Keresés
Close this search box.
Keresés
Close this search box.

Állattenyésztés

Hogyan csökkenthető az állatállományok kibocsátása?

Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában az állattenyésztésből származó károsanyag-kibocsátások csökkentési lehetőségeit tárják fel, kiemelt figyelmet fordítva az enterális fermentációból származó kibocsátásra. Felhívják a figyelmet továbbá a kutatások és innovációk jelentőségére és a digitális technológiákban rejlő lehetőségekre.

Európa rendelkezik a világ egyik leghatékonyabb állattenyésztési rendszerével, melynek fő jellemzője, hogy az egy kilogramm húsra jutó üvegházhatású gázok kibocsátása alacsonyabb, mint más térségekben.

Az enterális fermentáció, amely a takarmányok emésztési folyamatának egyik eredménye, különösen a növényevő kérődző állatok, például a szarvasmarhák, bivalyok, juhok és kecskék esetében vált kiemelten fontossá, mivel az nagy mennyiségű metán (CH4) termelődésével jár. A keletkező metán mennyisége elsősorban az állat jellemzőitől, például fajtájától, korától és súlyától, valamint a takarmány típusától és mennyiségétől függ. Az enterális fermentációnak a metán kibocsátáshoz való hozzájárulása 42,6%-ot tesz ki, de az állattartás, – tenyésztés fejlesztése révén számos lehetőség áll rendelkezésre az állattenyésztésből származó kibocsátások csökkentésére.

Forrás: pixabay.com

Az ENSz Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) statisztikái szerint az EU állattenyésztési ágazatából származó enterális fermentációs kibocsátás 1990-2022. között gyorsan csökkent, 17,9 kilotonnáról 8,3 kilotonnára, ami több mint 50%-os csökkenést jelent. Ez nagyrészt a specializáltabb mezőgazdasági állattenyésztési rendszerekre való áttérésnek köszönhető, amely rendszerekek még mindig jelentős mértékű javulási lehetőséget rejtenek magukban. Amint azt a FAO megerősítette, a fosszilis tüzelőanyagok energiatermelésre történő felhasználása az egyik első számú kibocsátási forrás, ezt követi a közlekedés, a feldolgozó- és az építőipar, a negyedik helyen pedig a mezőgazdasági termelés áll, amely a globális kibocsátások alig több mint tizedéért felelős.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) legfrissebb adatai szerint az enterális fermentációból származó CH4-kibocsátás és a talajból származó N2O-kibocsátás a teljes mezőgazdasági üvegházhatásúgáz-kibocsátások 48%-áért, illetve 31%-áért felelős. A trágyakezelésből származó CH4 a harmadik legfontosabb kibocsátási forrás, amely mintegy 17%-ot tesz ki. A fennmaradó források viszonylag kis mértékben járulnak hozzá a kibocsátáshoz, azok a teljes mezőgazdasági ÜHG-kibocsátás kevesebb mint 5%-át teszik ki.

Az állattartásból származó kibocsátások csökkentésének számos módja van

Az állattartásból származó kibocsátások csökkentésére konkrét módszerek léteznek, az állattartási, -tenyésztési rendszerek és az állomány menedzsment javításával jelentős kibocsátás-csökkentés érhető el. További egyszerű kibocsátás-csökkentési mód, amelyet a nyilvános vitákban gyakran figyelmen kívül hagynak, az az élelmiszerpazarlás csökkentése. A FAO szerint a gyümölcsök és zöldségek 40-50%-a a keletkezési helyén vész kárba, míg a hús- és tejtermékek esetében a FAO becslései szerint a veszteség 20%-os. Az élelmiszer-pazarlás a globális kibocsátás 8-10%-áért felelős, így az élelmiszer-pazarlás csökkentésének előmozdítása hozzájárulhat a kibocsátások további csökkentéséhez.

A metán kibocsátás intenzitása és a kibocsátás mérsékléséhez kapcsolódó lehetőségek régiónként és termelési rendszerenként jelentősen eltérnek. A FAO értékelései szerint a kérődző állatokból származó termékek kibocsátási intenzitásai közötti nagy különbségek az eltérő agroökológiai körülményeknek, az alkalmazott gazdálkodási gyakorlatoknak és a különböző ellátásilánc-irányítási rendszereknek tudható be. Ezen igen eltérő, nagy változatosságot mutató környezeten belül számos mérséklési lehetőség megtalálható és a megfelelő ösztönzőkkel ezek előnyei kihasználhatók annak érdekében, hogy a jelenleg tapasztalható szakadékok áthidalhatóak legyenek az egyes rendszerek esetében.

A kibocsátás csökkentésére a gazdaságok szintjén is léteznek megoldások és a gazdálkodók az elmúlt két évtizedben már számos intézkedést hoztak e területen. A FAO jelentése szerint a meglévő termelési rendszereken belül a gazdálkodási rendszerek javításával a kibocsátások intenzitásbeli különbségei mérsékelhetőek és a kibocsátások mértéke mintegy 30%-kal csökkenthető.

A takarmányozás és takarmány-adalékanyagok jelentősége

A takarmányozás-tudományi innovációk olyan takarmány-adalékanyag megoldásokat eredményeztek, mint például az aminosavak, enzimek és probiotikumok, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésre álló takarmány-alapanyagok hatékonyabb felhasználását és csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátásához, a savasodáshoz és az eutrofizációhoz (álló vizek tápanyag feldúsulás következtében történő elalgásodása) kapcsolódó negatív hatásokat. A fitáz, a világon legszélesebb körben használt takarmány-enzim alkalmazása pedig lehetővé tette, hogy az állatok esetében a takarmány-alapanyagokban rendelkezésre álló foszfor emészthetősége fokozódjon, ami csökkenti a takarmánybeviteli igényt. Egyértelműen kijelenthető, hogy a takarmány-adalékanyagok alkalmazása pozitív hatással van az állattenyésztés környezeti lábnyomára.

Különösen a szarvasmarhák esetében a takarmány minőségének javítása a jobb gyepgazdálkodással, a legelőterületeket alkotó fűfajok összetételének optimalizálásával és a takarmánykeverékek javításával, valamint a helyben elérhető takarmány-kiegészítők nagyobb mértékű használata révén érhető el. A kérődzők termelési szintjének a legelőterületek állateltartó képességéhez, fűhozamához való igazítása, az adagok kiegyensúlyozása, valamint a takarmányok megfelelő előkészítése és tartósítása javítja a tápanyagfelvételt, kedvező hatással van a kérődzők termelékenységére és termékenységére. Bármi legyen is a takarmányforrás, a takarmányok jobb hasznosítása segíthet mérsékelni a kérődzők és a monogasztrikus állatok ammónia-kiürítését. Számos kutatás folyik a kérődzők enterális fermentációjából származó kibocsátások csökkentése érdekében, például a takarmányok összetételének és a felhasznált takarmány-alapanyagok típusának módosításával, valamint olyan takarmány-adalékanyagok, mint az algák, tengeri algák, polifenolok/tanninok és illóolajok takarmányozásba történő bevonásával kapcsolatosan.

A digitális technológiákban, az állategészségügyben és a tenyésztésben rejlő lehetőségek

Hasonlóképpen a fentiekhez, a digitális technológiákban rejlő lehetőségek, mint például a „Dolgok internete”, a „Big data”, a blokklánc, a drónok és a távérzékelés alkalmazása a szabadtartású állatállományok esetében teljesen új lehetőségeket nyújthatnak az üvegházhatású gázok kibocsátásának és eltávolításának eddig nem látott részletességű és talán kisebb bizonytalansággal és nagyobb pontossággal történő nyomon követésére. A mesterséges intelligencia és a fokozódó számítási teljesítmény lehetővé teheti, hogy a jövőbeli rendszerek hatalmas mennyiségű adatot dolgozzanak fel és szükség szerint áttekintéseket, trendvonalakat és különböző paraméterek szerinti bontásokat biztosítsanak.

FAO tanulmánya kimutatta, hogy egy konkrét projektben, amelynek célja a pásztoroló állattartás folytató közösségek éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének növelése volt, és amelyben a különböző intézkedések − beleértve a vakcinázást is − kombinációját hajtották végre a teljes kibocsátás 17%-kal, a kibocsátás intenzitása pedig 20%-kal csökkent.

A céltudatosan kialakított és szakszerűen végrehajtott tenyésztési programok szintén csökkenthetik a metánkibocsátást azáltal, hogy olyan állatokat választanak ki, amelyek kevesebb CH4-et termelnek és hosszabb hasznos élettartammal rendelkeznek. A hosszú, hasznos élettartamhoz kötődő olyan tulajdonságok, mint például az állatok és utódaik vitalitása és nagyobb túlélési esélyei hozzájárulnak az állattenyésztés kibocsátásának és szénlábnyomának csökkentéséhez. Hasonlóképpen, az állategészségüggyel kapcsolatos tulajdonságok, mint például a betegségekkel szembeni ellenálló képesség és a robusztusság szintén az állattenyésztésből származó alacsonyabb kibocsátásokhoz vezetnek.

A kibocsátáscsökkentés elérése sokoldalú megközelítést, ágazatok közötti együttműködést és folyamatos innovációt igényel. Csak ezeknek a stratégiáknak a végrehajtásával tudunk egy fenntarthatóbb és környezetbarátabb állattenyésztési ágazat felé haladni.

Forrás: ELV – How to reduce livestock emission

agrotrend.hu / NAK

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés