Hogyan csökkenthetjük az állatállományok károsanyag-kibocsátását?

Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló, Európai Állattenyésztés Hangja elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában az állattenyésztésből származó károsanyag-kibocsátások csökkentési lehetőségeit tárja fel, kiemelt figyelmet fordítva az enterális fermentációból származó kibocsátásra /Megjelent a Magyar Állattenyésztők Szövetségének weboldalán/.

Európa rendelkezik a világ egyik leghatékonyabb állattenyésztési rendszerével, melynek fő jellemzője, hogy az egy kilogramm húsra jutó üvegházhatású gázok kibocsátása alacsonyabb, mint más térségekben. Az enterális fermentáció különösen a növényevő kérődző állatok esetében vált kiemelten fontossá, mivel az nagy mennyiségű metán termelődésével jár. A keletkező metán mennyisége elsősorban az állat fajtájától, korától és súlyától, valamint a takarmány típusától és mennyiségétől függ. Az enterális fermentációnak a metánkibocsátáshoz való hozzájárulása 42,6%-ot tesz ki, de az állattartás, -tenyésztés fejlesztése révén számos lehetőség áll rendelkezésre az állattenyésztési ágazat kibocsátásának csökkentésére.

Forrás: pixabay.com

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) statisztikái szerint az EU állattenyésztési ágazatából származó enterális fermentációs kibocsátás 1990 és 2022 között gyorsan csökkent, 17,9 kilotonnáról 8,3 kilotonnára, ami több mint 50%-os csökkenést jelent. Ez nagyrészt a specializáltabb mezőgazdasági és állattenyésztési rendszerekre való áttérésnek köszönhető, amely rendszerek még mindig jelentős mértékű javulási lehetőséget rejtenek magukban. Amint azt a FAO meg erősítette, a fosszilis tüzelőanyagok energiatermelésre történő felhasználása az egyik első számú kibocsátási forrás, ezt követi a közlekedés, a feldolgozó- és az építőipar, a negyedik helyen pedig a mezőgazdasági termelés áll, amely a globális kibocsátások alig több mint tizedéért felelős.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) legfrissebb adatai szerint az enterális fermentációból származó CH4-kibocsátás és a talajból származó N2O-kibocsátás a teljes mezőgazdasági üvegházhatásúgáz-kibocsátások 48%-áért, illetve 31%-áért felelős. A trágyakezelésből származó CH4 a harmadik legfontosabb kibocsátási forrás, amely mintegy 17%-ot tesz ki.

Az állattartásból származó kibocsátások csökkentésének módjai

Az állattartási, -tenyésztési rendszerek és az állománymenedzsment javításával jelentős kibocsátáscsökkentés érhető el. További egyszerű kibocsátáscsökkentési mód, amelyet a nyilvános vitákban gyakran figyelmen kívül hagynak, az az élelmiszer-pazarlás csökkentése. Az élelmiszer-pazarlás a globális kibocsátás 8-10%-áért felelős, így annak visszaszorítása hozzájárulhat a kibocsátások további csökkentéséhez. A FAO becslései szerint a hús- és tejtermékek esetében a veszteség 20%-os.

A metánkibocsátás intenzitása és a kibocsátás mérsékléséhez kapcsolódó lehetőségek régiónként és termelési rendszerenként jelentősen eltérnek. A kérődző állatokból származó termékek kibocsátási intenzitásai közötti nagy különbségek az eltérő agroökológiai körülményeknek, az alkalmazott gazdálkodási gyakorlatoknak és a különböző ellátásilánc-irányítási rendszereknek tudható be. A kibocsátás csökkentésére a gazdaságok szintjén is léteznek megoldások, és a gazdálkodók az elmúlt két évtizedben már számos intézkedést hoztak e területen. A FAO jelentése szerint a meglévő termelési rendszereken belül a gazdálkodási rendszerek javításával a kibocsátások intenzitásbeli különbségei mérsékelhetőek, és a kibocsátások mértéke mintegy 30%-kal csökkenthető.

A teljes cikket a MÁL októberi számában olvashatják.

agrotrend.hu / Magyar Állattenyésztők Szövetsége