Állattenyésztés

Norvég fehér juh

Norvégia mezőgazdasági területei – az ország természeti adottságaiból adódóan – nem kimondottan alkalmasak a szántóföldi növénytermesztésre. A közel egy millió ha mezőgazdasági terület mintegy kétharmada legelő, így az állati termékek termeléséből származó bevételek meghatározó jelentőségűek az agrárium bevételi oldalát tekintve – írják a Magyar Állattenyésztők Szövetsége honlapján.

A norvégok évi 69 kg-os húsfogyasztásából 5-6 kg a juhhús. Éves szinten 2-2,2 millió juh (anya a bárányaival) legel a magashegyi legelőkön. Az anyánkénti (≈70 kg) évenkénti hasznosult bárányszaporulat 2 körüli értéket mutat, az őszre elkészült bárányok átlagos tömege 45 kg, míg a carcass 18-21 kg. A norvég juhtenyésztés szervezéséért és a tenyésztési program végrehajtásáért a Norwegian Association of Sheep and Goat Farmers (NSG – Norvég Juh és Kecske Farmerek Szövetsége) a felelős. Saját véleményük szerint ők a világ egyik legjobb ilyen szervezete, ami köszönhető a farmerekkel való nagyon szoros együtt működésnek, a tenyésztők egymással való szoros együttműködésének, valamint az egyik kulcstényezőnek: a mesterséges termékenyítés alkalmazásának a genetikai előrehaladás gyorsítása érdekében.

Az ország anyajuhállományának (≈900.000 anya) 15%-át a spaelsau (norvég rövidfarkú juh) őshonos juh adja, a termelés 75%-a norvég fehér juh szintetikus juhfajtával történik és a fennmaradó 15-20% egyéb fajtával valósul meg.

A norvég fehér juh bemutatása

A norvég fehér juh egy olyan genotípus, amelynek kiinduló populációja a Norvégiában őshonos rövid és hosszú farkú juhfajtákból ered, mint a dala, rygja and steigar. Mindhárom fajta kiválóan alkalmazkodott a klimatikus és takarmányozási adottságokhoz, azonban a ’60-as évektől kezdődően a tenyésztési program a termelékenységük javítását tűzte ki célul. A ’70-es évek második felétől mind a szaporasági, mind a hústermelő képesség javítására irányuló keresztezési kezdeményezéseknek köszönhetően a 2000-es évek elején ismerték el a norvég fehér juhot (hosszú farkú). A szaporaság javításában elsőként a finn (rövid farkú) juhot használták, amit bizonyít a szaporaságot befolyásoló nagyhatású gén (GDF9) jelenléte is a norvég fehér juh genomjában. A húsformák és a vágóbárány teljesítményének javítására texel juhokat használtak. A sikeres javulás a szaporulati mutatók esetében további keresztezést igényelt a tejtermelés növelésére, amihez keletfríz juhokat használtak. A norvég fehér juh mind a mai napig nagy genetikai diverzitást mutat, de a termelési értékei született bárányszám, születési báránysúly, választott báránysúly (vágóbárány súlya) igen egységes.

Ha többet olvasna a norvég fehér juhról, a novemberi MÁL-ban megteheti.

(Nyitókép: Geir Ormseth / Pixabay)

agrotrend.hu / allattenyesztok.hu

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés
Hirdetés