Hogyan csökkenthető az állatállományok kibocsátása?

Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában az állattenyésztésből származó károsanyag-kibocsátások csökkentési lehetőségeit tárják fel, kiemelt figyelmet fordítva az enterális fermentációból származó kibocsátásra. Felhívják a figyelmet továbbá a kutatások és innovációk jelentőségére és a digitális technológiákban rejlő lehetőségekre.

Európa rendelkezik a világ egyik leghatékonyabb állattenyésztési rendszerével, melynek fő jellemzője, hogy az egy kilogramm húsra jutó üvegházhatású gázok kibocsátása alacsonyabb, mint más térségekben.

Az enterális fermentáció, amely a takarmányok emésztési folyamatának egyik eredménye, különösen a növényevő kérődző állatok, például a szarvasmarhák, bivalyok, juhok és kecskék esetében vált kiemelten fontossá, mivel az nagy mennyiségű metán (CH₄) termelődésével jár. A keletkező metán mennyisége elsősorban az állat jellemzőitől, például fajtájától, korától és súlyától, valamint a takarmány típusától és mennyiségétől függ. Az enterális fermentációnak a metán kibocsátáshoz való hozzájárulása 42,6%-ot tesz ki, de az állattartás, – tenyésztés fejlesztése révén számos lehetőség áll rendelkezésre az állattenyésztésből származó kibocsátások csökkentésére.

Forrás: pixabay.com

Az ENSz Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) statisztikái szerint az EU állattenyésztési ágazatából származó enterális fermentációs kibocsátás 1990-2022. között gyorsan csökkent, 17,9 kilotonnáról 8,3 kilotonnára, ami több mint 50%-os csökkenést jelent. Ez nagyrészt a specializáltabb mezőgazdasági állattenyésztési rendszerekre való áttérésnek köszönhető, amely rendszerekek még mindig jelentős mértékű javulási lehetőséget rejtenek magukban. Amint azt a FAO megerősítette, a fosszilis tüzelőanyagok energiatermelésre történő felhasználása az egyik első számú kibocsátási forrás, ezt követi a közlekedés, a feldolgozó- és az építőipar, a negyedik helyen pedig a mezőgazdasági termelés áll, amely a globális kibocsátások alig több mint tizedéért felelős.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) legfrissebb adatai szerint az enterális fermentációból származó CH₄-kibocsátás és a talajból származó N₂O-kibocsátás a teljes mezőgazdasági üvegházhatásúgáz-kibocsátások 48%-áért, illetve 31%-áért felelős. A trágyakezelésből származó CH₄ a harmadik legfontosabb kibocsátási forrás, amely mintegy 17%-ot tesz ki. A fennmaradó források viszonylag kis mértékben járulnak hozzá a kibocsátáshoz, azok a teljes mezőgazdasági ÜHG-kibocsátás kevesebb mint 5%-át teszik ki.

Az állattartásból származó kibocsátások csökkentésének számos módja van

Az állattartásból származó kibocsátások csökkentésére konkrét módszerek léteznek, az állattartási, -tenyésztési rendszerek és az állomány menedzsment javításával jelentős kibocsátás-csökkentés érhető el. További egyszerű kibocsátás-csökkentési mód, amelyet a nyilvános vitákban gyakran figyelmen kívül hagynak, az az élelmiszerpazarlás csökkentése. A FAO szerint a gyümölcsök és zöldségek 40-50%-a a keletkezési helyén vész kárba, míg a hús- és tejtermékek esetében a FAO becslései szerint a veszteség 20%-os. Az élelmiszer-pazarlás a globális kibocsátás 8-10%-áért felelős, így az élelmiszer-pazarlás csökkentésének előmozdítása hozzájárulhat a kibocsátások további csökkentéséhez.

A metán kibocsátás intenzitása és a kibocsátás mérsékléséhez kapcsolódó lehetőségek régiónként és termelési rendszerenként jelentősen eltérnek. A FAO értékelései szerint a kérődző állatokból származó termékek kibocsátási intenzitásai közötti nagy különbségek az eltérő agroökológiai körülményeknek, az alkalmazott gazdálkodási gyakorlatoknak és a különböző ellátásilánc-irányítási rendszereknek tudható be. Ezen igen eltérő, nagy változatosságot mutató környezeten belül számos mérséklési lehetőség megtalálható és a megfelelő ösztönzőkkel ezek előnyei kihasználhatók annak érdekében, hogy a jelenleg tapasztalható szakadékok áthidalhatóak legyenek az egyes rendszerek esetében.

A kibocsátás csökkentésére a gazdaságok szintjén is léteznek megoldások és a gazdálkodók az elmúlt két évtizedben már számos intézkedést hoztak e területen. A FAO jelentése szerint a meglévő termelési rendszereken belül a gazdálkodási rendszerek javításával a kibocsátások intenzitásbeli különbségei mérsékelhetőek és a kibocsátások mértéke mintegy 30%-kal csökkenthető.

A takarmányozás és takarmány-adalékanyagok jelentősége

A takarmányozás-tudományi innovációk olyan takarmány-adalékanyag megoldásokat eredményeztek, mint például az aminosavak, enzimek és probiotikumok, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésre álló takarmány-alapanyagok hatékonyabb felhasználását és csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátásához, a savasodáshoz és az eutrofizációhoz (álló vizek tápanyag feldúsulás következtében történő elalgásodása) kapcsolódó negatív hatásokat. A fitáz, a világon legszélesebb körben használt takarmány-enzim alkalmazása pedig lehetővé tette, hogy az állatok esetében a takarmány-alapanyagokban rendelkezésre álló foszfor emészthetősége fokozódjon, ami csökkenti a takarmánybeviteli igényt. Egyértelműen kijelenthető, hogy a takarmány-adalékanyagok alkalmazása pozitív hatással van az állattenyésztés környezeti lábnyomára.

Különösen a szarvasmarhák esetében a takarmány minőségének javítása a jobb gyepgazdálkodással, a legelőterületeket alkotó fűfajok összetételének optimalizálásával és a takarmánykeverékek javításával, valamint a helyben elérhető takarmány-kiegészítők nagyobb mértékű használata révén érhető el. A kérődzők termelési szintjének a legelőterületek állateltartó képességéhez, fűhozamához való igazítása, az adagok kiegyensúlyozása, valamint a takarmányok megfelelő előkészítése és tartósítása javítja a tápanyagfelvételt, kedvező hatással van a kérődzők termelékenységére és termékenységére. Bármi legyen is a takarmányforrás, a takarmányok jobb hasznosítása segíthet mérsékelni a kérődzők és a monogasztrikus állatok ammónia-kiürítését. Számos kutatás folyik a kérődzők enterális fermentációjából származó kibocsátások csökkentése érdekében, például a takarmányok összetételének és a felhasznált takarmány-alapanyagok típusának módosításával, valamint olyan takarmány-adalékanyagok, mint az algák, tengeri algák, polifenolok/tanninok és illóolajok takarmányozásba történő bevonásával kapcsolatosan.

A digitális technológiákban, az állategészségügyben és a tenyésztésben rejlő lehetőségek

Hasonlóképpen a fentiekhez, a digitális technológiákban rejlő lehetőségek, mint például a „Dolgok internete”, a „Big data”, a blokklánc, a drónok és a távérzékelés alkalmazása a szabadtartású állatállományok esetében teljesen új lehetőségeket nyújthatnak az üvegházhatású gázok kibocsátásának és eltávolításának eddig nem látott részletességű és talán kisebb bizonytalansággal és nagyobb pontossággal történő nyomon követésére. A mesterséges intelligencia és a fokozódó számítási teljesítmény lehetővé teheti, hogy a jövőbeli rendszerek hatalmas mennyiségű adatot dolgozzanak fel és szükség szerint áttekintéseket, trendvonalakat és különböző paraméterek szerinti bontásokat biztosítsanak.

A FAO tanulmánya kimutatta, hogy egy konkrét projektben, amelynek célja a pásztoroló állattartás folytató közösségek éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének növelése volt, és amelyben a különböző intézkedések − beleértve a vakcinázást is − kombinációját hajtották végre a teljes kibocsátás 17%-kal, a kibocsátás intenzitása pedig 20%-kal csökkent.

A céltudatosan kialakított és szakszerűen végrehajtott tenyésztési programok szintén csökkenthetik a metánkibocsátást azáltal, hogy olyan állatokat választanak ki, amelyek kevesebb CH₄-et termelnek és hosszabb hasznos élettartammal rendelkeznek. A hosszú, hasznos élettartamhoz kötődő olyan tulajdonságok, mint például az állatok és utódaik vitalitása és nagyobb túlélési esélyei hozzájárulnak az állattenyésztés kibocsátásának és szénlábnyomának csökkentéséhez. Hasonlóképpen, az állategészségüggyel kapcsolatos tulajdonságok, mint például a betegségekkel szembeni ellenálló képesség és a robusztusság szintén az állattenyésztésből származó alacsonyabb kibocsátásokhoz vezetnek.

A kibocsátáscsökkentés elérése sokoldalú megközelítést, ágazatok közötti együttműködést és folyamatos innovációt igényel. Csak ezeknek a stratégiáknak a végrehajtásával tudunk egy fenntarthatóbb és környezetbarátabb állattenyésztési ágazat felé haladni.

Forrás: ELV – How to reduce livestock emission

agrotrend.hu / NAK