Szabad fiaztatási rendszerek a modern sertéstartásban

Az iparszerű, nagyüzemi sertéstartás elterjedésével és fejlődésével egyre kisebb alapterületről egyre nagyobb mennyiségű terméket igyekeztünk realizálni az utóbbi időben anélkül, hogy a környezeti terhelési és állatjóléti aspektusokat is figyelembe vettük volna. A jövőben a változás és változtatás elengedhetetlen – ehhez szeretnénk néhány konkrét példát felmutatni a nagyvilágból. – írja az allattenyesztok.hu.

Amerikában már évtizedekkel ezelőtt létezett az a hatékonyságot kifejező naturális mutató – nemcsak hizlaló, hanem háromfázisú, azaz kocatartással, malacneveléssel és hizlalással foglalkozó sertéstelepeken is –, ami kimutatta, hogy egy négyzetméter alapterületről hány hízó értékesíthető évente. Európában ez kevésbé terjedt el, inkább az egy koca után realizálható éves hízókibocsátást használjuk. Ez a sertéstartás koncentrálódását hozta magával, nemcsak abban az értelemben, hogy egyre nagyobb létszámú telepeken nevelünk sertést, de mindezt egyre kisebb alapterületen. Ennek megvan a józan, logikus oka is – még mielőtt bárki elítélné ezért a sertéstartókat!

Az állattenyésztés a mesterséges környezet kialakításával és folyamatos fejlesztésével olyan körülményeket igyekszik teremteni, ahol az állatot nem teszik ki a változó, sokszor szélsőséges környezeti hatásoknak, amik veszélyeztetik termelését, egészségét, létét. Zárt térben helyezik el őket, hogy megvédjék a ragadozóktól, a túl hidegtől vagy éppen a túl melegtől, nem beszélve a kórokozókról.

Forrás: pixabay.com

TELJES SZABADSÁG

A kültéri fiaztatás (OS, outdoor systems) során a kocák kültéri fiaztatókarámon belül, minden kocára jutó egy-egy fiaztatókunyhóban fialnak, ahol fészket építhetnek, alomanyag biztosított számukra. A kocák teljesen szabadon mozoghatnak a karámon belül, fialáskor elvonulhatnak, de párnaposan malacaikat összevezetik. Az almok keveredhetnek már választás előtt, gyakori az átszopás, öndajkásítás. Ez egy minimális gondozói felügyelettel működő rendszer. Ökológiai gazdaságokban bír elsősorban létjogosultsággal a járványvédelmi előírások szigorú betartása mellett (szabályos duplakerítés megléte, lehetőleg villanypásztor-védelemmel is ellátva).

KÖLTSÉGHATÉKONY CSOPORTOS FIAZTATÁS

A kültéri tartáshoz hasonlóak, de zárt épületben alkalmazhatók a csoportos fiaztatási rendszerek (GS, group systems), melyek közös jellemzője, hogy egyszerűbb technológiai felszereltségük miatt költséghatékonyabbak a konvencionális fiaztatóknál, valamint az almok választás előtt keveredhetnek egymással. Több változatuk létezik, úgy, mint a mélyalmos csoportos (deep litter group system), a csoportos szoptatási (group lactation system) és a kétlépcsős csoportos (two stage group system) rendszerek. A mélyalmos csoportos rendszereket Svédországban fejlesztették ki, két típusuk ismert, az egyikben a kocák a fialás alatt és a szoptatás első 10 napjában fiaztató kutricákban tartózkodnak, majd választásig nagyobb csoportos szoptatófakkokba kerülnek. A másik változatban a kocákat már fialás előtt a csoportos fiaztatófakkokba helyezik, melyekben a létszámnak megfelelő fészkelőboxok találhatók, ezeket a fialás alatt és a fialást követő 7-10 napban használják a kocák.

Az együtt mozgó kocacsoportokról és az egyedi kutricás rendszerekről a MÁL szeptemberi számában olvashatnak

agrotrend.hu / allattenyesztok.hu