Az üszőnevelés stratégiája

Az üszőnevelés stratégiájának a helyes megválasztása egy örök és klasszikus probléma és kérdés: mikor tenyészérett a Holstein-fríz üsző és miként csökkentsük az üszőnevelés költségeit?

Talán nem is létezik még egy terület az állattenyésztésen belül, ami a tudományos és gyakorlati bizonyítások, cáfolatok, trendek tekintetében akkora változáson ment volna keresztül az elmúlt 20-30 év során, mint a tejelő ágazat üszőnevelési kérdései.

Szakirodalmi adatok 1990-2000:

Az intenzív tejtermelés összes költségének 15-20%-át az üszőnevelés költsége teszi ki (takarmányozás, tartás, állategészségügy; Heinrichs, 1993). A tejelő szarvasmarha fajták a születéstől az első ellésig terjedő életszakaszukban nem generálnak bevételt, így az üszőnevelési költségek megtakarításának legnagyobb lehetősége az első ellés életkorának a csökkentése (Tozer és Heinrichs, 2001). Mindezzel javítható az életteljesítmény, amint az állomány éves tejtermelésének növelésével is többlet árbevétel érhető el (Lin és mtsai. 1988). Ennek megvalósításához azonban a tenyésztésbevételt megelőző időszak során jelentősen növelni szükséges a napi súlygyarapodás mértékét, amely kizárólag intenzív, tudatos takarmányozással valósítható meg.

Szakirodalmi adatok 2000-2015:

Az üszők korai tenyésztésbe vétele, és egyben az intenzív nevelés (>700 g/nap ADG) ellen szól, hogy sok esetben az első laktációs tejtermelés csökkenéséről számoltak be (Van Amburgh és mtsai., 1998; Lammers és mtsai., 1999; Radcliff és mtsai., 2000). Mindezt azzal magyarázták, hogy a nagy energiatartalmú fejadagok alkalmazása ugyan serkenti a vázizomzat növekedését az ivarérettség előtt, de egyben károsítja a tőgy epithel sejtjeinek a fejlődését, aminek kisebb mértékű tejtermelés a következménye (Sejrsen and Purup, 1997).

Az elmúlt 5 év génexpressziós vizsgálatai azonban igazolták, hogy a tőgy szöveti differenciálódása és fejlődése – az ivarszervekhez hasonlóan – genetikailag meghatározott módon a testtömeg-gyarapodásához kötődik, így a takarmányadag magasabb energiaszintje nem hat közvetlenül a tőgy fejlődésére. Továbbá, a nagyobb mértékű súlygyarapodás az élet első néhány hónapjában kedvezően befolyásolja az életteljesítményt, mintsem, hogy csökkentené a tejtermelést (Deniels és mtsai., 2009; Van Amburgh, 2011; Soberon és mtsai., 2012).

Az első ellési életkor optimumát 22-24 hónapban határozták meg, amikor is az üszők testtömege a kifejlettkori testtömeg 82-85%-át éri el. A Cornelli Egyetemen folytatott vizsgálatok alapján a választás előtti időszakban elérhető átlagos napi súlygyarapodás – a takarmányozás intenzitásától függően – 0,10 kg-tól 1,53 kg-ig terjed. Számításaik szerint a választást megelőzően 1 kg-al fokozva az ADG-t, az első laktációs tejtermelésnek 1.113 kg-os növekedését eredményezi. Továbbá, az ivarérettséget megelőző nevelési periódus során az ADG 1 kg-os javulása, az első laktációs tejtermelés 3.281 kg-os növekedésében mutatkozik meg (Soberon és mtsai., 2012).

Abban az esetben azonban, ha az első elléskori testtömeg elmarad a kívánatostól, az első laktáció során a tejtermelés és az újra vemhesülés folyamata zavart szenved. A választástól a termékenyítésig terjedő felnevelési időszak során alkalmazott túlzott energiabevitel következménye pedig az üszők túlkondíciója, ami ugyancsak az első laktációs tejtermelés csökkenésében mutatkozik meg (Van Amburgh, 2004).

A kifejlettkori testtömeg (Mature Body Weight; MBW) pontos ismerete, mint fő faktor az üszőnevelés stratégiájának kialakításában

A felnevelési időszak során a növekedés energia- és fehérjeigényét legtöbb esetben csupán az aktuális testtömeg figyelembevételével kalkuláljuk, eltekintve attól a fontos ténytől, hogy az adott testtömeg hány százalékát képezi az MBW-nek. Az azonos súlyú, de eltérő genetikai adottságokkal rendelkező üszők napi metabolizálható energia szükségletében akár 20% különbség is lehet. A kisebb testtömegre determinált üszők ugyanazon energiaértékű takarmányozás mellett több zsírt és kevesebb fehérjét deponálnak egységnyi súlygyarapodás mellett. Ellenkező esetben pedig a nagyobb testtömeg-potenciállal rendelkező, rámásabb egyedek ugyanazon fejadagon tartva hiányt szenvedhetnek a számukra szükséges metabolizálható fehérjéből. 1 egység fehérje beépülésével egyidejűleg 3,6 egység víz beépülésével kell számolnunk. A víz fajsúlya nagyobb, mint a zsíré, így a nagyobb MBW-vel jellemzett egyedek súlygyarapodása intenzívebb kell, hogy legyen adott kor, illetve testtömeg esetén.

Napjainkban:

A 2020-as évek során vált népszerűvé Gavin Staley üszőnevelési módszertana. Staley jelenleg a DVM Diamond V szaktanácsadó állatorvosa. Diplomáját Dél-Afrikában, Pretoriában szerezte, ahol az egyetemet követőn 5 éven keresztül szaporodásbiológiai kutatásokat végzett, majd magánállatorvosként dolgozott. Családjával 1998-ban költözött az Amerikai Egyesült Államokba, ahol folytatta magánpraxisát a nagyállatorvoslásban, és 2001-ben tagja lett a legelismertebb szaporodásbiológiai társaságnak, az American College of Theriogenologists (ACT)-nak. Nem sokkal később szaktanácsadóként csatlakozott a Monsanto kaliforniai csapatához, 2007-ben a Pfizer Senior szaktanácsadója lett, majd 2012-től a Diamond V csapatát erősíti. Gavin Staley legújabb eredményeit (2019-2022) több, mint 450 000, a DaryComp software-adatbázisból nyert értékre alapozza, 174 tejelő Holstein-Fríz szarvasmarha telep adatain keresztül mutatja be, több éven keresztül végzett rendkívül nagy elemszámmal statisztikai kiértékelést (metaanalízis).

A kérdés: a korai tenyésztésbe vétel valóban növeli-e az életteljesítményt és az árbevételt?

Az első ellési életkor csökkentése mellet szól, hogy az állat korábban, hamarabb termel, csökkenthetők az üszőnevelés költségei és spórolhatunk a technológiai igénnyel is, hamarabb „helyhez jutunk”. A tenyésztésbevétel idejét jól bevált módszer szerint kizárólag a fenotípusos jegyek alapján (marmagasság, testtömeg) igyekszünk meghatározni. Staley adatai igazolják a korábbi évek egyetemi kutatásait, hogy ami valóban számít, az az első elléskori testtömeg. A tenyésztésbevételkori testtömeg adatokat vizsgálva nem határozható meg egy állományban az tenyészérettség optimális ideje.

A legújabb eredmények azt mutatják, hogy az első elléskori testtömeg nem csak az első laktációs tejtermelést befolyásolja, hanem meghatározza az életteljesítményt, sőt az egész állományunk tejtermelését is!

Miképpen? A válaszok:

– a második laktációs teheneink az ellést követő 5 hét alatt maximum 13.6 kg-mal adnak több tejet, mint az első laktációjuk első 5 hetében;

– a harmadik laktáció első 5 hetében maximum 3.5-4.5 kg-mal adnak több tejet a teheneink, mint a második laktáció ugyanezen időszaka során;

– ezen megfigyelések függetlenek a termelés színvonalától és a fejés gyakoriságától;

– Amennyiben az állományunk átlagos napi tejtermelése 45.5 kg (tartályátlag!), akkor az üszőink átlagos tejtermelése 45.5 kg lesz a laktáció első 10 hetében;

– Az első laktációs termelés tehát determinálja a későbbi termelést.

Honnan tudhatjuk mégis, hogy mikor érettek az üszőink?

Az üszőknek az ellést követő hetekben (fresh heifer) produkálniuk kell a kifejlettkori testtömegük 85%-át, az ellés előtt pedig (close up) a kifejlettkori testtömeg 95%-val kell rendelkezniük. Amennyiben ez nem valósul meg, az üszőink az első laktáció során próbálnak „felnevelődni”, ami azonban súlyosan növeli a tejtermelés költségeit, tehát ez egy drága üszőnevelési stratégia.

– Minden elvesztegetett testtömegkilogramm az ellés előtt, 3 kg ki nem fejhető tejkilogrammba fog kerülni az ellés után!

– 1 hónap deficit a felnevelési időszakban 7 hónap alatt hozható be az ellést követően!

– Kijelenthető, hogy a cél mindenekelőtt az, hogy az üszőket az ellés előtt neveljük fel, mert az „ellést követő üszőnevelés” költsége rendkívül magas, illetve az állatok kompenzációs képessége bizonyos határokon belül működik csupán. Az állományunk tejtermelési genetikai potenciálját soha nem fogjuk elérni, ha a borjú- és üszőnevelési technológiánk nem megfelelő!

Abban az esetben, ha korábban szeretnénk elletni, gyorsított üszőnevelési technológiát kell kialakítanunk. Mindenekelőtt ismernünk kell az állományunk jellemző kifejlettkori testtömegét (MBW), amely a 3., a 4. és az 5. laktáció során mért átlagokkal határozható meg, az ellést követő 80-120 nap között, a vemhesülést megelőzően végzett mérlegelésekkel. Amennyiben a MBW az állományunkban 690 kg, az üszőinknek ellés előtt el kell érniük a 655 kg-ot (95%). Ha kivonjuk az üszők születési súlyát ebből, azt jelenti, hogy 617 kg-ot kell gyarapodniuk születésüktől az első ellésükig.

Az 1. táblázat szemlélteti a kor függvényében elérni kívánt napi súlygyarapodás mértékét a felnevelési időszakban:

Staley szerint a nagyüzemek nem tudnak 0.79-0.82 kg-nál magasabb napi súlygyarapodási mutatókat produkálni az üszőnevelés során. Abban az esetben, ha 22 hónaposan ellettünk be olyan üszőket, amelyek átlagosan csak 0.8 kg-os súlygyarapodást mutattak, azt jelenti, hogy testtömegük 35-45 kg-mal marad el a kívánatos minimum értéktől. Minden 7.5 kg többlet a testtömegben, 1.3-1.8 kg plusz napi tejtermelést eredményez egyedenként. 40 üsző tejtermelési adatait hasonlították össze; az állatok fele elléskor nem érte el az 545 kg-ot, a jobb teljesítményű egyedek testtömege pedig több, mint 635 kg volt. A két csoport napi tejtermelése között átlagosan 7.7 kg volt a különbség.

Mi a megoldás?

– határozzuk meg a kifejlettkori testtömeget a pp 80-120 nap között végzett, 3., 4. és 5. laktációs mérések átlagával;

– mérlegeljük az üszőket ellés után; amikor a kifejlettkori testtömeg 85%-át el kell érniük;

– az üszőnevelési időszakhoz tartozóan a technológiánk kialakítását, a célok megfogalmazását, az egészségügyi protokollok kiépítését a kolosztrum itatástól egészen az első ellési életkorig terjedő életszakaszt vegyük alapul;

– az üszőnevelés során többször, egyes nevelési szakaszokat követően, rendszeresen mérlegeljük az üszőket;

– amennyiben ezeket a javaslatokat betartjuk, magabiztosan ellethetünk 22-23 hónapos korban;

– abban az esetben, ha a megfogalmazott és elérni kívánt céljaink nem találkoznak a telepi gyakorlattal, növeljük a tenyésztésbevétel idejét, hogy üszőink biztosan tenyészéretté váljanak a termékenyítésre!

Gavin Staley előadása elérhető a balchem weboldalán:

https://balchem.com/animal-nutrition-health/resources/why-heifer-maturity-matters/

NDS Professional software borjú modellje:

A dinamikus takarmányoptimalizáló software-ek már tartalmaznak olyan modulokat, amelyek használatával könnyedén kalkulálhatók a szükséges napi súlygyarapodási értékek, optimális életszakaszokra bontva állományunkban az üszőnevelés folyamatát.

Fontos, hogy ezek a célszámokat minden esetben a telepre adaptáltan kell meghatározni!

Példaként mellékelünk két, NDS software-rel generált táblázatot és a hozzájuk tartozó ábrákat, amelyek szemléltetik a 22 hónapos, illetve 26 hónapos első ellési életkorhoz szükséges súlygyarapodási értékeket, ha a kifejlettkori testtömeg jellemzően 690 kg az állományunkban.

A 2. táblázat mutatja a 22 hónapos első ellési életkorhoz szükséges felnevelési adatok minimum értékeit