tart fenn, melyeken keresztül a két élőlénycsoport anyagokat szállít egymásnak.

Forrás: pixabay.com

A konvencionális termelésben általános a műtrágyák, a különféle növényvédő szerek alkalmazása és a szántás, a talajforgatás. Ez utóbbi a biotermelési rendszerekben is elterjedt (például a gyomok kordában tartására), azonban kedvezőtlenül hathat a talajéletre, így a fitokémiai anyagok (lásd alább) megjelenésére is. Akár bio-, akár konvencionális termelésről van szó, a talaj szervesanyag-tartalmát növelő komposzt és mulcs alkalmazása előnyös a beltartalom szempontjából is.

Éppen ezért érdemes a talajegészséget szem előtt tartva vizsgálni a kérdést. Mivel leginkább a bio- és a nem biotermelés összehasonlításáról érhetők el információk, a következőkben ezekre fókuszálunk. Mint látni fogjuk, még így is kimutathatók különbségek, pedig sok biotermelési rendszer sem felel meg a valóban fenntartható, természetkímélő mezőgazdaság követelményeinek (mivel nem fektetnek kellő hangsúlyt például a talajegészségre).

És az állati termékek?

Egy tanulmány annak a közvetett bizonyítékait járta körül, hogy a gyepre alapozott állattartásból származó termékek egészségesebbek-e. A kutatók arra jutottak, hogy a legeltetett állatok húsának összetételében nem pusztán az jelentheti a nagy különbséget, hogy gyepre alapozott tartásról van-e szó, hanem az is nagy kérdés, hogy mennyire változatos fajösszetételű a gyep, amelynek növényeit az állat fogyasztja, mivel a fitokémiai anyagok a húsba és a tejbe is bejuthatnak. Fajgazdag gyepekre alapuló tartás esetén a hús és a tej gazdagabb bioaktív fitokémiai anyagokban, így ezek egészségesebbek.

Jelentéktelen vagy óriási különbségek?

Ez attól függ, hogy milyen kémiai anyagról van szó. Sok kutatás áttekintéséből az derült ki, hogy a bio- és a nem biotermelési rendszerek között a makrotápanyagok terén nem jellemzők nagy különbségek a növényeknél. A mikrotápanyagok (a vitaminok és az ásványi anyagok) szempontjából nagy hatása van az alkalmazott fajtának/változatnak, valamint az alkalmazott mezőgazdasági gyakorlatoknak. A legkifejezettebb eltérés a fitokémiai anyagok esetében tapasztalható: a biotermelésből származó növények ezekből jóval többet tartalmaznak.

Sok tényező befolyásolja a beltartalmi értéket, többek között a termelés helye, az éghajlat, a talajadottságok, a termelési módszer, az alkalmazott fajta vagy változat, sőt, még a növénytermesztési szezon sajátosságai is.

A fitokémiai anyagok hatásai közé tartozik a fehérjeoxidációtól és a lipidperoxidációtól való védelem. Ez azért különösen érdekes, mert e két folyamat összefüggésbe hozható számos betegséggel, köztük a daganatos megbetegedésekkel. Azok a kutatási eredmények, amelyek alapján a vörös húsokat potenciálisan rákkeltőnek és egészségügyi szempontból más okokból is kedvezőtlennek tekintik, nem veszik figyelembe az eltérő beltartalmi értékeket, és azt sem, hogy az étkezések során a velük együtt fogyasztott többi élelemmel hogyan hatnak egymásra. Pedig az emberi egészségre valóságosan gyakorolt hatás ezek nélkül nem érthető meg. És arról se feledkezzünk meg, hogy a gyepre alapozott állattartás természetkímélő, fenntartható mezőgazdasági- és élelmiszer-rendszerekbe is jól beilleszthető állatitermék-előállítási mód!

Kéretlen ráadás

A konvencionális termeléssel nem csak az a gond, hogy egyes anyagokból kevesebbet tartalmaznak a termények. Az ilyen termelésből származó növényeknél gyakran kimutathatók vegyszermaradványok és nehézfémek, valamint antibiotikumokra rezisztens baktériumok is előfordulnak. Mindezek nyilvánvalóan kedvezőtlenek az emberi egészségre nézve. Az alacsonyabb C-vitamin-tartalom magasabb nitráttartalommal párosulva különösen szerencsétlen: épp a C-vitamin védene ugyanis a nitrát kedvezőtlen hatásaitól.

Élelemtermelés és egészség

A tanulság tehát az, hogy kedvező hatásai vannak a természetkímélő termelésnek az élelem beltartalmára, ha a makrotápanyagok mögé nézünk. A fitokémiai anyagok, melyek támogatják az emberi egészséget, nagyobb mennyiségben vannak jelen a biotermelésből származó terményekben. A kutatók ugyanakkor megjegyzik, hogy a fitokémiai anyagok fokozott bevitelének legalapvetőbb módja az, ha több (és többféle) növényt fogyasztunk.

A mezőgazdasági élelmiszer-rendszereink számos módon befolyásolják az egészségünket. Az agroökológiai – tehát az ökológiai folyamatokra, a sokféleségre, a helyi létforrásokra építő, kevésbé inputintenzív és a társadalmi aspektusokra is nagy hangsúlyt fektető – megközelítések többszörösen kedvezők lehetnek az emberi egészség megőrzése és az ökológiai válság mérséklése szempontjából. A környezetünk és az emberi egészség szorosan összefügg egymással. Fel kell hagynunk azokkal a termelési gyakorlatokkal, amelyek egészségtelen és környezetpusztító élelmet hoznak létre!

A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért kiemelten foglalkozott a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is.

agrotrend.hu / Greendex