Állattenyésztés

Egyensúlyban kell tartani az etikai felelősséget és a pénzügyi fenntarthatóság az állatjólétben

Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor állatjóléti kérdésekben szakpolitikai döntések kerülnek meghozatalra kiemelten fontos, hogy olyan intézkedések kerüljenek támogatásra, amelyek az etikai felelősség és a pénzügyi fenntarthatóság egyensúlyának megteremtését segítik elő.

Az állatjólét javításának gazdasági dimenziója árnyaltabb, mint a költségek egyszerű növekedése.

Bár a szigorúbb előírások betartásához szükséges feltételek megteremtéséhez és későbbi fenntartásához kezdetben beruházások szükségesek, például a létesítmények korszerűsítéséhez vagy a személyzet képzéséhez, azonban számos tudományos tanulmány azt mutatja, hogy ezek a kiadások megtérülhetnek a magasabb piaci hozamok realizálódása, az állatokat érő stressz mértékének csökkenése (és ennek következtében az állatorvosi költségek csökkenése), valamint a fogyasztók etikusabb termékek iránti elvárásainak való megfelelés révén.

Fotó: ELV – Animal werfare: Balancing ethical responsibility and financial sustainability

Míg a nagyüzemek szélesebb körű pénzügyi forrásaiknak köszönhetően kedvezőbb helyzetben vannak ezen beruházások megvalósítása tekintetében, addig a kis méretű állattenyésztő vállalkozások (mikro-, kis- és közepes vállalkozások) számára ezek megvalósítása továbbra is kihívást jelent. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági kistermelőknek segítséget lehessen nyújtani az állatjóléti előírások végrehajtása terén, állami beavatkozásra van szükség − különösen azért, mert az utóbbi években az állatjólét javítására irányuló intézkedések hátterében elsősorban a „közvélemény érzékenységének” fokozódása áll. Konkrét ötlet egy erre a célra létrehozott állami alap létrehozása. Ebből az alapból lehetne a létesítmények korszerűsítését vagy javítását célzó projekteket finanszírozni. Néhány példa erre:

– vissza nem térítendő támogatások biztosítása az istállók és a szellőzőrendszerek korszerűsítésére,

– támogatott hitelek biztosítása a fenntarthatóbb technológiák beszerzésére, valamint

– olyan szakértők (állatorvosok, agronómusok, etológusok) részvételével tartott képzések támogatása, amelyek technikai/szakmai segítséget tudnak nyújtani a gazdálkodóknak.

A folyamatos monitoring biztosítaná, hogy a kistermelők, akik egyébként nem tudnák önerőből megfinanszírozni a szükséges beruházásokat, ne szoruljanak ki a piacról.

A jelenleg rendelkezésre álló támogatások közül kiemelendő, kézzelfogható példaként az Európai Unió által finanszírozott vidékfejlesztési programok „állatjóléti” intézkedéseit lehet megemlíteni. Ebben az esetben azok a mezőgazdasági termelők, akik önkéntesen vállalják a jogszabályi minimumkövetelményeken túlmutató előírások, feltételek betartását (például az állatok számára rendelkezésre álló férőhely növelése, az antibiotikum-használat csökkentése és a környezet gazdagításának biztosítása), az állatok számával és a bevezetett fejlesztések mértékével arányos éves kifizetésekben részesülnek. Ahhoz azonban, hogy a gazdaságok továbbra is részesülhessenek ezekből a támogatásokból, rendszeres időközönként ellenőrzéseken kell átesniük, melynek keretében megvizsgálásra kerül gazdaságuk aktuális higiéniai, egészségügyi és strukturális állapota.

Végső soron az állatjólét szintjének javítása szempontjából a legfontosabb kihívás Európában mindenekelőtt a kistermelők pénzügyi fenntarthatóságának biztosítása, különösen a gazdaságilag sérülékeny területeken. Ezzel összefüggésben a politikai döntéshozóknak és az iparnak támogatásokat kell nyújtaniuk, képzési és együttműködési lehetőségeket kell felkínálniuk az állatok jólétének előmozdítása érdekében.

Ezért biztosak lehetünk abban, hogy az etikai felelősség és a gazdasági életképesség megfelelő kombinációja jelentősen befolyásolja majd az állatjóléti normák alakulását, fejlődését.

Ez a cikk, amelyet Andrea Rosati, az Európai Állattudományi Szövetség (EAAP) főtitkára írt, az EAAP 2025. januári, 268. számú hírlevelében jelent meg.